Sosem gondoltam volna, hogy eljön az az idő, amikor nagy többségben egyetértek Bayer Zsolt kijelentéseivel. De most eljött az a pillanat. Igaz, én égy kicsit tovább gondoltam az ötös számú párttagkönyv tulajdonosának gondolatait, de az alapkijelentéseinek kétharmadával egyet értek.

Lássuk:

 1.

„Ugyanis a tét Magyarország jövője. A tét az, hogy a közeljövőben milyen minőségű felsőoktatás lesz ebben az országban, s hogy a diákságból milyen minőségű felnőttek lesznek.”

Igen, egyetértek!

Valóban az ország jövője a tét. Ehhez a jövőhöz feltétlenül szükség van a szellemi tőkére, melyet legfőképp a felsőoktatásban lehet megalapozni. Ahhoz, hogy ez a tőke minél nagyobb legyen, egyre több embert kell egyre magasabb színvonalon oktatni. Ahhoz viszont, hogy egyre többen egyre magasabb szinten tanuljanak, nem az állam kivonulása kell az oktatásból, nem a finanszírozott keretszámot kell csökkenteni, hanem fordítva. Az államnak egyre nagyobb szerepet kell vállalnia a képzésekben, mert, ahogy az okosok is mondják a tudás nem holt tőke, hanem a jövő záloga.

 Lásd a negatív példát: Orbán, Matolcsy, Lázár, stb. Ha annak idején egy kicsit is magasabb minőségű a felsőoktatás ezek az elemek ma árkot tisztítanának közmunkában.

 2.

„A diákság pedig lázad, mert tűrhetetlennek érzi, hogy gyakorlatilag a felvételi időszak előtt öt perccel egyszer csak harmadára csökkentik az államilag finanszírozott férőhelyek számát. Tartok tőle, hogy a diákságnak ebben igaza van – még akkor is, ha a lesz-t két „esszel” írók talán eltakarodnak az egyetemek és főiskolák környékéről is végre.”

Igen, egyetértek!

Egy kiegészítéssel: ne csak a lesz-t két esszel írók takarodjanak el, hanem a stílustalan mocskolódók is és ne csak az egyetemek környékéről, de a közéletből és annak holdudvarából is. Mert nem csak a helyesírással van a baj. Sőt! Nem is igazán azzal van a baj, hanem a stílussal, az arroganciával, az önteltséggel, és a hatalmi gőggel.

Egy példa a ma újságírásából: „No, véreim, akkor tehát még egyszer, hogy világos legyen: miután kétharmaddal megnyertük a választást, egy szatmári seggnyaló, egy semmi ember, egy szocibérenc velem fenyegeti az ősfideszeseket. A dolog innentől közügy. Úgyhogy nagyon figyelj most, Kovács Lajos! Mint mondottam volt, ilyenféle alakokkal tele voltunk 1998 és 2002 között is már. De most nem leszünk tele. S te már most, a legelején jó, ha tudod, mostantól fogva a legszemélyesebb magánügyem, hogy veled leszámoljak. Ezt a kis cikket vedd selyemzsinórnak. Mert az. Csak az érdekel, hogy a kétharmados győzelmünk után te vetted a bátorságot, hogy velem, az ötös számú párttagkönyv tulajdonosával fenyegesd, riogasd a helybéli ősfideszeseket. Egyáltalán: te vetted a bátorságot, hogy megfenyegesd az ősfideszeseket.” (Bayer Zsolt, Magyar Hírlap 2010.05.04.) És ez csak a finomabb kirohanás a sok közül.

3.

„Lázad a diákság továbbá azért, mert a kormány „bevezette a tandíjat”. Ez viszont nem igaz. Ebből semmi sem igaz. Így a lázadásnak ez a része oktalan és ostoba – nem véletlen, hogy éppen erre a részre játszik rá leginkább az ellenzék, élén az MSZP-vel.”

Nem, nem értek egyet!

A kormány igenis bevezette a tandíjat, így a lázadás jogos és okos. Megkérdezném a kedves 5 számú párttagkönyvest, hogy ha én vennék egy autót hitelre, azt akkor ingyen venném, nem is kell fizetnem a törlesztő részleteket? Mert ha így van, már szaladok is egy szalonba és veszek néhány kocsit. Viszont, ha a kölcsönt vissza kell fizetni, akkor nem csak a kocsira, de a tanulásra is igaz, hogy a kölcsön nincs ingyen. Azaz a diákhitel magyarul TANDÍJ!

