A szabadság már régen megszűnt létezni. Ha valaki úgy érzi, hogy ő szabad, az csak azt bizonyítja, hogy nem emelt fővel jár, ezért nem látja a világot, csak azt a keskeny ösvényt, amibe kényszerítették. Nem látja a kordonokat, amik között jár, csak a lába elé néz és mivel a következő lépése előtt nincsenek akadályok, hát azt hiszi, szabadon jár.

De ez távolról sincs így!

Régóta így érzem, és rengeteg példát tapasztaltam már. Alapvető jogainkat is korlátozzák, de most nem a nagy súlyú dolgok miatt ragadtam klaviatúrát, hanem a kis mindennapi ügyek miatt. Történt, hogy egy közösségi portálon egyszerre két megosztás került a szemem elé. Az egyik amerikai, a másik magyar.

Amerikában néhány fiatal kapta magát, kifacsart néhány citromot, felkapott egy vödör jeget és pár flakon vizet. Limonádét gyártottak belőle és egy közparkban potom áron osztogatták. Ez nem tetszett a hatóságoknak és bilincsbe verve elvitték őket a helyszínről. A további sorsukról nem jött hír.

Magyarországon egy ember meghívta a Balaton parti nyaralójába pihenni a barátait és kollegáit.  Egy szép napon becsengetett hozzá a hatóság, hogy ez illegális, még ha a rokonai lennének, akkor sem nyaralhatnának nála anélkül, hogy adót ne fizetnének. Ott rögtön kivetették az adót. Szegény emberünk csak hüledezett, de végül, amikor a hivatalos papírokat az orra elé tolták megadta magát és kifizette az adókat.

Tudom, nem nagy ügyek ezek, de éppen ezért jól mutatják, hogy oda az emberiség szabadsága. A törvények és hatóságok nem védenek bennünket, hanem kordában tartanak, és arra terelgetnek, amerre jónak látják. Az más kérdés, hogy kik és miért gyártják a törvényeket, más kérdés, hogy a hatóság kiket és miért a szolgál ki feltétel nélkül.

Nem akarok én anarchiát! De már nagyon zavar, hogy egy lépést sem tehetek anélkül, hogy megmondanák merre léphetek. Nem járhatom szabadon az erdőt, nem vehetek fel egy elhullajtott agancsot, hogy nyelet fabrikáljak belőle a bicskámnak. Ilyenkor nyáron, ha már felforr az agyvizem a hőségtől, nem ott csobbanok a vízbe, ahol akarok. Ha megéhezem, megszomjazom nem azt ehetem vagy ihatom, amit szeretek, hanem azt, amit előírnak nekem. Ha beteg leszek, az orvos nem azt a gyógyszert írhatja fel, ami a leghasznosabb, hanem amit a hatóság engedélyez, és még sorolhatnám a példákat.

Persze lázadhatok is, ha akarok, de olyankor nem kerülhetem el a retorziókat. Jobb esetben pénzbírsággal megúszom, rosszabb esetben bilincsbe verve visznek a börtönbe.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! (Hajrá világ!)