Osztályidegen már nem lehetek, hisz ma már nem csak egy osztály a munkásosztály van, hanem több is és a saját osztályomba (a csórók osztályába) viszont bőségesen beleférek. Akkor miért vagyok államidegen? Azért mert rengeteg a bűnöm, olyan bűnök, amelyeket az állam nem tűr el. Mondom a példákat.

Először is. Nem szeretem a focit! Nem genetikailag vagyok fociellenes. Születésemkor még semmi ellenszenvet nem éreztem a focival szemben, sőt akkor még semmivel szemben sem. Egyedül talán az éhséget gyűlöltem, mert édesanyám elmondása alapján csak olyankor bőgtem, ha éhes voltam. Még általános iskolás koromban sem voltam fociellenes, az iskolaválogatottban is játszottam, sőt még igazolt tagja is voltam egy egyesületnek. Aztán középiskolás koromban egy másik labdajátékot kezdtem el űzni (utána még vagy 15 évig versenyszerűen). No, ekkor kezdődtek a bajok, ekkor már láttam, hogy a labdarúgás más, mint a többi sportág. Már akkor sem számított, hogy ki milyen teljesítményre képes, a focit túldotálták, akár más sportágak kárára is. Akkor már egy megyei focicsapat is profi játékosokból állt. Egy-egy labdarúgó egy hónap alatt megkeresett annyit, mint amennyi egy másik szakosztály teljes éves költségvetése volt. Azon kívül, hogy nagyképűek és önteltek voltak a labdarúgók, még a szellemi szintjük sem volt sosem - hogy finom legyek - túl magas. Nem tudom emlékszik-e valaki még a híres reklámra, ahol egy focista kijelenti: És az orromat is tisztíccsa. Nos, ez a reklám tökéletesen jellemző volt rájuk. És azóta ez a helyzet csak romlott, hisz a mostani igen rossz gazdasági helyzet ellenére a focisták milliókat keresnek,  a stadionok építésére vannak tízmilliárdok, a felcsúti akadémiára (na, ez is milyen nagyképű titulus) is jut néhány milliárd. Költsék inkább patikára! Nem rosszindulatból mondom, de tényleg ráférne az egészségügyre ez a sok pénz.

Másodszor. Dohányzom. Tudom, hogy ez nem erény, tudom, hogy ezzel nincs mit dicsekedni, de ez van. Ettől még nem tudom, hogy miért lennék másodrangú állampolgár. Nem értem miért kell engem üldözni. Viszonylag nagy dohányos vagyok, de sosem gyújtottam rá étteremben, vagy bármilyen más helyiségben ahol étkeztek. Sosem gyújtottam rá a kocsiban, ha nemdohányzók is utaztak velem. Még azzal is egyetértettem, hogy ne gyújthassak rá bárhol, legyen egy kijelölt hely ahol füstölöghetek. De ami most megy az már boszorkányüldözés. Azért sem értem a nagy kampányt, mert ha ma mindenki abbahagyná a dohányzást, azonnal csődbe menne az ország, mert rengeteg milliárd forinttól esne el a különféle adók elmaradása miatt. Arról nem mis beszélve, hogy Lézer Jani haverja, Sánta János milyen mérges lenne, hisz éjt nappallá téve írta az új trafiktörvényt, rengeteg energiát beleölt, hogy a saját képére formálja a törvényt, amivel vinné valamire és ezzel méltó lenne Lézer Jani barátságára.

Harmadszor. Nem szeretem az agymosást. Ezért nem nézem a pártállami, állampárti TV-ket (MTV1-2, Duna, Hír TV, Echo TV), nem hallgatom a pártrádiókat, nem olvasom a pártsajtót. Elismerem, ez nagy bűn, többek közt azért, mert az agymosás hiánya miatt jutnak ilyen eretnek gondolatok az eszembe, mint amiket most is írok. Tudom, hogy nagy bűnt követek el azzal, hogy nem veszem meg ezeket a szennylapokat, mert ez anyagilag is érint olyan nagyságokat, mint a nemzet büszkesége Bayer Zsóti, aki emiatt kénytelen volt szlovák rendszámmal közlekedni, és nem a magyar honnak adózni. Arról nem is beszélve, hogy a Zsóti mocskolódása miatti pereket is Esztergom városának kellett fizetnie miattam, mert ugye ha én megveszem a pártlapokat, akkor maga fizetné az ügyvédeket és nem kellene erre közpénzeket áldozni.

Nem sorolom végig a bűneimet, amik miatt államidegen lettem, de még egy kényes témát muszáj megemlítenem. Tudom, hogy még nem hivatalos kormányprogram a Magyar Családtudományi Társaság alapszabálya, mely szerint etikai, szociológiai, pszichológiai és egészségügyi érvek szólnak a házasság előtti szexuális élet ellen, de mivel pártállami képviselők, államapparátusi szervezetek is bábáskodtak a társaság és annak programja mellet, ez csak idő kérdése. Sajnos lassan már megeszem a kenyerem javát, de eddig még nem nősültem meg, így ebben a kérdésben is bűnös vagyok és folyamatosan a bűnben élek.

Nos, így történt, hogy államidegen lettem kis hazámban. Igazából nem is tudom, mit tegyek? Azt hiszem megváltozni már nem tudok, így két megoldás között választhatok. Egy: elmegyek Kanadába és menekült státuszt kérek, mint Kertész Ákos. Kettő: várok a csodára. Várok 2014-re amikor esetleg lesz egy váltás, ami kész csoda lenne, látva az ellenzék széthúzását, látva az új választási törvényt. Netán bízom abban a csodában, hogy megváltozik az állampárt, pártállam polgáraihoz való viszonya. Ebben sem nagyon bízhatok, mert ugyan a Kedves Vezető leszokott a dakotázásról, sőt újabban a fociról is és helyette szóban jégkorongozik (amit viszont én is szeretek a focival ellentétben), de látva, hogy a trónörökös szintén igazolt futballjátékos, hosszútávon nem bízhatok benne, hogy elnézik nekem a fociutálatom. Bár még messze van a Kedves Vezető nyugdíjba vonulása, de jó Észak-Koreai módon úgyis apáról fiúra fog szállni a hatalom, és akkor újból a foci lesz az elsődleges.