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Erre lenne szükségünk, hisz a kiskirályosítás már nagyon beindult. Egyre-másra felbukkannak az újdonsült (önjelölt) kiskirályok.

Azon már meg sem lepődöm, ha a Kedves Vezető játszik királyosdit. Tőle már-már megszokott, hogy nyilatkozataiban mindig egyes szám első személyben fogalmaz: nem engedem, nem tűröm, azt akarom, stb. Ezért most sem lepődtem meg, hogy a parlamenti zsidózásra reagálva is imígyen válaszolt: „Ameddig ÉN ezen a helyen állok, addig Magyarországon senkit sem érhet semmilyen bántódás vagy megkülönböztetés hite, meggyőződése vagy származása miatt.” Persze itt egy kicsit elgondolkodtam. Mi lesz, ha a Kedves Vezető leül (arra gondolni sem merek, hogy megbukik, hisz az maga az Apokalipszis lenne), netán megbetegszik. Akkor ki fogja megvédeni az embereket a hitük, meggyőződésük vagy származásuk miatt? Csak nem Kiflicsücsök hercegnő, úgy, mint a magánnyugdíjakat? Ki fog két pofont kiosztani a szélsőségeseknek és hazazavarni őket? Ha történne valami a Kedves Vezetővel elszabadulna kis országunkban a pokol? Belegondolni sem merek! Inkább esténként imádkozok érte.

Ami viszont még ennél is jobban aggaszt, az az, hogy már a vazallusok is átvették a Vezér stílusát. Nem szeretném megbántani az ebtenyésztőket, de lássuk be, hogy a rivalizáló két ebtenyésztő szervezet megegyezése nem akkora fajsúlyú dolog, még ha ők is listáznak, mint a Gyöngyösi féle zsidólista. Fajsúlykülönbség ide, fajsúlykülönbség oda a kétharmad stílusa itt is megjelent. A Vidékzüllesztési államtitkár, aki mellesleg megbukott, mint leszámolóbiztos, hisz a nagy csinnadrattával bejelentett elszámolás elmaradt. Amíg még csak rágalmazni, száj tépni kellett ment a dolog, de a bizonyításokkal, elszámolásokkal már bajban volt. Lássuk a bukott leszámoló-biztos statisztikáját: Összesen 1442 ügyben indult eljárás, 110 esetről készült nyilvános összegzés, 61 feljelentés született. Jelenleg 30 ügyben nyomoznak, és hét eset jutott el jelenleg a bírósági vádemelésig. Ez eddig 0,5%-os siker, és még az sem biztos, hogy a 7 vádemelésből lesz akár egyetlen jogerős elmarasztaló ítélet is. Szóval ez az államtitkár bábáskodott az ebtenyésztők megegyezése fölött, melynek aláírása után sajtótájékoztatót tartottak.

Ezen a sajtótájékoztatón viszont nagy meglepetésre újságírók is megjelentek, akik a hivatalos procedúra után arra akartak vetemedni, hogy kérdést tegyenek fel a szervezeteknek. De nem akármilyen kérdést ám, hanem arról szerették volna faggatni a megegyező szervezeteket, hogy szerintük is pontot tesz-e a rivalizálás végére a megállapodás. Na de ezt már nem hagyhatta szó nélkül a kiskirály! Még ilyet! Fel is fortyant azonnal, és röviden helyre tette a renitens újságírót: „Szakmai kérdésekre gondoltam, hogy mondjuk hány kiskutyát szeretnének, ilyen kérdésre gondoltam, a megállapodás aláírásra került, tehát most a felekben újra felszínre hozzuk azt az érzést, hogy régen mi volt, azt nagyon szépen kérem, hogy ne, amíg ÉN vagyok a parlamenti államtitkár, jó? Köszönöm szépen.”

