Ígéretes szavak hagyták el Lézer János becses ajkát! A reménykeltő mondatok így hangzanak:

"Ma Magyarországon sok szakértő azt mondja, hogy legalább 30 százalékkal drágább a gáz és az áram annál, mint amit egy család vagy egy nyugdíjas ki tud fizetni."

Teljesen egyetértek Akineksemmijesincsazannyitisér János mondandójával és csak bíztatni tudom, hogy itt meg ne álljanak! Mert sok minden van, ami sokkal drágább annál, mint amennyit egy család vagy egy nyugdíjas meg tud fizetni. Ne törődjünk a piac ortodox szabályozásával, ne foglalkozzunk azzal minek mennyi az előállítási ára. Igazodjunk mindennek az árával az átlagfizetéshez és nyugdíjakhoz.

Mondok egy példát: ma egy Mercedes vagy Audi gépkocsi (még csak nem is a prémium kategóriás, full extrás) nagyjából 99 százalékkal drágább, mint amennyit egy átlagos család vagy egy nyugdíjas ki tud fizetni. Nosza, szorítsuk rá a két autógyárat, hogy ezentúl 100-150 ezer forintért adják Magyarországon a kocsijukat.

Még mielőtt bárki megfedne érte, hogy a két dolog között semmi hasonlóság nincs, gyorsan hozzáteszem, hogy szerintem szinte teljes az egyezőség.

1. A járási rendszer bevezetése okán, ezentúl mindenkinek szüksége lesz gépkocsira, hogy az ügyeit el tudja intézni. Nem úgy megy már az ügyintézés, hogy veszem a sapkám és elballagok a hivatalba, hanem utaznom kell jó néhány kilométert, ha nem több tízet. De még az sem biztos, hogy ha oda is érek, és még jut sorszám, el is intézik a dolgom, mert lehet, hogy hiányzik a hivatalban egy bélyegző vagy egy fejléces papír, ezért szépen megkérnek, hogy jöjjek vissza néhány hét múlva. A tömegközlekedés, meg olyan amilyen (magyarul rossz), tehát nem marad más, mint a saját autó.

2. Az autógyárak is mocskos multik, akik eddig milliárd számra talicskázták ki a nyereséget az országból. Tehát épp itt az ideje, hogy ők is viseljenek el egy kis sarcot, ne csak mindig a szegény nép.

Azt hiszem, most már teljesen egyértelmű, hogy a javaslatom reális és nyugodt szívvel ajánlhatom Pártunk és Kormányunk figyelmébe. Természetesen lenne még nagyon sok terület ahol bevezethetnénk azt a szabályt, hogy ne a piac határozza meg az árat, hanem az, hogy mennyit keresünk, mennyi a nyugdíjunk.

Persze tudom én, hogy erre az igazi megoldás az lenne, ha a bérünk vagy nyugdíjunk lenne annyi, hogy meg tudjunk fizetni minden szolgáltatást, normális színvonalon élhessünk. De ez a tétel már az ortodoxiába tartozik.

Bár az is igaz, hogy az ex AudiS8 János is rájöhetett erre, mivel ugyanezen beszédében ezt is kijelentette: Magyarországon alacsonyak a fizetések és a nyugdíjak, a kormánytól pedig az várják az emberek, hogy segítse a megélhetésüket munkalehetőséggel, normális fizetéssel vagy nyugdíjjal. A kormánynak az a dolga, hogy ezeket rendezze, 2013-ban ezekkel a kérdésekkel kell foglalkozni: rezsi, nyugdíj, fizetés, ezek lesznek a fő témáink.

