Történt ugyanis, hogy egy NER ellenes képviselő az azonnali kérdések órájában feltett neki egy sor kérdést. Már a kérdés feltevésén is látszott, hogy szereptévesztésben volt a Tisztelt képviselő úr! Mert nem a kedves Némethné hogyléte felől érdeklődött, hanem galád módon (szinte számon kérően, mintha a képviselő maga Budai Gyula lenne) rákérdezett, hogy hol volt a nemzeti fejlesztési miniszter, amikor tavaly év végéig be kellett volna számolnia a Mol-részvénycsomag megvásárlásáról. Aztán még azt is firtatta, hogy a kormány valóban még ezen a héten dönteni akar-e a paksi atomerőmű bővítéséről illetve, hogy valóban el akarják-e adni a stratégiai földgáztározót.

Ekkor azt hittem összedől a világ, vagy legalábbis mindenki Némethnéje roskad magába, hisz nincs ő ehhez hozzászokva. Még a bemutatkozását is papírból olvasta, amit valaki összeírt neki. Most pedig ilyen gonosz kérdéseket tesznek fel számára. De nem így történt. A világ sem omlott össze (a maják is csak decemberre jósolják a világvégét) de még Lászlóné miniszter asszony se alélt el. Igaz a szomszédja diszkréten súgott neki, de ahogy láttam nem is volt szüksége rá. Azt hiszem, jól működik pártunk és kormányunk átnevelő intézete, hisz az egyetlen szemem fénye Lászlóné tőle szokatlan módon szinte folyamatosan válaszolt. Igaz azért puskázott a papírjaiból, de hát ezt igazán elnézhetjük neki, főleg annak fényében, hogy milyen frappáns válaszokat adott az álnok kérdésekre.

Azt a kérdést, hogy hol volt villámgyorsan rövidre zárta. Természetesen ott volt ahol lennie kell, a háztartás, izé a minisztérium élén! Szemrehányóan a képviselőre nézett, majd egy mély sóhajjal belekezdett a mondókájába, hogy aszongya:

A tisztelt képviselő úr is tudhatná, hogy közeledik a Húsvét és ilyenkor egy asszonynak, még ha miniszter is rengeteg a dolga. Itt a tavaszi nagytakarítás, ideje, ez rengeteg időt elrabol. Arról nem is beszélve, hogy Húsvétra illik az ablakokat is megpucolni.

Aztán a család is elrabol tőle rengeteg időt, mivel állandóan nyafognak, hogy elegük van a pizzából meg hamburgerből, szeretnének valami tisztességes főtt ételt enni. Tudja-e a tisztelt képviselő úr, hogy mennyi fáradsággal és idővel jár egy tisztességes húsleves megfőzése, és akkor még nem is beszéltünk a Hortobágyi palacsinta elkészítéséről.

Azt már csak mellékesen jegyezte meg a miniszter asszony, hogy mennyi idejét elrabolja a büdös zoknik, meg koszos gatyák kézi mosása. Sajnos a mosógép bedöglött és a 47000 Forintos keresetéből nem tudja megjavíttatni.

A végén már szinte csak rebegte mindenki Lászlónéja, hogy a családon kívül még számos teendője is akad. Például a szomszéd Kovács néninek is ő vásárol be, megy helyette a postára, mert szegény már nem tud járni, aztán ott van a másik szomszéd a Horváthné, akinek eltört a lába, így az ő kutyájának a sétáltatása is rá maradt.

Ezt a panaszáradatot már a házelnök sem bírta hallgatni és könnyes szemekkel gyorsan lecsengette a nemzeti fejlesztési miniszter válaszát.

Az nem lepett meg, hogy az a gaz, lelketlen, reakciós, NER-en kívüli képviselő nem fogadta el a választ és újra feltette a három kérdését. Persze ez Némethnénket sem lepte meg, azonnal szinte csípőből válaszolt rá. Közölte, hogy csak fel akarta hívni a tisztelt képviselő úr figyelmét, hogy mennyi a dolga, nem ül ő tétlenül a hátsóján. Ami pedig a konkrét kérdéseket illeti, ha már a képviselő úr annyira akarja rájuk a választ megkapja, amint a Kedves Vezető vagy valamelyik fullajtárja leírja neki.