ÉN viszont azt gondolom, hogy végre itt az igazi rendszerváltás ideje, mert ez eddig nem történt meg. Kádár helyett van Orbánunk, pártitkárok helyett meg, Budaink, Lázárunk, stb. Semmi sem változott. Ezek a vazallusok azt hiszik, ők az új pártitkárok és tanácselnökök, ezért azt csinálnak, amit akarnak. Azt hiszik élet-halál urai és úgy is viselkednek. Ideje lenne megtanítani nekik, hogy mekkorát tévednek. Ideje lenne az eszükbe vésni, hogy nem azért vannak ők a helyükön, hogy azt csináljuk, amit ők akarnak, hanem addig maradhatnak a helyükön, ameddig azt csinálják, amit elvárunk tőlük. Nagy különbség!

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy mi értelme van a blogírásnak? Tudom, hogy a blog nem kézműves munka, ezért annak eredménye (esetleges sikere) nem mérhető úgy, mint egy kézműves szakma produktuma. Mert ha fogok egy rönköt és elkezdem farigcsálni, a végén lesz belőle valami (ha más nem fogpiszkáló), ami vagy tetszik az embereknek és megveszik, vagy nem és a nyakamon marad.  Az is igaz, hogy jó másfél éve azért kezdtem el írogatni, hogy kiírjam magamból azt, ami foglalkoztat. Nem akartam én megváltani vele a világot, sőt, még arra sem számítottam, hogy elolvassa egyáltalán valaki. Aztán, ahogy teltek a hónapok azt vettem észre, hogy egyre többen látogatják a blogomat, néha még hozzá is szólnak, bátorítanak. Valószínűleg ekkor buggyant meg az agyam és elhitettem magammal, hogy számít az, amit írok.

De rá kellett jönnöm, hogy nem számít. Nem számít, mert azok nem olvassák, akikről szól. Ők semmit nem olvasnak direktben, nekik sajtószemlét tartanak, és csak azt kapják meg, amit nyugodt lélekkel olvashatnak. Jó, tudom, a kutyaugatás nem hallatszik az égig. Nem is gondoltam, hogy a Kedves Vezető vagy Kusza Szem olvasgatja majd a blogomat és pironkodva, szemlesütve megváltoztatják a törvényeket miattam. De abban reménykedtem, hogy ha nem is az én írásaim, hanem a blogok százai miatt legalább a vazallusok kicsit visszafogottabbak lesznek, ha másért nem is, de legalább azért, mert a sok kritika miatt a Vezér főkomornyikja rájuk szól. De ez sem történt meg. Ezért tartom hiábavaló dolognak az írogatást.

Nézzük csak meg a legutóbbi napokat. Nézzük meg mit csinálnak a vazallusok minden önkritika, félelemérzet nélkül, csak azért mert jól nyalnak talpat és nem koppintanak a fejükre. Fejér megye fővazallusa egyszerűen ellop több mint 100 tonna trágyát (mert az övé elfogyott és a földeket trágyázni kell). Egy szolnoki ügyvéd (aki szintén fővazallus) egyszerűen megakadályoz egy nagy beruházást (Váti reptér) mert neki vadászterület kell. Azóta a reptér-beruházás államilag megvétózva, a vadászat mehet ezerrel. Megy is, szombaton lemészároltak egy nagyjából 20 fős szarvastehén csordát. A fejeket és lábakat egyszerűen szétdobálták az erdő szélén. A 47 ezer forintból jól meg lehet élni mozgalom elindítója is jó példa, pedig ő már a vazallusok közt nem a felső rétegbe tartozik, mégis megengedheti magának, hogy Miskolc város pénzén utat aszfaltoztasson magának az újonnan vett házához. Még csak annyi fáradtságot sem vettek, hogy legalább akkor az egész utcát leaszfaltozzák, hogy ne lógjon ki a lóláb. Nem. Bőven elég a saját házáig aszfaltozni, a többiek le vannak sajnálva.

Sorolhatnám még a példákat, de minek? Semmi értelme. Rántanak egyet a vállukon, egy-két napig téma a mocskosságuk, aztán úgyis elfelejtődik. Néhány hónap múlva már gúnyosan mosolyognak a történteken. Akinek semmije sincsen annyit is ér.

Most erősen vívódok, hogy álljak-e ki a pusztába és kiáltsak, vagy a szobámban ülve a bajszom alatt dünnyögjek-e? Nagy dilemma.