Viszont, ha lesz elég munkahely, elég magasak lesznek a fizetések és nyugdíjak, akkor megfizethető lesz a piaci ár is mindenféle szolgáltatásért, nem kell államilag beavatkozni. Lehet, hogy egy picit eltévesztették az ütemezést, és véletlenül a munkahelyteremtést, ezáltal a magasabb jövedelmeket nem sorolták előre és ezért kellett a rezsicsökkentéshez nyúlni? Nem tudom, de ha már így esett várom, hogy tavasszal vehessek egy Mercit úgy 100 ezerért magamnak.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Legalábbis én ezt olvastam ki a híradásokból. Mert nézzük csak meg mit mondott a pápa:

XVI. Benedek pápa a vízkereszt alkalmából vasárnap tartott vatikáni miséjén arra biztatta a katolikus egyház vezetőit, hogy bátran szálljanak szembe a sok országban uralkodó "türelmetlen agnoszticizmussal". /Az agnoszticizmus olyan filozófiai ismeretelméleti nézet, amely szerint a valóság végső dolgai megismerhetetlenek./ 

- Aki az egyház hitét vallja, sok pontban nem tart lépést az uralkodó gondolkodásmóddal. Az uralkodó gondolkodásmód elfogadása azonban nem olyan követelmény, amelynek alávetjük magunkat.

- A ma uralkodó agnoszticizmusnak megvannak a dogmái, és rendkívül intoleráns mindennel kapcsolatban, ami ezeket kétségbe vonja, ezért az ellentmondás bátorsága ma különlegesen fontos a püspökök számára.

Magyarul: minden, magát igaz kereszténynek valló embernek bátran ellent kell állnia az uralkodó agnoszticizmusnak és annak dogmáinak. Az Orbán vezette kormány viszont a világ legnagyobb agnoszticizmusát tartja fenn. Hisz láthatjuk, a Kedves Vezetőnek és kormányának végső dolgai megismerhetetlenek. Amit egyik nap mondanak, az köszönő viszonyban sincs azzal, amit másnap tesznek, tehát teljességgel kiismerhetetlenek. Na, jó, ha nem akarnánk ennyire cizelláltan fogalmazni azt is mondhatnánk rá, hogy hazudnak éjjel és nappal, de mint tudjuk ezeket a kijelentéseket már kisajátította magának egy politikus.

Mit fognak tenni a magyar igaz katolikusok? Mit fog tenni Semjén Zsolt (fővadász, önkéntes karaktergyilkos, és főkeresztény)? Bátran ellenállnak a Kedves Vezetőnek vagy továbbra is szolgálójuk maradnak? Kit fogadnak el szellemi vezetőjüknek, a pápát vagy a Kedves Vezetőt?

Nem szívesen lennék Semjén Zsolt bőrében! (Az más kérdés, hogy eddig sem lettem volna szívesen, mert bár nem vagyok az erkölcs és a tisztesség mintaképe, de azt, amit Semjén fővadász és önkéntes karaktergyilkos úr művel számomra gyomorforgató.)

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Szájer József bosszúsan elmormolt néhány válogatott káromkodást a bajsza alatt, aztán keserves mártírképet vágva előbányászta az ő istenített iPadjét. Akkurátusan ellenőrizte, hogy töltöttek-e az akkumulátorai, hisz mióta végzett az Alaptörvény megszerkesztésével alig-alig használta. Bár azóta is sokszor utazott Brüsszelbe, de a jó öreg gépet már csak hébe-hóba vette elő, akkor is csak pasziánszozott rajta.

Hiába, no, ilyen a történelmet csinálók sorsa! Nem pihenhetnek. Pedig minden úgy nézett ki, hogy most egy ideig lazíthat. A nagy művel végzett, ha már mást nem is csinál az életében, akkor is bekerül a történelemkönyvekbe. Anyagilag is minden rendben van, tisztességes bért adnak Brüsszelben és a kedves feleségét is sikerült egy jól fizető állásba betuszkolni, nem lenne gond a mindennapi betevő kaláccsal.