Tudom, hogy nem most kezdték ellopni, de mára teljesen eltűnt az ünnep.

15-én reggel bekapcsoltam a TV-t, és nem akartam hinni a szememnek és fülemnek. Le is ellenőriztem, hogy jó csatornát nézek-e (bár eddig a szolgáltatóm kínálatában nem volt lengyel adó), mert hosszú perceken át csak lengyel szavakat hallottam, a képeken pedig szinte kizárólag lengyel lobogókat láttam. Aztán rájöttem, hogy jó TV-t nézek, csak a Kedves Vezető idegenlégiósait mutatják a képernyőn. De hát ez mindig is magyar ünnep volt! Mi történt? Miért kell más nemzeteknek egy színtiszta magyar ünnepen statisztálniuk?

Miért kell egy pártnak a kokárdát kisajátítania? Emlékszem gyerek és ifjú fejjel, mennyire vártam a március idusát, mennyire büszke voltam, hogy kitűzhetem a kokárdát. Sosem boltit (bár akkor nem is nagyon lehetett kapni előre gyártottat), hanem napokkal 15-e előtt izgalommal és egy fiúgyermek ügyetlenkedésével magam készítettem mindig el. Sosem volt tökéletes, de mindig büszkén viseltem. Ma viszont komoly dilemma elé állítottak, hogy kitűzzem-e vagy se? Ha kitűzöm elköteleződök-e egy olyan párt felé, akivel nem szeretnék egy közösségbe tartozni. Ha nem tűzöm ki jogosan szólnak-e meg, hogy a legmagyarabb ünnepet sem tisztelem? Pedig tisztelem én, sőt, a szívemben mindig kokárda van, de én nem ilyen ünnepet szeretnék. A pártok kisajátították az ünnepet, a nemzeti büszkeségünket, a legfontosabb ünnepünket a pártpolitika oltárán feláldozták. Kivétel nélkül az összes párt!

Nagyon elszomorodtam, ezért ahelyett, hogy a városba mentem volna ünnepelni, inkább kiballagtam a szőlőhegyre és nekiálltam szőlőt metszeni. A szőlőtőke nem kérdezi meg, hogy miért van vagy nincs rajtam kokárda, nem közösít ki, sem azért mert viselem a jelképet, sem azért mert nem.

Bár az új Tákolmányban nem szerepel, de valamelyik repedtsarkú törvényben biztosan benne van, hogy mindenkinek állampolgári (bár ez a szó, hogy polgár már nemkívánatos lett, mint a megszorítás) kötelessége jelentenie, ha bűncselekmény jut a tudomására. Na, ennek nem tett eleget Kusza Szem professzor, pedig több nagy horderejű bűncselekmény jutott a tudomására. Ezért jelentem fel.

Eltolcsy György nemzetgazdasági miniszter számítása szerint évi mintegy 8.500 milliárd forintra rúghat az ellenőrizetlenül kiáramló, elvesztett pénz. Ez nagyjából 30%-a a hazai GDP-nek. Mi ez, ha nem bűncselekmény. Ezek miatt az elveszett pénzek miatt kellett elrabolni a magánnyugdíjainkat, ezek miatt kellett ÁFA-t emelni, ezek miatt kell az adókat emelni, valamint újabb és újabb adónemeket kitalálni.

Mivel Mr. Kusza Szem, nem általánosságokban, hanem konkrét számokról beszélt, sőt még részleteiben is ismertette, hogy mennyi pénz hol veszett el, ezért mivel semmit nem tett ellene (még csak feljelentést sem tett a gaz rablók ellen) ugyanannyira felelős, mint akik elsíbolták a pénzt.

Nézzük a részleteket.