A hír:

„Ismerem én is, hogy hány magyar honfitársunk él Izraelben, hány izraeli zsidó él Magyarországon. Pont itt lenne az ideje egy ilyen konfliktus kapcsán annak, hogy felmérjük azt: az itt élő és különösen a magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára”  Magyar Parlament 2012. 11. 26.  Gyöngyösi Márton

 Első kérdés:

A listázás után a zsidók tűzzék ki a sárga csillagot?

Második kérdés:

Egy jogállamban egy ilyen kijelentés után meddig maradhat képviselő a kijelentő?

 Harmadik kérdés:

Ha Gyöngyösi Márton holnap bemehet a Parlamentbe, jogállamnak nevezhető-e még Magyarország?

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Az éremnek két oldala van. Persze ez a bölcs mondás sem igaz teljesen, mert az érmének az avers és a revers oldalán kívül van még pereme is, de ezt az apróságot most hagyjuk figyelmen kívül. Ma a helyzet úgy néz ki, hogy az igazságnak is legalább két oldala van. Ez kiderül a magyar kormány intézkedéseiből is.

Nézzük például az adózást. Van nekünk egy személyi jövedelemadónk, mely az igazság érdekében született. A Kedves Vezető szerint az nem lehet, hogy ha valaki tízszer többet dolgozik, az ne keressen tízszer többet. Így igazságos, ezért kell egységes kulcsot használni minden jövedelemre. Az más kérdés, hogy aki eddig egyszeresen dolgozott most ugyanazért a munkáért 0,8 szeres bért kap, de mint az érménél is, itt is tekintsünk el ettől a kis apróságtól. És attól az apróságtól is, hogy azt ígérték mindenki jól jár majd, ezzel szemben milliók jártak rosszul. De hát az igazság néha fáj, és ez a fájdalom kellett az igazságos adózáshoz.

Nézzük tovább az adórendszerünket és keressük az igazságot benne. Itt van például az új közműadó. Ennél érvényesül az igazság? Egységes az adó? Nem! Az adó változik a tulajdonban lévő közmű mértékétől függően. A kisebb szolgáltatók 50%-os arányban fizetnek a nagyobbakhoz képest.

De megvizsgálhatnánk a biztosítási adót is. Egységes ez az adó? Nem! Ez is háromkulcsos a biztosító díjelőírásainak mértékének függvényében.

Ezek akkor mitől lesznek igazságosak? Az igazságnak is két oldala van? Talán ez az érme másik oldala?

Még mielőtt bárki követ vetne rám kijelentem, hogy nem szeretném, ha a kis szolgáltatók vagy biztosítók tönkremennének a nagy adóteher alatt. Ezeket csupán azért említettem meg, hogy lássuk az igazság változatait. Ha az SZJA-ban az egykulcsos az igazságos, miért nem az a közműadóban és a biztosítási adóban, és fordítva. Ha azt látjuk, hogy az egységes adó tönkretenné a kis szolgáltatókat és biztosítókat miért nem látjuk be, hogy az egységes SZJA pedig tönkreteszi (tönkretette) a kis keresetűeket?

Nem vagyok annyira naiv, hogy ne tudnám a választ. Természetesen tudom, hogy azért született a két igazság, mert így kívánták az érdekek. Az SZJA-nál a vazallusok, hűbéresek (állami cégek vezetői, akiket ők neveztek ki, országgyűlési képviselők, azaz saját maguk) a további adóknál pedig a NER (CIG, MOL, stb.) társak érdekei. Nem véletlen, hogy például nincs a sok milliárdot megmozgató reklámpiacra adó, hisz abban érdekelt a fő-fő NER társ, aki apanázzsal látja el a kompániát.

Summa summarum, nincs igazság, illetve van, de mindig azt az oldalát nézzük, ami épp az érdekeink szerinti képét mutatja. Ha kell, azt az oldalát nézzük, amivel adakozunk a NER társaknak, ha kell azt az oldalát amellyel a leghatékonyabb a pénzbehajtás. Mert a pénz kell, főleg amióta a fülkeforradalom révén bevezettük az unortodox gazdaságpolitikával megfűszerezett szabadságharcot.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!