Bevallom, bennem mindkettő munkálkodik.

Félek, mert nem tudom, mit hoz a jövő. Csak annyit látok, hogy egyre rosszabb. Az építőipar, amiben dolgozom, már rég nem a béka feneke alatt van, hanem kilométerekkel lejjebb és sajnos a kilátások még feketébbek. A kereskedelem és vendéglátás, amiben pár barátom dolgozik, vegetál. Ha találkozom velük csak szomorúan legyintenek és annyit kérnek ne is beszéljünk róla. De az állami vállalatokban vagy közintézményekben dolgozó ismertőseim sem repesnek az örömtől, sőt az ő szemükben már nem is a félelem látható, hanem egyenesen a rettegés. Szóval félek a jövőtől, mert a gazdaság nem stagnál, hanem egyenesen zuhanórepülésben van. Persze hivatalosan szépen fejlődünk, csak egy a baj. Az, hogy ennek a fejlődésnek itt lent azon a szinten ahol látszania kellene semmi nyoma. A papír sok mindent elbír, a statisztikák mutathatnak akár növekedést is, de hiába a szép görbe, ami felfelé mutat, ha a boltban azzal nem fizethetek.

Félek, mert hiába az elégedetlenségem, tudom, hogy ha kinyitom a számat és elkezdek hangosan követelőzni, hogy nem ezt ígértétek, még rosszabb lesz. Rosszabb lesz, mert egyelőre ugyan csak a vidékfejlesztésben vált hivatalossá (bár szerintem a Magyar Közlönyben ez nem fog megjelenni) egy volt államtitkár szavai szerint, hogy oligarchák igenis vannak, de tapasztalom, hogy mindenhol ők irányítanak. Most sincs elég munka, de ha elkezdek kiabálni még ennyi sem lesz, sőt semmi sem lesz. Igaz, én nem vagyok államtitkár, de bátran ki merem jelenteni, hogy az építőiparban, sőt az egész gazdaságban ott vannak az oligarchák és ők irányítanak. Látom, hogy milyen szépen felosztották maguk között az országot, meg van, hogy ki melyik területen nyeri el a munkákat, ha kell olyan módszereket alkalmazva, hogy az összes többi pályázót kizáratják. Aztán szépen kegyet gyakorolva 40-50%-ot zsebre vágva szétosztják a rengeteg alvállalkozó közt. Persze az az alvállalkozó, aki hangoskodik a kormány ellen, az nem kap semmit, hisz az oligarcháknak kell a kormány, különben hogyan szerezhetnék meg a zsíros falatokat? Tisztességes versenyben vagy alulmaradnának, vagy piaci árakon kellene vállalkozniuk, ami ugye nem nagy buli. Piaci árakból nem lehet visszaosztani a pártoknak, nem lehet helikoptereket, jachtokat, villákat venni. Ezek a félelmem alapjai.

Fásult vagyok, mert azt látom, hogy ha én nem is kiabálok, de mások is hiába teszik. Az utóbbi 1-1,5 évben volt néhány hangos megmozdulás is, de olyan szinten nem érdekli ez a hatalmat, hogy rémisztő. Minden lepereg róluk, és csak az arrogancia marad, hogy ők mindenre felhatalmazást kaptak. Ezzel a kétharmados felhatalmazással (amit csak jelzésként mondom a lakosság 53%-tól kaptak meg) bármit megtehetnek. Megtehetik, hogy elrabolják a magánnyugdíjakat, megtehetik, hogy csökkentik a segélyeket, megtehetik, hogy nyugdíjakat vonnak meg (szolgálati, rokkant), megtehetik, hogy adókat emeljenek (ÁFÁ, jövedéki) vagy ezer féle új adót vezessenek be (legújabb az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat, amit ugyan nem adónak neveztek el, de ez csak a máz). Egyszerűen gátlás nélkül bármit megtesznek és az esetleges kritikákat elengedik a fülük mellett. Még csak el sem gondolkodnak rajta. De mit is várhatunk mi itthon a gyönge, halk szavunktól, amikor láthatóan az EU jóval erősebb szavára sem hallgatnak. Gőgös kiskakasként felállnak a szemétdombjuk tetejére és világgá kukorékolják, hogy mindenki hülye az EU-ban, semmihez nem értenek. Ha túl sokat akadékoskodik az EU vagy az IMF, akkor kiosztanak néhány kokit, lezavarnak pár sallert, az majd észre téríti őket. Egyébként sem legitim az Európai Bizottság, hisz a Kedves Vezetőnk kijelentette: "Engem megválasztottak, a magyar kormányt is megválasztották. De ki választotta meg az Európai Bizottságot? Hol van a demokratikus legitimációja? " Az persze más kérdés, hogy  Fidesz EP frakciójának is név szerinti szavazáson kellett véleményt mondani a bizottságról. De a Kedves Vezető sem tudhat mindent. Ezek miatt vagyok fásult.

