Megjelent a Transparency International legújabb felmérése, mely szerint a magyarok 70 százaléka nem jelentené, ha korrupcióval szembesülne, és az a legrosszabb arányt jelenti Európában. Magyarországon a közérdekű bejelentéstől tartózkodók többsége (41 százalék) azért döntene így, mert nem bízik abban, hogy bármi is történne az ügyben, a tétlenek 21 százaléka pedig azt mondta, hogy fél a bejelentés következményeitől, ezért nem tesz semmit.

Néhányan (többek közt a Kedves Vezető) ezen nagyon elcsodálkoztak, és talán úgy érzik, hogy ez a világ balliberális, kommunista erőinek újabb támadása kis hazánk ellen.

Én természetesen, mivel nem a NER-ben élek, hanem a való világban, cseppet sem lepődtem meg. Nap, mint nap találkozom a dologgal. Legyen az munkahelyi vagy személyes ügy. A magyar kkv-k nagy többsége csak úgy jut munkához, ha önként és dalolva lemond jövedelmének egy részéről. Vagy úgy, hogy vállalja, hogy a jövedelme egy részét visszacsúsztatja a meghatározott zsebbe, vagy ha nem találtatik elég megbízhatónak, akkor a piaci árnál jelentősen kevesebbért kapja meg a munkát. De még ebben az esetben is (igaz csak szóban és ködösítve) kijelentik, hogy azért kap kevesebbet, mert vissza kell osztani a pénzből.  

Egyébként osztom azon többség véleményét, akik a felmérésben azt nyilatkozták, hogy semmi értelme a bejelentésnek, hisz úgy sem történik semmi, vagy ha történik is az a bejelentő vegzálása, elmarasztalása, rosszabb esetben megbüntetése.

Ennek tipikus példája a ma megjelent hír, miszerint: A rendőrség nyomoz Jávor blogja miatt.

Ebben a blogban egy magas állami vezető vélt vagy valós viselt dolgait teregeti ki egy levél. Nem tisztem eldönteni, hogy a szóban forgó levél állításai igazak vagy sem, bár a rendőrség gyanúja szerint is belső, azaz kellő információkkal rendelkező személy írhatta a levelet, ezért az akár betűről betűre igaz is lehet.

Annak ellenére, hogy a megfogalmazódott vádak miatt a hatóságoknak hivatalból is nyomozást kellene indítania, (a vélelmezett visszásságok miatt már az adatvédelmi hatóság, illetve az ombudsman is vizsgálódik), az igazságszolgáltatást egyelőre csak az érdekli, hogy ki lehetett az a hivatali alkalmazott, aki a visszaélésgyanús ügyekről tájékoztatta Jávor Benedeket. A rendőrség elsősorban azt szeretné megtudni, hogy ki juttatta el Jávorhoz az információt, és hogyan született a levélből blogbejegyzés.

Ugye milyen érdekes? Nem azt vizsgálják, hogy történt-e visszaélés az adott hivatalban, igazak-e a vádak vagy se. Élből a visszásságok fellebbentőjét keresik (gondolom, a jutalmat akarják átadni neki, amiért feltárta a törvénytelenségeket) mert az „elkövető” a NER oszlopos tagja, tehát minden gyanú felett áll.

Természetesen benne van a jelenlegi rezsim politikájában, hogy ha nincs bejelentés, akkor nincs korrupció és egyéb törvényszegés se. Már csak azt kell megakadályozni, hogy holmi civil szervezetek mindenféle felméréseket végezhessenek kis hazánkban, és akkor minden tökéletes lesz.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

A takarékszövetkezeti törvény miatt pánikra egyelőre még nincs ok, bár a menetrend kísértetiesen hasonlít a magánnyugdíj-pénztárak lenyúlásához.

Magánnyugdíj:

2010.10.14.Orbán Viktor: „Ma havi 30 milliárd forintot utal át az állam „a félállami, Magyarországon magánnak nevezett nyugdíjrendszerbe”. Ezt az átutalást a válság idején az ország nem engedheti meg, ezért november elsejétől 2011. december 31-ig felfüggesztik.

2010.11.24. Matolcsy György: „Aki a (korábbi) kötelező magánnyugdíjpénztár rendszerben marad, s erről nyilatkozik, az a jövőben a munkaadója által befizetett 24 százalékos nyugdíjjárulék utáni összegből, azaz a 70 százalékot kitevő szolidaritási nyugdíjból már nem részesedik, csak az önmaga, azaz a munkavállalók által fizetendő 10 százalékos járulék lesz a számláján."

2012.05.04. Selmeczi Gabriella: „Miközben a magánnyugdíj-pénztárak igen kockázatosan működtek, ennek árát, költségeit a pénztártagok állták, rájuk hárították át, mivel a Pénztárak Garancia Alapjába a felhalmozott vagyon mindössze 0,3-0,4 százalékának megfelelő összeget fizettek be a pénztárak. Ez körülbelül olyan biztosítékot jelent, mintha egy Titanic méretű hajóra egyetlen mentőcsónakot raknának fel".