De most újra hí a haza! A történelem nem áll meg. A szabadságharc ismét végveszélybe került, mert az ellen újra támadásba lendült, mégpedig ott, ahol nem is számították. A fehér labancok összefogtak a vörös komcsikkal és beépülve az Alkotmánybíróságba az alapoknál támadták meg a szabadságharcosokat.  Ezt nem hagyhatja, gyorsan cselekedni kell. Nem is késlekedett sokat, alig telt el néhány óra az Alkotmánybíróság határozatának kihirdetése után, máris megjelent a sajtó előtt hű fegyverhordozójával, Rogán Antallal és kijelentette: Ha harc, hát legyen harc! És meglobogtatta az iPadjét a sajtó előtt. Majd gyorsan hozzátette: az Alkotmánybíróság formai, eljárási okok miatt semmisített meg rendelkezéseket, tartalmi kérdéseket pedig nem vizsgált (még jó, hogy ezt a jogosítványát időben elvettük az Alkotmánybíróságnak – de ezt csak a bajsza alatt dünnyögte, az újságírók nem hallhatták) így nincs akadálya, hogy a rendelkezéseket "egy egyszerű alkotmánymódosítással" beemeljük az alaptörvénybe.

Majd mosolyogva elhagyta a tájékoztatót. Mosolygott, mert ő már tudta, hogy nem lesz ez túl nagy feladat, hisz az utóbbi pár hónapban rendszeresen találkozott Schmitt Pállal, akitől úgy megtanulta a Ctrl+c és Ctrl+v használatát, hogy csukott szemmel is megy már neki. Megnyitja a gépén a két fájlt (az Alaptörvényt és az Átmeneti rendelkezéseket) és egyszerűen bemásolja a rendelkezéseket az Alaptörvénybe. Na, jó, azért ez egy kis figyelmet is igényel, mert nem szeret ő slendrián munkát végezni. Alaposan meg kell nézni, hogy melyik rendelkezést melyik ponthoz illessze be, de ennyi áldozatot megér a haza. A huncut mosolynak még egy oka volt. Mégpedig az, hogy baráti beszélgetéseken már megtárgyalták, ha sokat kekeckedik az Alkotmánybíróság, akkor egyszerűen megszüntetik. Miért is vannak egyáltalán, hisz az országnak nincs is Alkotmánya! Alaptörvényünk ugyan van, de ahhoz nem kell Alkotmánybíróság. Ha az ellenzék nagyon zajong, hogy kell valami ellenőrző szerv a törvénykezés kontrolljára, hogy a törvények összhangban vannak-e Alaptörvénnyel, majd kijelölik illetékesnek az Országos Bírósági Hivatalt. Arról ugye szegény Szájer József nem tehet, hogy annak a vezetője pont a kedves felesége, Handó Tünde.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Jelmagyarázat: Házmester (Házelnök) a továbbiakban, Hm

                    Kisfröccs (mezei választópolgár) a továbbiakban, Kf    

Előrebocsájtom, hogy sok mindenben egyet értek a T. Házmester úrral. Figyelni kell a ház rendjére, tisztaságára. Nem engedhetjük meg, hogy a lépcsőházat egyesek a szennyes kiteregetésével elcsúfítsák, még akkor sem, ha az a szennyes a miénk. Elfogadhatatlan, hogy kétes alakok hangoskodással felverjék a ház nyugalmát, még akkor sem, ha igazuk van, és azért kiabálnak, mert mi nem látjuk el a faladatunkat.

Ennek ellenére a Tisztelt Házmester úr néhány kijelentésével vitatkoznék.

Idézet Hm nyilatkozatából: „2014-től, a jelenlegi alig több mint felére csökken a képviselők száma, a munkaterhük a duplájára nő, és nemcsak a törvényhozásban, hanem a választókerületekben is. A parlament jelenlegi "hektikus" működési módjával ez nem tartható. Pontosabban tartható lenne, de az nagyon megterhelné a képviselőket, illetve a minőség rovására menne. A házelnök a készülő új házszabályról elmondta, hogy a részletes vita helyett főként egy törvényelőkészítő bizottságban zajlana a módosító javaslatok formálása és összegzése, ahol a plenáris ülések vitáinál színvonalasabb, szakszerűbb munkavégzés folyhatna. A plenáris ülés mostanában ugyanis üres, unalmas, néha személyeskedő szócséplés, szegény gyorsírókon kívül a kutya nem figyel oda, sokszor még a levezető elnök is elbóbiskol a pulpituson. Ezen viták legtöbbjén ma kevesebb képviselő tartózkodik az ülésteremben, mint amennyi egy-egy bizottság létszáma.” 

