Csak a központi adományvonal lehet aktív abban az esetben, ha a kormányfő katasztrófahelyzet esetén annak aktiválásáról dönt. Ebben az esetben a Magyar Vöröskereszt, a Máltai Szeretetszolgálat, a Katolikus Karitász, a Baptista Szeretetszolgálat és az Ökomenikus Szeretetszolgálat adományvonalai elérhetetlenné válnak. Pont akkor, amikor (katasztrófa idején) a legfontosabb volna a lakossági adományvonal biztosítása. Csak a központi szám maradhat, ami az Emberi Erőforrások Minisztérium bankszámlaszámára érkezteti a hívások összegét.

Hát nem!

Nem fogok egyetlen fillért sem adakozni ennek a kormánynak. Természetesen együtt érzek minden emberrel, akit valamilyen katasztrófa ér. Ha módomban áll segíteni fogok, ahogy tudok, mint ahogy eddig is segítettem a magam módján. A jó állapotú használt ruhákat eddig sem a kukába dobtam vagy nem géprongynak használtam el, hanem a Máltaiaknak adtam, mert bízom bennük, hogy olyan helyre adják, ahol szükség van rá. Egyéb szervezeteknek is gyakran segítek, ha jó célt látok a kezdeményezésükben. Mint pl. legutóbb egy nagy élelmiszerlánc egyik boltjában. Befelé menet megszólítottak, hogy adományokat gyűjtenek, ha módomban áll vásároljak tartós élelmiszert és kifelé menet adjam át nekik. Bár csak ásványvízért szaladtam be a boltba, de vettem cukrot, lisztet, étolajat, rizst és kifelé átadtam a szervezetnek. Néha pénzadományt is adok, bár azt már alaposabban megnézem, hogy kinek, mire ajánlom fel. Legtöbbször azt személyesen nyújtom át, hogy biztos legyek benne, nem sikkad el az adományom kézen-közön.

A kolontári katasztrófa idején nagyon megráztak a TV-k beszámolói. Akkor egy percig sem gondolkodtam, fogtam a telefonom és elküldtem néhány sms-t. Utólag már megbántam, mert kiderült, hogy a nagy kalapba került pénzemet nem arra használták, mint amire adtam (és rajtam kívül még sok-sok ember). Nem adtak belőle azonnal a károsultaknak, hogy segítsék átvészelni a kritikus időket, hanem hónapokig ültek a több mint másfél milliárd forinton és a végén minden másra költöttek csak az emberek segítésére nem. Így pl. utaltak Devecsernek 95 millió forintot három szolgálati lakás megépítésére, 48 milliót pedig az újonnan épült lakóparkban megépítendő új orvosi rendelőre. Kolontáron a szennyvíz-csatornázási projekt önrészét, a sporttelep új öltözőjét, az iskolai sportpálya felújítását és a műfüves kispályás focipályát finanszírozták a keretből, de ebből utaltak 55 millió forintot az Ökumenikus Segélyszervezet tanösvény- és emlékhely-projektjére is. Somlóvásárhelyen az iskola fejlesztési terveit és a szennyvízcsatorna tervezési költségeit fedezték az adományokból.

No, ezért nem fogok most egy huncut garast sem befizetni a nagy közös adománykalapba. Nagyon szívesen adnék (annyit, amennyit tudok, még ha az nem is sok) azoknak, akiket elönt a víz és odalesz az életük munkájának gyümölcse. Legyen az a házuk vagy „csak” a bútorok vagy egyéb háztartási eszközük. De nem vagyok hajlandó egy forintot is adni újabb műfüves focipályára, tanösvényre, szolgálati lakásra stb. Még akkor sem, ha tudom, hogy azokra is szükség van. Azokat oldják meg másból, ne a jólelkű emberek adományaiból, amiket embertársaik megsegítésére adtak.

Mivel úgy érzem, hogy ez az árvízi nagykalaposdi ugyanolyan lenyúlás lesz, mint a kolontári volt, ezért jó messze elteszem magamtól a telefonomat, nehogy kísértésbe essek. Fizetek elég adót, hogy a műfüves focipályát abból oldják meg. Természetesen, ha tudomásomra jutnak egyéni tragédiák, segíteni fogok, de kizárólag egyénileg, vagy az általam tisztességesnek tartott civil szervezeteken keresztül.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

"Ha esélyt kapunk rá, szeretném még azt megélni, hogy egy számjegyű legyen a jövedelemadó" - mondta a Kedves Vezető, megjegyezve egyébként, gazdaságfilozófiailag azzal ért egyet, hogy nem is kellene jövedelemadót fizetni. Szerinte a jövedelemadót alacsonyan, a forgalmi, fogyasztási adókat pedig magas szinten kell tartani.