Kusza Szem szerint a legnagyobb tétel a külföldre eladott belföldi monopóliumok, ezzel évi 3000 milliárd megy ki láthatóan és láthatatlanul az országból. Következő a felesleges bürokrácia, ami 2000 milliárd forintot jelent, az adókikerülés pedig 2000 milliárd, az állami pazarlás pedig további 600 milliárd forintos kiáramlást okoz. Véleménye szerint az államadósságra fizetett túl magas kamaton az ország legalább 500 milliárd forintot veszít, a magas munkanélküliségen pedig közel 200 milliárd forintot. A túlzottan magas valutatartalék tartásán: 100 milliárdunk - megy el, míg az állami korrupción egy másik százmilliárdot veszít el az ország 

Járjuk körül, hogyan lehetne ezeket a pénzeket megtakarítani.

A külföldre eladott belföldi monopóliumok kérdése egyszerű, bár két megoldás is van rá. Az első, hogy visszavásároljuk, mint pl. a MOL-t, de ahhoz pénz is kell, meg aztán kétesélyes is a dolog. Mert a MOL-on például több százmilliárdot buktunk. A másik megoldás, hogy egyszerűen foglaljuk vissza ingyen, mint ahogy a Pécsi Vízművet visszafoglaltuk vagy, ahogy most a budapesti vízművet akarjuk. Igaz ebből volt és van egy kis hajcihő, de hát annyit megér az ingyenesség. Ehhez lenne egy javaslatom. Mégpedig az, hogy a Kedves Vezető szakmai konzultációra utazzon el Venezuelába és példaképével, elvbarátjával Hugo Chávezzel beszélje meg, hogyan lehet a leghatékonyabban államosítani a nagy magáncégeket.

A felesleges bürokrácia megszüntetése még egyszerűbb lenne. Elég lenne hozzá a kormányzati, állami, megyei hivatalok megszüntetése oszt jónapot. Ezek a hivatalok egyszerűen feleslegesek, a többségük csak azért vegzálja a zembereket, hogy bizonyítsák, milyen nagy szükség van rájuk, viszont érdemi munkát sosem végeztek.

Az adókikerülésre is végtelenül egyszerű megoldás lenne. Dugják össze a buksijukat a nagyokosok (persze, ha egy mód van rá Kusza Szem ne legyen közöttük, mert számolni is tudni kellene) és határozzák meg mennyi pénzre van szüksége az államnak és mondják meg a zembereknek, hogy minden száz forintjukból 60 Ft az államé és passz. Nem kell százötven féle adónem, amiket aztán könnyű kijátszani. Egy lenne és azt viszont könnyű ellenőrizni, hogy az illető befizette-e vagy se.

Az állami pazarlás megszüntetése a legegyszerűbb. Mivel a Kedves Vezető már többször is kijelentette (a viselkedése is állandóan arra utal), hogy „Az állam én vagyok” egyszerűen a kezére kell csapni ha, belenyúl a kasszába és már meg is szűnt a pazarlás.

Az államadósság és a magas munkanélküliség miatti veszteségeket nem értem. Hisz ez a kormány fantasztikus módon, világbajnoki csúccsal csökkentette az államadósságot (82%-ról 83%-ra), hogy lehet ebből veszteség? Arról nem is beszélve, hogy 1 millió új munkahelyet is teremtettek, lassan már német vendégmunkásokat kell toboroznunk, hogy minden munkahelyet betöltethessünk.

A végére maradt az állami korrupció kérdése. Tudom, hogy néha az ember nem látja a fától az erdőt, ezért, hogy elhessentsem, Kusza Szem szemei elől a lila ködöt megsúgom neki, hol vannak az állami korrupciós pénzek és hogyan szerezheti vissza. Ezekért a pénzekért még messze sem kell mennie, nem kellenek hozzá nagy előkészületek sem. Szerezzen két megbízható (na, ez nehéz lesz) markos legényt és egyenként fordítassa velük fejre az országgyűlési képviselőket. Aztán ha már fejjel lefelé lógnak rázassa meg velük őket, azonnal kipotyog a zsebükből mind a százmilliárd forint.

