Ritkán káromkodom, akkor is visszafogottan, de most majdnem kicsúszott a számon néhány illetlen kifejezés. Az ok, ami miatt kis híján bűnbe estem az a tegnapi szobordöntésnek titulált valami volt.

Őszinte leszek, alig várom a 2014-es választásokat és nagyon szeretném a kormányváltást, de nem ilyen felhangokkal.

Már az is nagyon zavar, hogy mintha az ellenzéki pártok nem éreznék át a választások (és az arra való felkészülés) súlyát. Nem tudnak megegyezni, sértődötten egymásra mutogatnak. Nem érzik, hogy ezzel csökkentik az esélyeiket. Több okból is. Egy: nagyon könnyen előfordulhat, hogy a több indulóból néhányan nem érik el a Parlamentbe jutás küszöbét. Akkor mi lesz azokkal a szavazatokkal, amit ők kaptak? Elveszik! Kettő: ezzel a színpadon zajló civakodással, egymásra mutogatással rengeteg embert eltántorítanak a választásoktól.  Ha már az indulásnál sincs összhang, mi lesz, ha kormányra kerülnek – mondhatják az emberek- és legyintenek egy nagyot, majd szépen otthon maradnak a választás napján.

Ami viszont tegnap történt még ennél is rosszabb. Mert értem én, hogy el kell zavarni a regnáló rezsimet, de miért kell átvenni a stílusukat? Ha ők köpködnek és sárdobálásba kezdenek, miért kell az ellenzéknek is köpködni és sarat dobálni? Miért nem lehet végre egy normális kampány? Biztos, hogy jó megoldás egy háborút hirdető kompánia ellen az általuk választott fegyverrel felvenni a harcot? Szerintem nem!

Véleményem szerint, higgadt, populizmustól mentes, tényeket soroló kampánnyal többre mehetnének. Egy olyan kampánnyal, amiben tételesen fel lehet sorolni, mi miért rossz és mi arra a megoldás. Azt hiszem, a józanul gondolkodó emberek erre inkább vevők lennének, mint az ilyen gusztustalan szobordöntögetésre.

Persze, lehetséges, hogy tévedek és ez a fajta negatív kampány a nyerő.  Rosszul gondolom, hogy az emberek békét és normális hangot szeretnének hallani. Lehet, hogy naiv vagyok, és az emberek élvezik ezt az egymást sárral (nem akarok drasztikusabb jelzőt használni) bekenő háborút.

Lehet, hogy tévedek, akkor viszont nagyon nekikeseredek. Ha ez így van, akkor csalódok az emberekben, csalódok mindenben. Akkor már nem is vagyok biztos abban, hogy itt bármi is változni fog. Csak a nevek és a színek változnak, a módszerek, a mentalitás nem. Ha ez a realitás, akkor csak egy választás marad, mégpedig az, hogy el kell hagyni a szülőhazát. De nekem ez nem megy. Öreg vagyok már az átültetéshez. Viszont így mi lesz velem és a hasonló gondolkodású emberekkel?

Aki tudja a választ, kérem, írja meg…

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!