Természetesen tudom, hogy van megoldás a félelmemre és fásultságomra. Egész egyszerűen annyit kellene tennem, hogy ahelyett, hogy a netet bújom, ahelyett, hogy néhány reakciós TV-t nézek, illetve rádiót hallgatok, csüngenem kellene a királyi és egyéb fideszes médiákon (MTV, Hír TV, Echo TV, Kossuth Rádió, Magyar Nemzet, stb.) Akkor kizárólag csak győzelmi jelentéseket látnék, hallanék. Akkor a félelem helyett a boldogság költözne a szívembe és a fásultság helyett eufórikus állapotba kerülnék.

Osztályidegen már nem lehetek, hisz ma már nem csak egy osztály a munkásosztály van, hanem több is és a saját osztályomba (a csórók osztályába) viszont bőségesen beleférek. Akkor miért vagyok államidegen? Azért mert rengeteg a bűnöm, olyan bűnök, amelyeket az állam nem tűr el. Mondom a példákat.

Először is. Nem szeretem a focit! Nem genetikailag vagyok fociellenes. Születésemkor még semmi ellenszenvet nem éreztem a focival szemben, sőt akkor még semmivel szemben sem. Egyedül talán az éhséget gyűlöltem, mert édesanyám elmondása alapján csak olyankor bőgtem, ha éhes voltam. Még általános iskolás koromban sem voltam fociellenes, az iskolaválogatottban is játszottam, sőt még igazolt tagja is voltam egy egyesületnek. Aztán középiskolás koromban egy másik labdajátékot kezdtem el űzni (utána még vagy 15 évig versenyszerűen). No, ekkor kezdődtek a bajok, ekkor már láttam, hogy a labdarúgás más, mint a többi sportág. Már akkor sem számított, hogy ki milyen teljesítményre képes, a focit túldotálták, akár más sportágak kárára is. Akkor már egy megyei focicsapat is profi játékosokból állt. Egy-egy labdarúgó egy hónap alatt megkeresett annyit, mint amennyi egy másik szakosztály teljes éves költségvetése volt. Azon kívül, hogy nagyképűek és önteltek voltak a labdarúgók, még a szellemi szintjük sem volt sosem - hogy finom legyek - túl magas. Nem tudom emlékszik-e valaki még a híres reklámra, ahol egy focista kijelenti: És az orromat is tisztíccsa. Nos, ez a reklám tökéletesen jellemző volt rájuk. És azóta ez a helyzet csak romlott, hisz a mostani igen rossz gazdasági helyzet ellenére a focisták milliókat keresnek,  a stadionok építésére vannak tízmilliárdok, a felcsúti akadémiára (na, ez is milyen nagyképű titulus) is jut néhány milliárd. Költsék inkább patikára! Nem rosszindulatból mondom, de tényleg ráférne az egészségügyre ez a sok pénz.

Másodszor. Dohányzom. Tudom, hogy ez nem erény, tudom, hogy ezzel nincs mit dicsekedni, de ez van. Ettől még nem tudom, hogy miért lennék másodrangú állampolgár. Nem értem miért kell engem üldözni. Viszonylag nagy dohányos vagyok, de sosem gyújtottam rá étteremben, vagy bármilyen más helyiségben ahol étkeztek. Sosem gyújtottam rá a kocsiban, ha nemdohányzók is utaztak velem. Még azzal is egyetértettem, hogy ne gyújthassak rá bárhol, legyen egy kijelölt hely ahol füstölöghetek. De ami most megy az már boszorkányüldözés. Azért sem értem a nagy kampányt, mert ha ma mindenki abbahagyná a dohányzást, azonnal csődbe menne az ország, mert rengeteg milliárd forinttól esne el a különféle adók elmaradása miatt. Arról nem mis beszélve, hogy Lézer Jani haverja, Sánta János milyen mérges lenne, hisz éjt nappallá téve írta az új trafiktörvényt, rengeteg energiát beleölt, hogy a saját képére formálja a törvényt, amivel vinné valamire és ezzel méltó lenne Lézer Jani barátságára.