Utószó: Felhívom Lézerblokkolós János figyelmét, hogy a nyilatkozatával, mely szerint „Polip módjára hálózza be egy magyarnak tűnő bankkonglomerátum vezetője a magyar gazdaságot, társadalmat és politikát” elismerte, hogy tudomása van arról ki vagy kik tartják markukban az országot. Tudomása van a magyar maffiáról, de eddig ő sem tett feljelentést. Nyomatékosan kérem Mr. Lézer urat, hogy tegye meg a feljelentését, mert ha nem teszi legközelebb őt jelentem fel állampolgári kötelezettségének megszegéséért.

Mert, hogy előbb-utóbb otthagy az biztos. Honnan veszem? Mondom a példát, amit tapasztalatból ismerek és annak a párhuzamát.

Elmegy a Gazsi a Polgármesteri Hivatalba. (Elmegy Orbán az Európai Parlamentbe.)

- Gyüttem egy kis segílyé’. (Jöttem a kohéziós pénzekért.)

- Te Gazsi, milliószor megmondtuk, hogy segély csak akkor lesz, ha rendbe teszed a portád. (Mr. Orbán, megmondtuk, hogy a kohéziós pénz csak akkor jár, ha rendbe teszi a törvényeit, melyek nem harmonikusak az EU törvényeivel.)

- Jaj, kiskezéccsókolom, necsinájjamá! Rend van minálunk, már tegnap se az udvar közepére csináltam, hanem a pottyantósba. (Mr. José Manuel Barroso a jegybanktörvény-végszavazás elhalasztására nincs mód, a törvény nem tartalmaz semmi olyat, amit jogában vagy módjában állna kifogásolni.)

- Egy órája itt dekkolok má’. Mikor dönti el má’ vígre, hogy aggya azt a kis segílyt? (Két hónapja ott ülök a tárgyalóasztalnál, csak nem jönnek.)

- Mé’ nem ad nekem segílyt? Hallottam, hogy tegnap a Lákátos Dzsokinak adtak, pedig az még mindig az udvar közepére végzi a dógát nem úgy, mint én! (Okos dolog-e kettős mércével mérni? Nem értem miért tőlünk akarnak pénzt elvenni, miközben máshová zsákszámra öntik azt.)

- Hát kezéccsókolom, maga olyan buta, mint a főd! Ennyi ésszel még a faluvégi bögrecsárdát sem tudná elvezetni, nemhogy ezt a hivatalt! (Rendkívül buta politikának és rossz vezetői felfogásnak tartom az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy függesszenek fel Magyarországnak szánt kohéziós pénzeket. Az ilyen vezetői felfogással, mint amilyet az Európai Bizottság képvisel, még egy vidéki kócerájt sem lehetne elvezetni.)

- Ha nem ad segílyt, itt hagyom mind a 8 purdét a hivatalba oszt etessék maguk! Én elleszek abbúl a pénzbűl, amit a lopott rézé’ kapok. Enni is lesz mit, mer’ a múlt héten 2 birkát és 15 tyúkot loptam a szomszéd faluból. (Erre még nem találtam párhuzamot a Kedves Vezető beszédeiben, de az előzményekből logikusan következik a válasz: Ha zárolják a kohéziós alapokat, itt hagyom a 9,5 millió zembert és etessék maguk. Én, a sógorok, komák, haverok és legkedvesebb vazallusaim elleszünk azokból a pénzekből, amiket eddig (és ezután) kimentettünk a különböző közbeszerzésekből tanácsadói, marketing és egyéb szerződések alapján.)

Azt hiszem a jövő héten elutazok Brüsszelbe és kinézek magamnak az Európa Parlamentben egy második emeleti, csendes déli fekvésű szobát, mert aki későn ébred annak már csak a mélygarázsban jut egy sarok.

Tisztelt (na, jó, nem annyira, de most kénytelenek vagyunk így megszólítani Önt) munkatárs!

Kérjük, hogy még mielőtt megszámolja a fizetési borítékba tett pénzt figyelmesen olvassa el a levelet. Sok értékes információt tud majd meg belőle és mentesíti Önt a számolás utáni dühkitöréstől (és ezzel az esetleges elbocsájtástól).