Takarékszövetkezet:

2013.07.05. Orbán Viktor: „A kormány eleget téve az Alaptörvényben foglalt kötelezettségének biztosítja a magántulajdon védelmét, és nem engedi, hogy bárki veszélyeztesse a takarékszövetkezetekben elhelyezett megtakarítások biztonságát. Az új takarékszövetkezeti törvénnyel nagyot léptünk előre, hogy minden tag és betétes nagyobb biztonságot és magasabb szintű szolgáltatást élvezhessen.”

2013.07.05. Vojnits Tamás: „Szó sincsen semmiféle államosításról, mert a takarékszövetkezetek ugyanúgy magántulajdonban maradnak, részben saját kockázatukra gazdálkodnak, és a részjegy-tulajdonosok hazavihetik a pénzt, ha a szövetkezeti hitelintézet nyereségesen gazdálkodik. A takarékszövetkezetek és hitelszövetkezetek integrációját létrehozza az állam, de nem diktálni akar ezt követően, hanem azt akarja elérni, hogy a jól működő hitelszektor az egész országot gazdagabbá tegye.  

Pánikra tehát még nincs ok, viszont minden érintett árgus szemekkel figyelje a fejleményeket, és ha valamelyik nap megjelenik a hír, hogy a Kedves Vezető kinevezte Selmeczi Gabriellát, takarékszövetkezeti tulajdonvédelmi biztosnak, azonnal rohanjon a szövetkezetébe és vegye ki a pénzét, mert órák alatt kisemmizheti a NER!

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

A szabadság már régen megszűnt létezni. Ha valaki úgy érzi, hogy ő szabad, az csak azt bizonyítja, hogy nem emelt fővel jár, ezért nem látja a világot, csak azt a keskeny ösvényt, amibe kényszerítették. Nem látja a kordonokat, amik között jár, csak a lába elé néz és mivel a következő lépése előtt nincsenek akadályok, hát azt hiszi, szabadon jár.

De ez távolról sincs így!

Régóta így érzem, és rengeteg példát tapasztaltam már. Alapvető jogainkat is korlátozzák, de most nem a nagy súlyú dolgok miatt ragadtam klaviatúrát, hanem a kis mindennapi ügyek miatt. Történt, hogy egy közösségi portálon egyszerre két megosztás került a szemem elé. Az egyik amerikai, a másik magyar.

Amerikában néhány fiatal kapta magát, kifacsart néhány citromot, felkapott egy vödör jeget és pár flakon vizet. Limonádét gyártottak belőle és egy közparkban potom áron osztogatták. Ez nem tetszett a hatóságoknak és bilincsbe verve elvitték őket a helyszínről. A további sorsukról nem jött hír.

Magyarországon egy ember meghívta a Balaton parti nyaralójába pihenni a barátait és kollegáit.  Egy szép napon becsengetett hozzá a hatóság, hogy ez illegális, még ha a rokonai lennének, akkor sem nyaralhatnának nála anélkül, hogy adót ne fizetnének. Ott rögtön kivetették az adót. Szegény emberünk csak hüledezett, de végül, amikor a hivatalos papírokat az orra elé tolták megadta magát és kifizette az adókat.

Tudom, nem nagy ügyek ezek, de éppen ezért jól mutatják, hogy oda az emberiség szabadsága. A törvények és hatóságok nem védenek bennünket, hanem kordában tartanak, és arra terelgetnek, amerre jónak látják. Az más kérdés, hogy kik és miért gyártják a törvényeket, más kérdés, hogy a hatóság kiket és miért a szolgál ki feltétel nélkül.

Nem akarok én anarchiát! De már nagyon zavar, hogy egy lépést sem tehetek anélkül, hogy megmondanák merre léphetek. Nem járhatom szabadon az erdőt, nem vehetek fel egy elhullajtott agancsot, hogy nyelet fabrikáljak belőle a bicskámnak. Ilyenkor nyáron, ha már felforr az agyvizem a hőségtől, nem ott csobbanok a vízbe, ahol akarok. Ha megéhezem, megszomjazom nem azt ehetem vagy ihatom, amit szeretek, hanem azt, amit előírnak nekem. Ha beteg leszek, az orvos nem azt a gyógyszert írhatja fel, ami a leghasznosabb, hanem amit a hatóság engedélyez, és még sorolhatnám a példákat.

Persze lázadhatok is, ha akarok, de olyankor nem kerülhetem el a retorziókat. Jobb esetben pénzbírsággal megúszom, rosszabb esetben bilincsbe verve visznek a börtönbe.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! (Hajrá világ!)

