Az éremnek két oldala van. Persze ez a bölcs mondás sem igaz teljesen, mert az érmének az avers és a revers oldalán kívül van még pereme is, de ezt az apróságot most hagyjuk figyelmen kívül. Ma a helyzet úgy néz ki, hogy az igazságnak is legalább két oldala van. Ez kiderül a magyar kormány intézkedéseiből is.

Nézzük például az adózást. Van nekünk egy személyi jövedelemadónk, mely az igazság érdekében született. A Kedves Vezető szerint az nem lehet, hogy ha valaki tízszer többet dolgozik, az ne keressen tízszer többet. Így igazságos, ezért kell egységes kulcsot használni minden jövedelemre. Az más kérdés, hogy aki eddig egyszeresen dolgozott most ugyanazért a munkáért 0,8 szeres bért kap, de mint az érménél is, itt is tekintsünk el ettől a kis apróságtól. És attól az apróságtól is, hogy azt ígérték mindenki jól jár majd, ezzel szemben milliók jártak rosszul. De hát az igazság néha fáj, és ez a fájdalom kellett az igazságos adózáshoz.

Nézzük tovább az adórendszerünket és keressük az igazságot benne. Itt van például az új közműadó. Ennél érvényesül az igazság? Egységes az adó? Nem! Az adó változik a tulajdonban lévő közmű mértékétől függően. A kisebb szolgáltatók 50%-os arányban fizetnek a nagyobbakhoz képest.

De megvizsgálhatnánk a biztosítási adót is. Egységes ez az adó? Nem! Ez is háromkulcsos a biztosító díjelőírásainak mértékének függvényében.

Ezek akkor mitől lesznek igazságosak? Az igazságnak is két oldala van? Talán ez az érme másik oldala?

Még mielőtt bárki követ vetne rám kijelentem, hogy nem szeretném, ha a kis szolgáltatók vagy biztosítók tönkremennének a nagy adóteher alatt. Ezeket csupán azért említettem meg, hogy lássuk az igazság változatait. Ha az SZJA-ban az egykulcsos az igazságos, miért nem az a közműadóban és a biztosítási adóban, és fordítva. Ha azt látjuk, hogy az egységes adó tönkretenné a kis szolgáltatókat és biztosítókat miért nem látjuk be, hogy az egységes SZJA pedig tönkreteszi (tönkretette) a kis keresetűeket?

Nem vagyok annyira naiv, hogy ne tudnám a választ. Természetesen tudom, hogy azért született a két igazság, mert így kívánták az érdekek. Az SZJA-nál a vazallusok, hűbéresek (állami cégek vezetői, akiket ők neveztek ki, országgyűlési képviselők, azaz saját maguk) a további adóknál pedig a NER (CIG, MOL, stb.) társak érdekei. Nem véletlen, hogy például nincs a sok milliárdot megmozgató reklámpiacra adó, hisz abban érdekelt a fő-fő NER társ, aki apanázzsal látja el a kompániát.

Summa summarum, nincs igazság, illetve van, de mindig azt az oldalát nézzük, ami épp az érdekeink szerinti képét mutatja. Ha kell, azt az oldalát nézzük, amivel adakozunk a NER társaknak, ha kell azt az oldalát amellyel a leghatékonyabb a pénzbehajtás. Mert a pénz kell, főleg amióta a fülkeforradalom révén bevezettük az unortodox gazdaságpolitikával megfűszerezett szabadságharcot.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!