Harmadszor. Nem szeretem az agymosást. Ezért nem nézem a pártállami, állampárti TV-ket (MTV1-2, Duna, Hír TV, Echo TV), nem hallgatom a pártrádiókat, nem olvasom a pártsajtót. Elismerem, ez nagy bűn, többek közt azért, mert az agymosás hiánya miatt jutnak ilyen eretnek gondolatok az eszembe, mint amiket most is írok. Tudom, hogy nagy bűnt követek el azzal, hogy nem veszem meg ezeket a szennylapokat, mert ez anyagilag is érint olyan nagyságokat, mint a nemzet büszkesége Bayer Zsóti, aki emiatt kénytelen volt szlovák rendszámmal közlekedni, és nem a magyar honnak adózni. Arról nem is beszélve, hogy a Zsóti mocskolódása miatti pereket is Esztergom városának kellett fizetnie miattam, mert ugye ha én megveszem a pártlapokat, akkor maga fizetné az ügyvédeket és nem kellene erre közpénzeket áldozni.

Nem sorolom végig a bűneimet, amik miatt államidegen lettem, de még egy kényes témát muszáj megemlítenem. Tudom, hogy még nem hivatalos kormányprogram a Magyar Családtudományi Társaság alapszabálya, mely szerint etikai, szociológiai, pszichológiai és egészségügyi érvek szólnak a házasság előtti szexuális élet ellen, de mivel pártállami képviselők, államapparátusi szervezetek is bábáskodtak a társaság és annak programja mellet, ez csak idő kérdése. Sajnos lassan már megeszem a kenyerem javát, de eddig még nem nősültem meg, így ebben a kérdésben is bűnös vagyok és folyamatosan a bűnben élek.

Nos, így történt, hogy államidegen lettem kis hazámban. Igazából nem is tudom, mit tegyek? Azt hiszem megváltozni már nem tudok, így két megoldás között választhatok. Egy: elmegyek Kanadába és menekült státuszt kérek, mint Kertész Ákos. Kettő: várok a csodára. Várok 2014-re amikor esetleg lesz egy váltás, ami kész csoda lenne, látva az ellenzék széthúzását, látva az új választási törvényt. Netán bízom abban a csodában, hogy megváltozik az állampárt, pártállam polgáraihoz való viszonya. Ebben sem nagyon bízhatok, mert ugyan a Kedves Vezető leszokott a dakotázásról, sőt újabban a fociról is és helyette szóban jégkorongozik (amit viszont én is szeretek a focival ellentétben), de látva, hogy a trónörökös szintén igazolt futballjátékos, hosszútávon nem bízhatok benne, hogy elnézik nekem a fociutálatom. Bár még messze van a Kedves Vezető nyugdíjba vonulása, de jó Észak-Koreai módon úgyis apáról fiúra fog szállni a hatalom, és akkor újból a foci lesz az elsődleges. 

Még mielőtt bárki is a szívéhez kapna, gyorsan megnyugtatok mindenkit, hogy Lajosunk nem a köztársasági elnöki (vagy nem is tudom, hogy kell illetni manapság Skicc Pált, hisz kis országunk elnevezésében már nincs köztársaság) székében váltja az Emberek emberét, csak a doktori disszertáció körüli mizériában.

Bár a mostani ügy már egyszer téma volt úgy 1995 táján, de akkor szépen elült a dolog. Valószínűleg ebben az is szerepet játszott, hogy akkor épp az MSZP volt kormányon. Igaz Lajosunk párttagsága is igen homályos. Úgy volt párttag, hogy nem is volt párttag, aztán amikor épp nem párttagnak kellett volna lennie, akkor tag volt. Senki sem tudta követni. Így eshetett meg az a baleset, hogy amikor az MDF EP képviselő-jelöltnek felkérte kijelentette, hogy sosem volt az MSZP tagja. Azért volt ez baleset, mert később kiderült, hogy mégis volt párttag, de ez sajnos az MDF, illetve a mostani utódpártjának a Jesznek már túl későn jött. Lajosunk elfoglalta a meg nem érdemelt helyét Brüsszelben, a Parlamentben és rá sem bagózik az őt jelölő szervezetre.