Mivel ezt már az ő gyomra sem vette volna be, nem szavazott, bár ott volt az ülésteremben. Igaz, a vazallusait azért szemmel tartotta, nehogy az ő példáját kövessék, nekik úgysincs gyomruk, csak nyelvük. De az legalább jó nagy.

Erről, ennyit!

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Hogy kerül a ló a képbe? Úgy, hogy mindkét szervezet fordítva ül rajta. Jeles vezetőik elfelejtik azt a tételt, hogy nem a zemberek vannak államért és az önkormányzatokért, hanem fordítva.

Kezdetben vala néhány ősember, akik közül a férfiak hordába összeverődve vadásztak mamutra meg más efféle lábasjószágra, az oldalbordáik pedig járták a vidéket és bogyókat, gyökereket meg egyéb növényeket gyűjtögettek. A fáradtságos nap végén elköltötték megérdemelt vacsorájukat és behúzódtak egy jó kis barlang mélyére szunyókálni. Aztán elkezdtek sokasodni (közben a mamutok is kihaltak) és rájöttek, hogy ha állandóan vándorolnak, egyre nehezebben látják el a szaporodó hordát. Ezért letelepedtek és vadászat helyett inkább tenyésztették az állatokat, gyűjtögetés helyett pedig termeszteni kezdték a növényeket. No, itt kezdődtek el a bajok!

Eleinte közös kalyibákban laktak és mindent megosztottak egymás közt. Ahogy telt múlt az idő néhányuknak elege lett a közösködésből (a vezetőknek, mert vezető mindig kell) és saját vityillót rittyentett magának. Bár ez még nem lett volna nagy baj, de ezzel egyidejűleg a közös munka is megszűnt. A vezetők már nem jártak el vadászni, az asszonyaik nem gyűjtögettek. Elkezdték „irányítani” a közösséget. Ők mondták meg ki vadásszon, ki mennyit kapjon a zsákmányból, stb. Természetesen ők mindenből a javát kapták, mert ők a vezetők.

Ahogy tovább nőtt a népesség egyre közelebb kerültek egymáshoz a kolóniák és elkezdődtek a háborúskodások. Eleinte a jobb vadászmezőkért, aztán már az egymás javaiért. Ezzel elérkeztünk oda, hogy már katonákat is kellett tartani, akik szintén nem jártak vadászni, mert mi van, ha akkor jön az ellen, amikor ők nincsenek a faluban. Így lassan kiépült az önkormányzatiság, bár akkor ezt még nem annak hívták.

Ez a folyamat sosem állt meg, sőt még most is tart, és egyre mélyebb szinten szól bele az egyén életébe. Igaz, elméletileg most is a közösség (település, ország) érdekében történik minden, de ez csak az álca. Valójában a kiválasztottak egyéni érdeke mozgat mindent. Nem csak kis hazánkban (bár nálunk újabban egyre markánsabban és leplezetlenül jelenik meg az egyéni érdek. Rengeteg példát tudnék mondani rá, de most direkt kihagyom a konkrétumokat. Úgyis tudja mindenki kikről, mikről lenne szó.), hanem az egész világon.

Manapság már nem úgy működik a dolog, hogy az emberek alakítják ki a településüket és formálják a saját képükre, hanem a település határozza meg, hogy ki mit tehet, hogyan viselkedjen. Mindent néhány kiválasztott dönt el. Ez a fordított ülés a lovon, még akkor is, ha elvileg én választom meg kik döntsenek. Például, nem ott, nem akkorát és nem olyan anyagból építhetek házat ahol, és ahogy akarom. Az önkormányzat mond meg mindent. Vannak olyan települések, ahol még a ház színéhez is külön engedély kell. Lassan eljutunk arra a szintre, hogy csak engedéllyel hagyhatom el a házam és csak a kijelölt útvonalon közlekedhetek. Az állam is egyre nagyobb mértékben szól bele az életembe. Előírják, hogy mit ehetek, ihatok, meghatározzák, hogy mit és hol vásárolhatok. Kikötik, hogy milyen gyógyszert szedhetek. Nem dönthetek arról, hogy hol és mit tanulhatok. Beleszólnak a családi életembe, beleszólnak a nevelési módszereimbe. Lassan azt is előírják, hogy mikor és mennyi levegőt vehetek, és ha nem tartom be az előírásokat, büntetnek. Hol pénzbüntetéssel, hol börtönnel fenyegetve. Félek, hogy nincs messze az az idő, amikor a gondolataimat is ellenőrzi egy hatóság.

Tudom, hogy ezt a népességet nem lehet vadászással és gyűjtögetéssel fenntartani, de a szabályozásoknak sem kellene ilyen mély szinten lenniük. Tudom, hogy a Föld lassan (ha már nem most) túlnépesedik és szükség van bizonyos szabályokra, de ami most folyik, az enyhén szólva is túlzás.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!