Érvek, ellenérvek:

Hm: 2014-től, a jelenlegi alig több mint felére csökken a képviselők száma, a munkaterhük a duplájára nő,

Kf: Ugyan mi a manótól nőne duplájára a munkaterhük? Ha jól tudom ebben a ciklusban minden szükséges átalakítást (maguk képére formálást) elvégeztek már a fidesznyikek, tehát a következő ciklusban már nem várható futószalagon gyártott törvénykezés. Magyarul: nem hogy a duplájára emelkedne a képviselők munkája, hanem akár a tizedére is visszaeshet. Ha csak nem arra gondol a Házmester úr, hogy elvesztik a választásokat és az összes általuk gyártott törvényt, köztük a Tákolmányt is újra át kell írni. Bár ebben az esetben sem emelkedne duplájára a munkájuk, hisz 2014-től sem 48 órás lesz egy nap, és azért a gombnyomogatásban sem kell nagyon megszakadni. A mostani képviselők 80%-a ugyanis csupán a gombnyomás miatt jár be a Parlamentbe, érdemi munkát sehol nem végez. Lásd Meggyes Tamást, ő egy év alatt a gombnyomáson kívül kétszer szólalt fel. Egyszer egy igent, egyszer egy nemet mondott, ennyi.

Hm: és nemcsak a törvényhozásban, hanem a választókerületekben is. A parlament jelenlegi "hektikus" működési módjával ez nem tartható. Pontosabban tartható lenne, de az nagyon megterhelné a képviselőket, illetve a minőség rovására menne.

Kf: Újból felmerül a kérdés, hogy a Házmester úr mire számít? Ők maradnak-e a kormányrúd mellett, vagy át kell azt adniuk, mert ha ők maradnak, nem kell sajnálni a képviselőket, nem lesznek agyonhajszolva. Az eddigi évi kétszeri választókerületi fogadónap (legalábbis nálunk idén ennyi volt) nem annyira megterhelő, egyéb eseményeken meg egyre kevesebbszer kell megjelenniük. Az általuk nagyon szeretett átadások és az utána megejtett fogadások, hála Kusza Szemnek egyre csökkennek. A gazdaság, a beruházások megálltak, mint a szög. Már-már vadásszák a lehetőséget, hogy mit lehetne ünnepélyesen átadni. Odáig fajult a helyzet, hogy ha elkészül egy 10 m2-es járda felújítása, már szaladnak fotózkodni. Ez a méret már akkora, hogy egy ügyes fotós meg tudja oldani, hogy a képviselő is ráférjen a képre és az új „nagyberuházás” teljesen kitöltse a képet, ne lógjon bele a további romos járda.

Hm: A plenáris ülés mostanában ugyanis üres, unalmas, néha személyeskedő szócséplés, szegény gyorsírókon kívül a kutya nem figyel oda, sokszor még a levezető elnök is elbóbiskol a pulpituson. Ezen viták legtöbbjén ma kevesebb képviselő tartózkodik az ülésteremben, mint amennyi egy-egy bizottság létszáma.