Először is, az, hogy a borítékjában 13 450 Forinttal kevesebb van, mint tavaly, csak látszólagos dolog. Mert gondoljon csak bele a Kedves Munkatárs, hogy az így kézhez kapott 94 000 Ft pontosan a duplája annak az összegnek (47 000 Ft) amiből ma Magyarországon jól meg lehet élni. Kérjük, ne jöjjön most azzal a demagóg válasszal, hogy annyiból nem is lehet megélni. Ha figyelmesen hallgatta Pártunk és Kormányunk rádióját (Kossuth), nézte az pártállami és magán (MTV1-2, Duna, Hír TV, Echo TV) televíziókat, bizonyságot kaphatott róla a kormány képviselőitől (Matolcsy, Pintér miniszter elvtársaktól), hogy igenis jól meg lehet élni belőle, maximum egy kecskét kell tartania a tízedik emeleti erkélyén.

Reméljük ezek a sorok meggyőzték Önt is, hogy teljesen felesleges holmi kiabálással és hőzöngéssel fogadni a boríték tartalmát. Arról a kis mellékes tényről nem is beszélve, hogy amennyiben 30 decibelnél erősebb hangot mérünk Önnél, vagy ha suttogva is, de elhagyja a száját (felhívjuk szíves figyelmét, hogy a belsőellenőrzési osztály 15 új, jelbeszédet is ismerő és szájról is olvasó munkatárssal bővült) a Kedves Vezetőt melegebb éghajlatra küldő vagy felmenőit sexuális zaklatásra bíró szöveg, abban az esetben 15 másodperce marad, hogy elhagyja az intézmény kollektíváját.

Bízva abban, hogy a Kedves munkatárs helyesen döntött és továbbra is intézményünk dolgozója kíván maradni, engedje meg, hogy felhívjuk néhány fontos dologra a figyelmét. Először is, mint bizonyára tudja Pártunk és Kormányunk gazdasági szabadságharcot folytat az imperialista karvalytőkével. Sajnos a harcban néhány csatát elvesztettünk, de a háborút nem adjuk fel, így nagyon fontos, hogy az államháztartási hiányt legalább a mostani 82%-os szinten tudjuk tartani (az 50%-os hiánycélt már maga a Kedves vezető is feladta). Ehhez az Ön hathatós segítségére is szükség van, ezért kérjük, hogy a fizetése 50%-ával (ami a jó megélhetést biztosító 47 000 Ft-on felül van) fáradjon át a pénzügyi osztályra és vásároljon Prémium Magyar Államkötvényt rajta. A kötvény akár évi 9,3 százalékos kamatozású is lehet, bár Pártunk és Kormányunk garanciát nem vállal, hogy vissza is fizeti, hisz drága dolog a szabadságharc, viszont ha a szükség úgy hozza, hogy el kell vennünk ezt a pénzt is, mint a magánnyugdíjat, Ön kap érte egy „A gazdasági szabadságharc hőse” kitüntetést.

Másodszor felhívjuk szíves figyelmét, hogy közeledik a Húsvét, és tudvalevő, hogy az új Alaptörvényünk a Húsvéti (Kakukktojás) jelzőt kapta az elfogadásának dátuma alapján. Kérjük a Kedves Munkatársat, hogy segítsen kiköszörülni azt a csúfságot, hogy közel fél év alatt alig 70 000 darabot igényeltek a zemberek az ingyenes Alaptörvényből. (A levél eddigi tartalma alapján feltételezem, hogy nem kell felhívnunk a Kedves Munkatárs figyelmét arra, hogy amennyiben nem igényel Alaptörvényt, abban az esetben kénytelenek leszünk megválni Öntől).

Kelt Budapesten, I. Orbán Viktor uralkodásának 4+2. évének március havának nyolcadik napján.

Elvtársi üdvözlettel:

Magyar Állami Intézmények és Hivatalok

Központi Agitációs és Propaganda Osztálya