Ezen egy kicsit elgondolkodtam. Vajon hol van ebben a mutyi, vagy a kivételezés, mert Hőn szeretett vezérünk még olyan intézkedést nem tett, amiben önzetlenség legapróbb csírája is megtalálható lett volna. Csak a mutyi, a klientúra kistafírozása, vagy a hatalom megtartása lebeg a szeme előtt. Lásd magánnyugdíj-pénzek elrablása, föld és trafik mutyik, alaptörvény és választási törvény.

Aztán rájöttem. Ez az egykulcsos szja turbózása. Az egykulcsossal tudvalevő, hogy az átlag vagy az alatt keresők rosszul jártak. A reáljövedelmük 5-10%-kal csökkent. És most tovább fog csökkenni. Mert papíron ugyan többet fognak keresni, de azért a többért kevesebbet tudnak majd vásárolni.

Mert mi is a lényege ennek az intézkedésnek? Az, hogy a kereset nominálisan legyen magasabb, de a fogyasztás legyen drágább, így a jövedelmükből ugyan kevesebbet adóznak majd, de jóval többet elvonnak tőlük a jövedéki és fogyasztási adókkal. Mert ne legyünk naivak, a Kedves Vezető el is mondta, hogy a forgalmi és fogyasztási adókat magasra kell emelni.

Mi ebben a csavar, miért jó ez a klientúrájának? Végtelenül egyszerű! Akik átlagjövedelemmel vagy az alattival rendelkeznek, a teljes keresetüket fogyasztásra költik. A felmérések igazolják, hogy a lakosság 80%-a nem tud megtakarítani. Annyira nem, hogy egy 30-50 ezres rendkívüli kiadásra sincs tartaléka. Azt most ne is említsük, hogy az átlag alatti jövedelemmel rendelkezők (a közmunkások megalázó béréről már nem is beszélve) sok esetben már a hónap végéig sem tudják kihúzni, 25.-28-a körül elfogy a pénz és apátiában várják a következő fizetést.

Aki viszont jóval az átlag felett keres (képviselők, állami cégvezetők, ilyen-olyan fb. tagok, földbárók és mostantól a trafikosok, szóval a haverok és a hűbéresek) az nem éli fel a jövedelmét, hanem jelentős megtakarításra tesz szert. Nekik viszont jól jön az alacsony szja. A milliós fizetésekből alig kell adót fizetnie a maradékot könnyen befektetheti bármibe. Legyen az föld vagy trafik, vagy épp amit rebesgetnek, hogy talán még a szeszt is nemzetibe vonják (magyarul elmutyizzák mint a cigit).

Így már nem is furcsa a Kedves Vezető gazdaságfilozófiája, hogy ne is legyen szja. Naná, hogy nem kell, hisz akkor még több marad a mutyikra! Persze az államnak is kell egy kis pénz működésre (Kicsi?? Egyre több, mert bár ígérték az olcsó, takarékos államot, de a költségeket nem lefaragni, hanem emelni sikeredett nekik) ezért a jövedéki és forgalmi adókat majd az égig emelik. Már most is világcsúcs az áfánk, de lesz ez még 40% is!

Már csak egy dologban bízom. Abban, hogy nem kap a Kedves Vezető és éhes klientúrája esélyt arra, hogy meg is valósítsa lázálmait.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Igen!

Bár be kell vallanom, hogy már nagyon régen nem nézem egyik csatornát se. A TV készülékemet is úgy programoztam be, hogy valahol a negyvenedik hely körül vannak, nehogy a bősz kattintgatásban véletlenül beléjük botoljak.  Igazából nincs nagy bajom velük, csak egészen más a kínálatuk az igényeimhez képest. Bulvárt, szappanoperát sosem néztem, mással meg nem nagyon szolgálnak. Persze tudom, hogy én egy különleges állatfaj vagyok, nem hozzám igazítják a TV-k a műsorkínálatukat.

Tehát hátra soroltam őket, közvetlenül a Magyar Királyi csatornák elé.  Mert azokat még annyira sem szeretném látni, mint a kereskedelmieket. Más okból. A királyin valóban a király (bár koronát még nem visel, jobban szeret a Kedves Vezető szerepkörben tetszelegni) elvárásai szerint szerkesztik a műsorokat. Ez sem az én ízlésemnek való. Joggal mondhatnák, hogy nagyon finnyás vagyok, és talán igaz is, de ez van. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy más csatornákat se nagyon nézek. Leszoktam a tévézésről.

De akkor miért is jelentettem ki olyan határozottan, hogy hiányoznának, ha kivonulnának? Azért, mert azzal tovább szűkülne a paletta, még nagyobb túlsúlyba kerülne a kormányzati agymosó média. Szinte nem is maradna más. Annak ellenére, hogy a kereskedelmi csatornák kevés közszolgálati műsort sugároznak, a híreikben valamivel objektívebbek, mint a Királyi TV.