De kanyarodjunk vissza Bajuszkirály doktorijához, illetve nézzük, hogyan is jutott a doktorátusig. Mert nem csak magával a doktorátussal vannak bajok, hanem már az odáig vezető úttal is. Elismerem, hogy egy közgazdásznak nem kell profi módon értenie a földrajz tudományokhoz, de azért annyi még tőlük is elvárható, hogy tudják, merre van kelet vagy nyugat, illetve tudják, hol van Európa vagy épp Latin-Amerika. Mert nagyon úgy néz ki, hogy Lajosunk ezt sem tudja. A nacionáléjában mindig azt állítja, hogy 1973-tól 1978-ig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre járt, miközben az édesapja elmondása alapján 1973-tól Rosztovban a hároméves Pénzügyi Főiskola diákja volt. Szerintem Budapestet összetéveszteni Rosztovval már nevezhető csupán földrajzi tájékozatlanságnak. Arról nem is beszélve, hogy a főiskola nem egyetem. Persze jó Lajosunknak erre is van magyarázata, eszébe jutott, hogy a tanulmányait a Panamai Állami Egyetemen folytatta spanyol nyelven. Igaz addig egy mukkot sem tudott spanyolul, de van ő olyan zseni, hogy fél év alatt úgy megtanulta a spanyolt, hogy simán elvégezte az egyetemet vele. Azt is szívesen mondogatja Lajosunk, hogy a magyar Közgázon doktorált, bár amikor rákérdeztek, hogy akkor hol a disszertációja mert a magyar egyetemen nem található, hirtelen eszébe jut, hogy ja, bocs, most jut eszembe hogy Panamában doktoráltam és a disszertációmat spanyolul írtam „A közép-amerikai iparosítás és integráció, a közép-amerikai közös piac fejlődéséről” témából.

Mondjuk, ez sok mindent megmagyaráz, például azt is, hogy milyen példák alapján vezette ő a magyar gazdaságot, és miből született a híres csomagja. Az a csomag, ami azóta már legendává nőtt azzal a felhanggal, hogy ha nem csomagol Lajosunk, akkor csődbe megy az ország. Bár azóta sok neves közgazdász és professzor cáfolta ezt a legendát, sőt odáig mentek, hogy azt állítják, a magyar gazdaság Bajuszkirály csomagjának idejében épp fellendülőben volt, amit a csomag vetett vissza nagyjából 3 évre.

De már megint elkanyarodtam a doktoritól. Hiába, na, señor Bokros olyan egyéniség, hogy az ember kénytelen csapongani, ha róla ír. Na, szóval voltak olyan elvetemült emberek, akik nem hitték el Lajosunk magyarázatát a panamai doktorálásról és írtak az ottani egyetemnek, hogy ugyan keressék már elő ezt a tudományos munkát. Panamából érdekes válasz érkezett. Mégpedig az, hogy tudomásuk szerint nem járt hozzájuk Bokros Lajos nevű hallgató, és náluk ilyen néven senki nem szerzett semmiféle címet, még doktorit sem. Persze nem lenne Bokros Lajos Bokros Lajos, ha erre nem lett volna válasza. Frappánsan ki is vágta magát: „Tehetek én róla, hogy olyan rendetlen a Panamai Egyetem, hogy nem találják?”

Valahol itt tartunk most. Ezért gondolom, hogy Bajuszkirály Skicc Pál babérjaira tör. Mert a Nemzet Golyostollának disszertációja legalább meg van, ha nem is a teljesen az ő munkája, bár azt senki nem kétli, hogy a borítót és a hátlapot ő készítette. Bajuszkirály viszont übereli Dr. Skicc Pált, hisz az ő doktorija egyelőre fata morgana, azaz itt lebeg előttünk, de kézzel nem fogható meg.

