Előrebocsájtom, hogy nem irigylem (sőt együtt érzek velük) a Hajdú-Bét károsultjait. Tudom, hogy sok embert és családot rengetett meg az ügy. Biztos vagyok benne, hogy így, még tíz év után is jól jön a segítség.

Az egyetlen bajom a dologgal, hogy ebből is, mint ma Magyarországon mindenből, politikát csinálnak. Eltelt tíz év, a jelenlegi ciklusból is eltelt már három év, és érdekes módon most lett aktuális a „Kártalanítás”! Vajon miért is? Talán azért mert ráfordultunk a választási kampányra? Az is érdekes, hogy egyedül a Hajdú-Bét van napirenden. Ez a dolog is furcsa. Talán csak nem azért került szem elé ez a cég, mert a Kedves Vezető egyik potenciális kihívója is érintett benne?

Nem akarok demagóg lenni. Nem akarok azzal jönni, hogy az a 200 millió forint, amit a kormány kártalanításra szán, az adófizetők pénze. Azt is tudom, hogy 200 millió forint nem rengeti meg a költségvetést, még a mostani megszorításokkal tarkított időszakban sem. Nagyságrendekkel kisebb, mint amit a Kedves Vezető és a kormány önajnározásra, levelezésre fordít. Tisztában vagyok azzal is, hogy ezek a pénzek nem mutyipénzek, ezért annak idején keményen megdolgoztak a károsultak. Bennem még él a szolidaritás, mint ahogy kezdtem is a mondókám, nem irigylem tőlük. Csak a módot és az időpontot, valamint a célt tartom tisztességtelennek.

Nem az tisztességtelen, hogy kárpótolnak, hanem a cél. A cél pedig a Kedves Vezető egyik kihívójának lejáratása. Mert ha a cél az önzetlen, szolidaritáson alapuló segítség lett volna, akkor nem ez az egy ügy került volna csak szem elé. Azt hiszem bárki rengeteg hasonló példát tudna felsorolni. Miért nem kártalanítják a Vegyépszer vagy a Ganz Acél károsultjait? De mehetnénk tovább, ha a szolidaritás a cél, akkor kártalaníthatnánk a lakásmaffia áldozatait is, hisz ők egy élet munkájával megteremtett otthonaikat vesztették el. Ők is akkora tragédiákat éltek meg (ha nem nagyobbakat) mint a Hajdú-Bét károsultjai. A példákat sorolhatnánk tovább. A környeztemben talán nincs is olyan vállalkozás, amelyik ne futott volna bele egy vagy több olyan szerződésbe, melyet a végén nem fizettek ki. Számos vállalkozás emiatt csődbe is ment. Velük mi lesz? Őket miért nem kártalanítjuk? Talán mert nem a Kedves Vezető politikai ellenfeleinek cége (sőt, sok esetben a saját holdudvarába tartozó cégek) a károkozó?

Nos, ezekért adtam a „Nemzeti kártalanítást!” címet a mondandómnak. Vagy kártalanítsunk mindenkit vagy senkit se. Főleg ne úgy, hogy a politikai haszon miatt különbséget teszünk károsult és károsult között!

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!