Pedig az objektivitás nagyon fontos lenne. Meggyőződésem szerint olyannak kellene lennie minden médiumnak, de sajnos ma nem azt a kort éljük. A média már rég szereptévesztésben van. A közvélemény hiteles tájékoztatása helyett már a közvéleményt akarja formálni. Már nem beszámol az eseményekről, hanem csinálni akarja. És már rég nem csak tájékoztat a politikáról, hanem irányítani akarja. Ez baj, nagy baj. Ennél már csak az lenne a nagyobb baj, ha mindez egy kézben központosulna. Úgy, ahogy a mostani tendencia mutatja.

A Simicska-Nyerges tandem már megpróbálkozott az RTL felvásárlásával. Az akkor még nem sikerült. Azóta bevásárolta magát a TV2-be (ami rögtön meglátszott a hírszerkesztésben. A statisztikák szerint azonnal óriási túlsúlyba kerültek a Pártunk és Kormányunkról szóló beszámolók), amire most tehetik fel a koronát a teljes felvásárlással. Felmerülhet a kérdés, miért vennének veszteséges cégeket. De ne áltassuk magunkat, amint a kezükbe kerülnének a kereskedelmi csatornák, megszűnnének a rájuk vonatkozó különadók. Lásd trafikmutyi. Ott is akkor változtak a feltételek, amikor már lezárult a pályázat, amikor már kicsemegézték a koncessziókat. Utána rögön 10% lett a haszonkulcs az eredeti 3-4% helyett. Azonnal szinte vegyesbolti kínálatot tarthatnak a trafikokban, szemben az eredeti csak és kizárólag dohánytermékek forgalmazása helyett. Így lesz ez a TV-s csatornákkal is, ha már a Kedves Vezető vazallusáé lesz, egy csapásra megszűnik a reklámadó.

Száz szónak is egy a vége: annak ellenére, hogy én nem nézem a műsoraikat, hiányoznak majd a kereskedelmi csatornák. Akkor is, ha kivonulnak, akkor is, ha felvásárolják őket.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Előrebocsájtom, hogy teljes mértékben egyet értek azzal, hogy a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság  hibás számlakép miatt az E.Ont hétmillió, a Fővárosi Gázműveket hatmillió, az EDF Démászt pedig hárommillió forintra büntette. Büntessünk meg mindenkit, akit csak lehet, hadd növekedjen a költségvetés bevétele. (Persze azt nem értem, hogy ezt miért a Fidesz jelentette be és nem a hatóság, de ezt tudjuk be a beindult kampánynak.) 

A hírre újra elővettem az E.On-os számlámat és tüzetesen átnéztem. Horrorisztikus képet mutatott a számla. Nem a számok voltak a legmegdöbbentőbbek benne, hisz ahhoz szép lassan hozzászoktam, de a képe a számlának! Na, az teljesen kiverte nálam a biztosítékot! Hiába minden törvény, hiába minden figyelmeztetés, a tisztelt szolgáltató egy sima fekete keretben FEHÉR!!! alapon pötyögte be, hogy mennyit is spórolt a kormány nekem ebben az évben. Pedig milyen szépen kérték, hogy narancssárga alapon tüntessék fel a megtakarításom, hogy mindig a szemem előtt lebegjen a kép. Főleg amikor majd jövőre nagy magányosan bevonulok a szavazófülkébe. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy ezt a skandalumot nem engedheti meg magának az ország (főleg nem a Kedves Vezető és sleppje).

Első felháborodásomat félretéve elkezdtem gondolkodni. Segítségül benyúltam a hűtőbe és elővettem egy üveg sört. Hopp! Kaptam a fejemhez, és gyorsan előkerestem a blokkot, amit a boltban kaptam, hátha azon rajta van mennyit spóroltam a vásárláskor. De hiába kerestem, semmit nem találtam, se narancssárga mezőben se fekete-fehérben. Vakargattam egy kicsit a kobakom, aztán rádöbbentem, hisz nem is olcsóbb, hanem drágább lett. Na de a számlakép! Az ebben az esetben is hibás, nincs rajta a szép narancssárga mező, amiben szerepelhetne, hogy eddig, ebben az évben hány forintot is húzott ki a Kormány a zsebemből!

Addig morfondíroztam, míg rájöttem nem csak a sör, de számos dolog drágább lett az unortodoxiában, csak azokat nem feltüntetni, hanem letagadni kell a számlákban.