Kf: Itt egy kis ellentmondást érzek. Hogy is van ez? A képviselők agyonhajszoltak, nem bírják szegények a rájuk rótt feladatokat ellátni, ha 2014-től nem változtatnak a Nagycirkusz munkarendjén. Dupla annyi munka jut egy főre. Na de kire? Hisz maga a Házmester jelenti ki, hogy be sem járnak dolgozni a Tisztelt képviselők. (Sanda szemekkel megkérdezném, ha nincsenek a választókerületükben és nincsenek a Parlamentben, akkor hol a fészkes fenében vannak, és mire föl veszik fel a fizetésüket?) Nem vagyok a matematika tudományok doktora, iskolába is nagyon rég jártam már, de mintha úgy rémlene, hogy ha a nullát bármely számmal megszorozzuk az eredmény nulla lesz. Magyarul: a képviselők jelenlegi munkája (nulla, hisz nem jelennek meg a munkahelyükön) szorozva kettővel (a 2014-es létszám miatti a Házmester által meghatározott szorzó) továbbra is nulla. Bár azt elismerem, hogy egy idő után a semmittevés is tud fárasztó lenni, de emiatt nem kellene a T. Ház munkarendjét változtatni. Arra, hogy a Házmester úr ne bóbiskoljon el, van egy nagyon egyszerű megoldás. A MÁV-nál a mozdonyvezetőknél már bevált, úgy hívják, hogy éberségőr. A házmesteri szék elé be kell szerelni egy pedált, amit 15 másodpercenként meg kell nyomnia a Házmester úrnak, ellenkező esetben egy automata jól megrázza a házmesteri csengőt. Na, arra biztosan felébred!

Végezetül egy kérdés a T. Házmester úrhoz. A nyilatkozatában ugyan egy szót sem ejtett a magánhadseregéről (hivatalos nevén Országgyűlési Őrség), de kérdezem én, mi lesz velük? Még szolgálatba sem léptek és már fenyegeti őket a munkanélküliség, hisz ha 3 hetente lesz plenáris ülés, a közbenső hetekben kikre vigyáznak majd, kiket vezetnek ki a Parlamentből megbilincselve a Házmester füttyszavára? Mi lesz annak a több milliárd forintnak a sorsa, amit a magánhadsereg fenntartására fordítottak volna, mert az új munkarend szerint alig lesz a hadseregre szükség. Esetleg a közbenső időben a hadsereg tagjai magántestőrként kísérgetik a képviselőket, akik kénytelenek lesznek a választókerületeikben mászkálni? Most hogy belegondolok, érezve a közhangulatot valószínűleg szükség lesz a testőrökre.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Lehet, hogy a címben kissé túlzásba vittem a cizellálást és azt kellett volna írnom, hogy telement a gatyája, vagy csak egyszerűen és vulgárisan ennyit írni: Orbán beszart. (elnézést, de a vulgaritás már csak ilyen)

Félelmében el is felejtette, hogy annakidején kijelentette:

„Egy önmagát finanszírozni képes felsőoktatási rendszerben gondolkodom, ahol az állam minden egyes magyar diák számára, aki az egyetemek által előírt minimális követelményt képes teljesíteni, biztosítja annak lehetőségét, hogy saját maga finanszírozhassa a tanulását úgy, hogy az a diáknak ne jelentsen vállalhatatlan megterhelést, és az igénybe vett erőforrásokat hosszú lejáratban kelljen majd visszaadnia.”

és a romkocsmából kiszédelegve az alábbit nyomatta fel a facebookra:

„Világossá kell tenni a szabályozásban, hogy azok, akik tanulni akarnak Magyarországon, elérik a tanuláshoz szükséges minőségi korlátokat vagy követelményeket - ez ma 240 pont a bekerülés tekintetében -, és elszántak, hogy tanuljanak, és utána Magyarországon szeretnének dolgozni, no, az ő számukra mindenfajta eladósodás nélkül továbbra is ingyenesnek kell maradnia az egyetemi és főiskolai oktatásnak.”

Ijedtében már azon sem gondolkodott, hogy ezzel azt is elismerte, hogy az eddigi keretszámokkal és finanszírozási módokkal, a diákhitel2-vel tandíjat vezetett volna be. Ezt a tandíjat törli a mostani bejelentésével.

