Sosem gondoltam volna, hogy eljön az az idő, amikor nagy többségben egyetértek Bayer Zsolt kijelentéseivel. De most eljött az a pillanat. Igaz, én égy kicsit tovább gondoltam az ötös számú párttagkönyv tulajdonosának gondolatait, de az alapkijelentéseinek kétharmadával egyet értek.
Lássuk:
1.
„Ugyanis a tét Magyarország jövője. A tét az, hogy a közeljövőben milyen minőségű felsőoktatás lesz ebben az országban, s hogy a diákságból milyen minőségű felnőttek lesznek.”
Igen, egyetértek!
Valóban az ország jövője a tét. Ehhez a jövőhöz feltétlenül szükség van a szellemi tőkére, melyet legfőképp a felsőoktatásban lehet megalapozni. Ahhoz, hogy ez a tőke minél nagyobb legyen, egyre több embert kell egyre magasabb színvonalon oktatni. Ahhoz viszont, hogy egyre többen egyre magasabb szinten tanuljanak, nem az állam kivonulása kell az oktatásból, nem a finanszírozott keretszámot kell csökkenteni, hanem fordítva. Az államnak egyre nagyobb szerepet kell vállalnia a képzésekben, mert, ahogy az okosok is mondják a tudás nem holt tőke, hanem a jövő záloga.
Lásd a negatív példát: Orbán, Matolcsy, Lázár, stb. Ha annak idején egy kicsit is magasabb minőségű a felsőoktatás ezek az elemek ma árkot tisztítanának közmunkában.
2.
„A diákság pedig lázad, mert tűrhetetlennek érzi, hogy gyakorlatilag a felvételi időszak előtt öt perccel egyszer csak harmadára csökkentik az államilag finanszírozott férőhelyek számát. Tartok tőle, hogy a diákságnak ebben igaza van – még akkor is, ha a lesz-t két „esszel” írók talán eltakarodnak az egyetemek és főiskolák környékéről is végre.”
Igen, egyetértek!
Egy kiegészítéssel: ne csak a lesz-t két esszel írók takarodjanak el, hanem a stílustalan mocskolódók is és ne csak az egyetemek környékéről, de a közéletből és annak holdudvarából is. Mert nem csak a helyesírással van a baj. Sőt! Nem is igazán azzal van a baj, hanem a stílussal, az arroganciával, az önteltséggel, és a hatalmi gőggel.
Egy példa a ma újságírásából: „No, véreim, akkor tehát még egyszer, hogy világos legyen: miután kétharmaddal megnyertük a választást, egy szatmári seggnyaló, egy semmi ember, egy szocibérenc velem fenyegeti az ősfideszeseket. A dolog innentől közügy. Úgyhogy nagyon figyelj most, Kovács Lajos! Mint mondottam volt, ilyenféle alakokkal tele voltunk 1998 és 2002 között is már. De most nem leszünk tele. S te már most, a legelején jó, ha tudod, mostantól fogva a legszemélyesebb magánügyem, hogy veled leszámoljak. Ezt a kis cikket vedd selyemzsinórnak. Mert az. Csak az érdekel, hogy a kétharmados győzelmünk után te vetted a bátorságot, hogy velem, az ötös számú párttagkönyv tulajdonosával fenyegesd, riogasd a helybéli ősfideszeseket. Egyáltalán: te vetted a bátorságot, hogy megfenyegesd az ősfideszeseket.” (Bayer Zsolt, Magyar Hírlap 2010.05.04.) És ez csak a finomabb kirohanás a sok közül.
3.
„Lázad a diákság továbbá azért, mert a kormány „bevezette a tandíjat”. Ez viszont nem igaz. Ebből semmi sem igaz. Így a lázadásnak ez a része oktalan és ostoba – nem véletlen, hogy éppen erre a részre játszik rá leginkább az ellenzék, élén az MSZP-vel.”
Nem, nem értek egyet!
A kormány igenis bevezette a tandíjat, így a lázadás jogos és okos. Megkérdezném a kedves 5 számú párttagkönyvest, hogy ha én vennék egy autót hitelre, azt akkor ingyen venném, nem is kell fizetnem a törlesztő részleteket? Mert ha így van, már szaladok is egy szalonba és veszek néhány kocsit. Viszont, ha a kölcsönt vissza kell fizetni, akkor nem csak a kocsira, de a tanulásra is igaz, hogy a kölcsön nincs ingyen. Azaz a diákhitel magyarul TANDÍJ!
Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!
Utolsó kommentek