Íme néhány példa:

az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvény értelmében 2013. január 1-jétől módosul a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvényben (a továbbiakban: jövedéki adótörvény) az ásványolaj, az alkoholtermék, a sör, a pezsgő és a köztes alkoholtermék adómértéke.

A jövedéki adótörvény módosítása következtében arra a cseppfolyósított szénhidrogénre, amelyet közúti járművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy használnak fel, a jövedéki adó 47 900 Ft/ezer kg-ról 71 850 Ft/ezer kg-ra változik.

Sör (jövedéki adótörvény 76. § (3) bekezdés)

Sör tekintetében az adó hektoliterre vetítve: alkoholfokonként 1470 forintról 1620 forintra változik.

Pezsgő (jövedéki adótörvény 89. § (2) bekezdés)

Pezsgő tekintetében az adó mértéke hektoliterenként 14 960 forintról 16 460 forintra változik.

Köztes alkoholtermék (jövedéki adótörvény 93. § (2) bekezdés)

Köztes alkoholtermék tekintetében az adó mértéke hektoliterenként 23 200 forintról 25 520 forintra változik.

És akkor még nem is beszéltünk az ÁFA-ról! Azt ki fogja nekem összesíteni, hogy a választásokig hány forintot bukok miatta? Pedig 2014-ben a fülkébe vonulásomkor szeretnék egyenleget vonni a megtakarítások és a többletkiadások közt. Talán az segítene abban, hogy jó helyre húzzam az ikszet!

2011. évi CLVI. törvény Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról

118. § Az Áfa tv. 82. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adó mértéke az adó alapjának 27 százaléka.”

Addig is feljelentek minden hibás számlaképű számlakibocsájtót a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnál!

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Előrebocsájtom, hogy nem irigylem (sőt együtt érzek velük) a Hajdú-Bét károsultjait. Tudom, hogy sok embert és családot rengetett meg az ügy. Biztos vagyok benne, hogy így, még tíz év után is jól jön a segítség.

Az egyetlen bajom a dologgal, hogy ebből is, mint ma Magyarországon mindenből, politikát csinálnak. Eltelt tíz év, a jelenlegi ciklusból is eltelt már három év, és érdekes módon most lett aktuális a „Kártalanítás”! Vajon miért is? Talán azért mert ráfordultunk a választási kampányra? Az is érdekes, hogy egyedül a Hajdú-Bét van napirenden. Ez a dolog is furcsa. Talán csak nem azért került szem elé ez a cég, mert a Kedves Vezető egyik potenciális kihívója is érintett benne?

Nem akarok demagóg lenni. Nem akarok azzal jönni, hogy az a 200 millió forint, amit a kormány kártalanításra szán, az adófizetők pénze. Azt is tudom, hogy 200 millió forint nem rengeti meg a költségvetést, még a mostani megszorításokkal tarkított időszakban sem. Nagyságrendekkel kisebb, mint amit a Kedves Vezető és a kormány önajnározásra, levelezésre fordít. Tisztában vagyok azzal is, hogy ezek a pénzek nem mutyipénzek, ezért annak idején keményen megdolgoztak a károsultak. Bennem még él a szolidaritás, mint ahogy kezdtem is a mondókám, nem irigylem tőlük. Csak a módot és az időpontot, valamint a célt tartom tisztességtelennek.

Nem az tisztességtelen, hogy kárpótolnak, hanem a cél. A cél pedig a Kedves Vezető egyik kihívójának lejáratása. Mert ha a cél az önzetlen, szolidaritáson alapuló segítség lett volna, akkor nem ez az egy ügy került volna csak szem elé. Azt hiszem bárki rengeteg hasonló példát tudna felsorolni. Miért nem kártalanítják a Vegyépszer vagy a Ganz Acél károsultjait? De mehetnénk tovább, ha a szolidaritás a cél, akkor kártalaníthatnánk a lakásmaffia áldozatait is, hisz ők egy élet munkájával megteremtett otthonaikat vesztették el. Ők is akkora tragédiákat éltek meg (ha nem nagyobbakat) mint a Hajdú-Bét károsultjai. A példákat sorolhatnánk tovább. A környeztemben talán nincs is olyan vállalkozás, amelyik ne futott volna bele egy vagy több olyan szerződésbe, melyet a végén nem fizettek ki. Számos vállalkozás emiatt csődbe is ment. Velük mi lesz? Őket miért nem kártalanítjuk? Talán mert nem a Kedves Vezető politikai ellenfeleinek cége (sőt, sok esetben a saját holdudvarába tartozó cégek) a károkozó?

Nos, ezekért adtam a „Nemzeti kártalanítást!” címet a mondandómnak. Vagy kártalanítsunk mindenkit vagy senkit se. Főleg ne úgy, hogy a politikai haszon miatt különbséget teszünk károsult és károsult között!

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!