Szinte egyszerre került a szemem elé két hír. Külön-külön nem is lett volna annyira érdekes egyik sem, de így egyszerre elgondolkodtattak.

Nézzük a híreket:

1. Kostevc Péter, a Brokernet elnöke vált a Gránit Bank társtulajdonosává a bank 2012. február 24-én megtartott közgyűlési határozata értelmében. Legutóbb Nyúl Sándor, a TriGranit Zrt. és a Bakonyi Erőmű Zrt. igazgatóságának elnöke szerzett tulajdont a Gránit Bankban.

2. A kormány vizsgálja annak a lehetőségét, hogy a Gránit Bank alapjain hozzon létre állami bankot. Ezért azt mérlegeli a kormány, hogy többségi tulajdont szerezzen Demján Sándor nagyvállalkozó bankjában, az üzlet érdekében most átvilágítják a hitelintézetet.  A magyar bankpiacon több mint húsz éve jelen lévő törpebankból született Gránit a nagyobb bankoknál olcsóbb vétel lehet, és vonzerejét emelik kapcsolatai. Az üzlet még nem biztos, de a kormány szándéka egyértelmű. Viszont ha az állam többségi tulajdonra törekszik, azt csak a tulajdonosok kivásárlásával tudja csak elérni.

Azt nem hiszem, hogy ezek a pénzügyi és gazdasági nagyágyúk ne tudtak volna a kormány tervéről, Nem olyan kis halak ők, élen Demjánnal, hogy ne jutott volna a fülükbe már az első gondolat az esetleges államosításról. Viszont ha tudtak róla, akkor felmerül a kérdés miért kellett ilyen gyorsan bevásárolniuk magukat a bankba?

A fülkeforradalmárok államosítási gyakorlatát nézve, két módszer jöhet számításba. Az egyik, hogy jóval az értéke alatt kívánják megvenni a bank magánkézben lévő részvényeit. Erre példa a Fővárosi Vízművek most elindított államosítási kísérlete, amiben a francia tulajdonostól egyharmad áron szeretnék megvenni a tulajdonrészüket. Persze ha ebbe esetleg a franciák nem mennének bele, akkor erőszakosan is elveszik (lásd Pécs) aztán majd pereskedhetnek. A második variáció a Rába esete, ahol jóval az aktuális érték felett fizettek a részvénycsomagért.

Vajon ebben az esetben melyik variáció lesz a befutó? Na, jó ez szerintem is csak költői kérdés. Már most borítékolom, hogy Demján, Nyúl és Kostevc elvtársak alaposan ki lesznek stafírungozva, ha a kormány úgy dönt, hogy megveszi a bankot. Legyen így vagy úgy, a friss tulajdonosoknak nem kell aggódniuk azért a párszáz millió forintjukért, amit beletettek az üzletbe. Ha nem lesz államosítás, akkor a bank fizet nekik jó osztalékot, ha lesz államosítás, akkor meg az állam (azaz mi) tömjük meg a zsebüket jó alaposan.

Úgy gondolom, hogy már nem is kérdés a kérdés: Zsenik vagy lúzerek?