Az a kijelentés, amit anno egy kisgazda képviselő tett a parlamentben, hogy jó Lajosunk 50 dollárért vette valahol a diplomáját előttem még csak délibábként lebegő kérdés. A választ nem tudom. De felajánlok egy játékot. Aki tudja a választ kommentárban írja le. A helyes válaszadók közt kisorsolok egy doktori címet, egy eszkimó nyelven írt disszertációval alátámasztva. Persze rögtön alibit is szolgáltatok a disszertáció eltűnésére. Igazolom, hogy a diplomamunka elkészült, de eszkimó hagyományok miatt jégtáblára írva. A nemzetköziség jegyében az eszkimó doktorit Kongóban védte meg, ahol sajnálatos módon néhány nap alatt elolvadt a jégtábla. De ettől még doktori a doktori! A szerencsés nyertes nyugodtam használhatja a dr. előtagot, ettől semmivel sem lesz hiteltelenebb, mint Schmitt Pál vagy Bokros Lajos.

Szinte egyszerre került a szemem elé két hír. Külön-külön nem is lett volna annyira érdekes egyik sem, de így egyszerre elgondolkodtattak.

Nézzük a híreket:

1. Kostevc Péter, a Brokernet elnöke vált a Gránit Bank társtulajdonosává a bank 2012. február 24-én megtartott közgyűlési határozata értelmében. Legutóbb Nyúl Sándor, a TriGranit Zrt. és a Bakonyi Erőmű Zrt. igazgatóságának elnöke szerzett tulajdont a Gránit Bankban.

2. A kormány vizsgálja annak a lehetőségét, hogy a Gránit Bank alapjain hozzon létre állami bankot. Ezért azt mérlegeli a kormány, hogy többségi tulajdont szerezzen Demján Sándor nagyvállalkozó bankjában, az üzlet érdekében most átvilágítják a hitelintézetet.  A magyar bankpiacon több mint húsz éve jelen lévő törpebankból született Gránit a nagyobb bankoknál olcsóbb vétel lehet, és vonzerejét emelik kapcsolatai. Az üzlet még nem biztos, de a kormány szándéka egyértelmű. Viszont ha az állam többségi tulajdonra törekszik, azt csak a tulajdonosok kivásárlásával tudja csak elérni.

Azt nem hiszem, hogy ezek a pénzügyi és gazdasági nagyágyúk ne tudtak volna a kormány tervéről, Nem olyan kis halak ők, élen Demjánnal, hogy ne jutott volna a fülükbe már az első gondolat az esetleges államosításról. Viszont ha tudtak róla, akkor felmerül a kérdés miért kellett ilyen gyorsan bevásárolniuk magukat a bankba?

A fülkeforradalmárok államosítási gyakorlatát nézve, két módszer jöhet számításba. Az egyik, hogy jóval az értéke alatt kívánják megvenni a bank magánkézben lévő részvényeit. Erre példa a Fővárosi Vízművek most elindított államosítási kísérlete, amiben a francia tulajdonostól egyharmad áron szeretnék megvenni a tulajdonrészüket. Persze ha ebbe esetleg a franciák nem mennének bele, akkor erőszakosan is elveszik (lásd Pécs) aztán majd pereskedhetnek. A második variáció a Rába esete, ahol jóval az aktuális érték felett fizettek a részvénycsomagért.

Vajon ebben az esetben melyik variáció lesz a befutó? Na, jó ez szerintem is csak költői kérdés. Már most borítékolom, hogy Demján, Nyúl és Kostevc elvtársak alaposan ki lesznek stafírungozva, ha a kormány úgy dönt, hogy megveszi a bankot. Legyen így vagy úgy, a friss tulajdonosoknak nem kell aggódniuk azért a párszáz millió forintjukért, amit beletettek az üzletbe. Ha nem lesz államosítás, akkor a bank fizet nekik jó osztalékot, ha lesz államosítás, akkor meg az állam (azaz mi) tömjük meg a zsebüket jó alaposan.

Úgy gondolom, hogy már nem is kérdés a kérdés: Zsenik vagy lúzerek?

A mai hírek után már kezdtem elkámpicsorodni. Na, itt a vidék vége, gondoltam azok után, amit Ángyán József nyilatkozott a lemondása indoklásaként. Súlyos dolgok kerültek kimondásra.

Azzal a programmal szemben, amelyet a Nemzeti Vidékstratégiában megfogalmaztunk, amelyet a társadalom túlnyomó többsége - a fórumainkon, az elmúlt nyolc hónap széleskörű társadalmi vitái során megtapasztaltak szerint - teljes mértékben támogat, és amelynek végrehajtására szegődtem, nos ezzel a programmal szemben mohó, zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok, hogy ne mondjam "maffiacsaládok", spekuláns nagytőkés "oligarchák" és a volt TSz-eket, állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló nagybirtokos "zöldbárók" koalíciója jött létre.

