Bevallom, bennem mindkettő munkálkodik.

Félek, mert nem tudom, mit hoz a jövő. Csak annyit látok, hogy egyre rosszabb. Az építőipar, amiben dolgozom, már rég nem a béka feneke alatt van, hanem kilométerekkel lejjebb és sajnos a kilátások még feketébbek. A kereskedelem és vendéglátás, amiben pár barátom dolgozik, vegetál. Ha találkozom velük csak szomorúan legyintenek és annyit kérnek ne is beszéljünk róla. De az állami vállalatokban vagy közintézményekben dolgozó ismertőseim sem repesnek az örömtől, sőt az ő szemükben már nem is a félelem látható, hanem egyenesen a rettegés. Szóval félek a jövőtől, mert a gazdaság nem stagnál, hanem egyenesen zuhanórepülésben van. Persze hivatalosan szépen fejlődünk, csak egy a baj. Az, hogy ennek a fejlődésnek itt lent azon a szinten ahol látszania kellene semmi nyoma. A papír sok mindent elbír, a statisztikák mutathatnak akár növekedést is, de hiába a szép görbe, ami felfelé mutat, ha a boltban azzal nem fizethetek.

Félek, mert hiába az elégedetlenségem, tudom, hogy ha kinyitom a számat és elkezdek hangosan követelőzni, hogy nem ezt ígértétek, még rosszabb lesz. Rosszabb lesz, mert egyelőre ugyan csak a vidékfejlesztésben vált hivatalossá (bár szerintem a Magyar Közlönyben ez nem fog megjelenni) egy volt államtitkár szavai szerint, hogy oligarchák igenis vannak, de tapasztalom, hogy mindenhol ők irányítanak. Most sincs elég munka, de ha elkezdek kiabálni még ennyi sem lesz, sőt semmi sem lesz. Igaz, én nem vagyok államtitkár, de bátran ki merem jelenteni, hogy az építőiparban, sőt az egész gazdaságban ott vannak az oligarchák és ők irányítanak. Látom, hogy milyen szépen felosztották maguk között az országot, meg van, hogy ki melyik területen nyeri el a munkákat, ha kell olyan módszereket alkalmazva, hogy az összes többi pályázót kizáratják. Aztán szépen kegyet gyakorolva 40-50%-ot zsebre vágva szétosztják a rengeteg alvállalkozó közt. Persze az az alvállalkozó, aki hangoskodik a kormány ellen, az nem kap semmit, hisz az oligarcháknak kell a kormány, különben hogyan szerezhetnék meg a zsíros falatokat? Tisztességes versenyben vagy alulmaradnának, vagy piaci árakon kellene vállalkozniuk, ami ugye nem nagy buli. Piaci árakból nem lehet visszaosztani a pártoknak, nem lehet helikoptereket, jachtokat, villákat venni. Ezek a félelmem alapjai.

Fásult vagyok, mert azt látom, hogy ha én nem is kiabálok, de mások is hiába teszik. Az utóbbi 1-1,5 évben volt néhány hangos megmozdulás is, de olyan szinten nem érdekli ez a hatalmat, hogy rémisztő. Minden lepereg róluk, és csak az arrogancia marad, hogy ők mindenre felhatalmazást kaptak. Ezzel a kétharmados felhatalmazással (amit csak jelzésként mondom a lakosság 53%-tól kaptak meg) bármit megtehetnek. Megtehetik, hogy elrabolják a magánnyugdíjakat, megtehetik, hogy csökkentik a segélyeket, megtehetik, hogy nyugdíjakat vonnak meg (szolgálati, rokkant), megtehetik, hogy adókat emeljenek (ÁFÁ, jövedéki) vagy ezer féle új adót vezessenek be (legújabb az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat, amit ugyan nem adónak neveztek el, de ez csak a máz). Egyszerűen gátlás nélkül bármit megtesznek és az esetleges kritikákat elengedik a fülük mellett. Még csak el sem gondolkodnak rajta. De mit is várhatunk mi itthon a gyönge, halk szavunktól, amikor láthatóan az EU jóval erősebb szavára sem hallgatnak. Gőgös kiskakasként felállnak a szemétdombjuk tetejére és világgá kukorékolják, hogy mindenki hülye az EU-ban, semmihez nem értenek. Ha túl sokat akadékoskodik az EU vagy az IMF, akkor kiosztanak néhány kokit, lezavarnak pár sallert, az majd észre téríti őket. Egyébként sem legitim az Európai Bizottság, hisz a Kedves Vezetőnk kijelentette: "Engem megválasztottak, a magyar kormányt is megválasztották. De ki választotta meg az Európai Bizottságot? Hol van a demokratikus legitimációja? " Az persze más kérdés, hogy  Fidesz EP frakciójának is név szerinti szavazáson kellett véleményt mondani a bizottságról. De a Kedves Vezető sem tudhat mindent. Ezek miatt vagyok fásult.

Természetesen tudom, hogy van megoldás a félelmemre és fásultságomra. Egész egyszerűen annyit kellene tennem, hogy ahelyett, hogy a netet bújom, ahelyett, hogy néhány reakciós TV-t nézek, illetve rádiót hallgatok, csüngenem kellene a királyi és egyéb fideszes médiákon (MTV, Hír TV, Echo TV, Kossuth Rádió, Magyar Nemzet, stb.) Akkor kizárólag csak győzelmi jelentéseket látnék, hallanék. Akkor a félelem helyett a boldogság költözne a szívembe és a fásultság helyett eufórikus állapotba kerülnék.