Mindenkit óva intek, attól, hogy a sapkáját az égnek dobálva ujjongjon mondván győzött az igazság. Ismerhetjük már a Kedves vezetőt annyira, hogy sarokba lehet ugyan szorítani egy ideig, de utána, mint minden rendes patkány támadásba lendül. Sőt, nem is igazán lett sarokba szorítva, hisz a keretszámokat ugyan feladta, de pl. a röghöz kötésről egy árva szót sem szólt.

A támadásra nem is kellett sokat várni. Aludt egy jót a saját ágyikójában és már ma (vasárnap) elkezdte az ínyét felhúzni és megmutatni a foga fehérjét. Írt ugyanis egy levelet Balog Zoltánnak, amiben már egy kicsit módosított a tegnapi nyilatkozatán: „Az új rendszernek két pilléren kell majd nyugodnia: az első a keretszámrendszer eltörlése, oly módon, hogy az állam részéről a hallgatóknak nyújtott támogatások egységesüljenek, azaz a támogatási formák kerüljenek összevonásra. Világossá kell tennünk, hogy az egyetemi felvételihez szükséges minőséget teljesítő diákok közül mindenki felvételt nyer. A második pillérnek világossá kell tennie, hogy aki tanulni akar, bekerül a felsőoktatásba, elvégzi azt és Magyarországon akar munkát vállalni, az az államtól teljes támogatást kap, vagyis az állam kifizeti a teljes költségét.”

A részletek most sem derültek ki, de lényeges változásokat vélek felfedezni. Az első: csak akkor fizeti ki az állam a diák költségeit, ha be is fejezi az iskolát. Ma úgy 15-20 százalék közé tehető a lemorzsolódók száma, azaz ennyi diák költségét nem fizeti ki az állam. Az sem világos, hogy maga a költség kifizetése egyidejű vagy utólagos. Ha egyidejű mi lesz azokkal, akik mondjuk harmadikban vagy negyedikben morzsolódnak le? Mennyit, mikor, milyen módon kell visszafizetniük. Arról nem is beszélve, hogy nem tudjuk, ki miért hagyja abba az iskolát. Mi lesz azokkal, akik anyagi okok miatt kényszerülnek otthagyni a felsőoktatást? Például valamelyik vagy mindkét szülő munkanélküli lesz (arra már nem is akarok gondolni, hogy meghal valamelyik szülő) és képtelenek finanszírozni a gyerek tanulását. Mert lássuk be, attól még hogy maga az oktatás ingyenes, sokba kerül egy gyerek taníttatása. Laknia, ennie, ruházkodnia az egyetemen is kell, és nem járul hozzá a családi költségvetéshez.

A röghöz kötés talán még hangsúlyosabb lett, bár erről sem kaptunk részletesebb információt, de most szó sincs 20 éven belülről, csak és kimondottan arról, hogy Magyarországon akar munkát vállalni.

Ennyi már épp elég lenne ahhoz, hogy sanda szemekkel várjuk a szerdát. De van itt még valami! Illetve nem valami, hanem valaki. Kusza Szem, az unortodox kőfaragó! Idén már annyiszor átvéste a 2013-as költségvetés gránittábláját, hogy az már papírvékonyságú. Ha a Kedves Vezető ötlete miatt újra kell vésnie, az darabokra törik. Ezért úgy gondolom, hogy majd összedugják a buksijukat (ha már össze nem dugták) és kitalálják, lehet itt annyi új egyetemista, amennyi csak akar, de egy peták nem sok annyival sem kapnak többet. Aztán majd főhet az egyetemek feje, hogy miként finanszírozzák a megnövekedett létszámot, a Kedves Vezető meg a rá jellemző gúnyos mosolyával széttárja a kezét: Én csak engedtem az erőszaknak, most már oldjátok meg ti!

Nos, mire eddig jutottam a poszt írásában rájöttem, hogy rossz címet választottam, de már nem módosítom. Unortodox módon az írás végére biggyesztem a jó címet:

Hollók vigyázzatok, a róka már hangol az éneklésre!

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!