Ez az évtizedek alatt kialakult, ellenérdekelt "maffiahálózat" mindent vinni akar a földtől, az erőforrásoktól a támogatásokon át a piacokig. Mindent vinni akar a vidéki, helyi közösségek, családok elől, és magam, munkatársaim valamint az emberekkel közösen kidolgozott Nemzeti Vidékstratégiánk e zsákmányszerzés útjában álltunk. - nyilatkozta Ángyán József

Mellesleg ezt valahogy éreztem is, hisz ez néhány éve benne van a levegőben nem csak a vidékfejlesztésben, hanem az egész gazdaságban is. Elég csak körülnéznünk a szakértői szerződések, a hirdetmény nélküli beszerzések és a közbeszerzések körül. Mindenhol a maffia, és az oligarchák keze nyomát lehet látni. Persze a maffia időnként cserélődik, az épp aktuálisan uralkodó oligarchák is változnak, de a lényeg marad. Szó sincs kis hazánkban átlátható gazdálkodásról, szó sincs tisztességes versenyről és vidékfejlesztésről végképp nincs szó. Hogy is írta Ángyán úr? Mohó, zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok vannak. Igen, csak a zsákmány számít és a mohóságuk határtalan. És ez már tart évtizedek óta.

De fel a fejjel, még Ángyán úr is bizakodik (ha nem is túl erősen), ki is jelentette: Mélységesen egyetértek Miniszterelnök Úrnak az utóbbi hetekben több fórumon elmondott azon tételmondatával, hogy a gazdasági elitet távol kell tartani a politikai döntéshozataltól.

Helyeslően bólintottam magamban, de utána a fejem vakargatva elgondolkodtam azon, hogyan fogja kipaterolni a maffiát és az oligarchákat a Kedves Vezető a politikai döntéshozatalból? Mert azok nem csak úgy maguktól teremnek egy bokor alján, hanem azokat valakik kinevelik. Megadva nekik a lehetőséget a mind nagyobb konc eléréséhez, amiből persze vissza is kell adniuk. Na, itt kezdődnek a bajok. Ha nem lesznek oligarchák, ki fogja pénzelni a pártokat, a vezetést, az egyenlőknél egyenlőbbeket? Honnan lesz egyeseknek pénze újabb és újabb ingatlanokra, luxusautókra, egzotikus üdülésekre?

Nem beszélve arról, hogy ki lesz az az elszánt, bátor ember, aki nyíltan szembe mer majd szállni a maffiával és az oligarchákkal? Tudtommal Chuck Norrisnak most épp más dolga van, kis hazánkban pedig nem ismerek ilyen hőst. Eddig jutottam a morfondírozásban, amikor becsapódott a bombahír!

Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos követi Ángyán Józsefet a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkári posztján.

Ó én balga! Itt van a szemem előtt hazánk legnagyobbja és észre sem veszem! Mindenki fellélegezhet, a vidék meg van mentve! Hisz Budai Gyula leszámolóbiztosnál megfelelőbb ember nincs az oligarchák és a maffia ellen. Nem adok két hetet (bár ez Pintér úrnál nem jött be) és visítva menekül még az országból is a sok maffiózó, nemhogy a politika közeléből. Mert Gyulánk bátor (mondhatnánk azt is, hogy vakmerő) ember, simán nekiugrik a lakáspanamázóknak (miközben ő is potom pénzért jutott HM-es lakáshoz). Zokszó nélkül támadja a pofátlan, 2 millió Ft feletti béreket kapó cégvezetőket (miközben neki magának 2,4 millió a fizetése). Halált megvető bátorsággal ugrik az ingatlancserével manipulálók torkának (miközben ő maga még ügyvédként ellenjegyzett egy olyan szerződést, amely egy tököli, másfél hektáros telek cseréjéről szólt. Az ingatlant egy 57 ezer forintos herendi étkészletért adták oda. A telektulajdonos aláírása annak ellenére szerepel a papíron, hogy a tranzakció előtti években meghalt.)

Őszintén! Van Gyulánál megfelelőbb ember erre a posztra? Ugye nincs?