Lehet, hogy a címben kissé túlzásba vittem a cizellálást és azt kellett volna írnom, hogy telement a gatyája, vagy csak egyszerűen és vulgárisan ennyit írni: Orbán beszart. (elnézést, de a vulgaritás már csak ilyen)

Félelmében el is felejtette, hogy annakidején kijelentette:

„Egy önmagát finanszírozni képes felsőoktatási rendszerben gondolkodom, ahol az állam minden egyes magyar diák számára, aki az egyetemek által előírt minimális követelményt képes teljesíteni, biztosítja annak lehetőségét, hogy saját maga finanszírozhassa a tanulását úgy, hogy az a diáknak ne jelentsen vállalhatatlan megterhelést, és az igénybe vett erőforrásokat hosszú lejáratban kelljen majd visszaadnia.”

és a romkocsmából kiszédelegve az alábbit nyomatta fel a facebookra:

„Világossá kell tenni a szabályozásban, hogy azok, akik tanulni akarnak Magyarországon, elérik a tanuláshoz szükséges minőségi korlátokat vagy követelményeket - ez ma 240 pont a bekerülés tekintetében -, és elszántak, hogy tanuljanak, és utána Magyarországon szeretnének dolgozni, no, az ő számukra mindenfajta eladósodás nélkül továbbra is ingyenesnek kell maradnia az egyetemi és főiskolai oktatásnak.”

Ijedtében már azon sem gondolkodott, hogy ezzel azt is elismerte, hogy az eddigi keretszámokkal és finanszírozási módokkal, a diákhitel2-vel tandíjat vezetett volna be. Ezt a tandíjat törli a mostani bejelentésével.

Mindenkit óva intek, attól, hogy a sapkáját az égnek dobálva ujjongjon mondván győzött az igazság. Ismerhetjük már a Kedves vezetőt annyira, hogy sarokba lehet ugyan szorítani egy ideig, de utána, mint minden rendes patkány támadásba lendül. Sőt, nem is igazán lett sarokba szorítva, hisz a keretszámokat ugyan feladta, de pl. a röghöz kötésről egy árva szót sem szólt.

A támadásra nem is kellett sokat várni. Aludt egy jót a saját ágyikójában és már ma (vasárnap) elkezdte az ínyét felhúzni és megmutatni a foga fehérjét. Írt ugyanis egy levelet Balog Zoltánnak, amiben már egy kicsit módosított a tegnapi nyilatkozatán: „Az új rendszernek két pilléren kell majd nyugodnia: az első a keretszámrendszer eltörlése, oly módon, hogy az állam részéről a hallgatóknak nyújtott támogatások egységesüljenek, azaz a támogatási formák kerüljenek összevonásra. Világossá kell tennünk, hogy az egyetemi felvételihez szükséges minőséget teljesítő diákok közül mindenki felvételt nyer. A második pillérnek világossá kell tennie, hogy aki tanulni akar, bekerül a felsőoktatásba, elvégzi azt és Magyarországon akar munkát vállalni, az az államtól teljes támogatást kap, vagyis az állam kifizeti a teljes költségét.”

A részletek most sem derültek ki, de lényeges változásokat vélek felfedezni. Az első: csak akkor fizeti ki az állam a diák költségeit, ha be is fejezi az iskolát. Ma úgy 15-20 százalék közé tehető a lemorzsolódók száma, azaz ennyi diák költségét nem fizeti ki az állam. Az sem világos, hogy maga a költség kifizetése egyidejű vagy utólagos. Ha egyidejű mi lesz azokkal, akik mondjuk harmadikban vagy negyedikben morzsolódnak le? Mennyit, mikor, milyen módon kell visszafizetniük. Arról nem is beszélve, hogy nem tudjuk, ki miért hagyja abba az iskolát. Mi lesz azokkal, akik anyagi okok miatt kényszerülnek otthagyni a felsőoktatást? Például valamelyik vagy mindkét szülő munkanélküli lesz (arra már nem is akarok gondolni, hogy meghal valamelyik szülő) és képtelenek finanszírozni a gyerek tanulását. Mert lássuk be, attól még hogy maga az oktatás ingyenes, sokba kerül egy gyerek taníttatása. Laknia, ennie, ruházkodnia az egyetemen is kell, és nem járul hozzá a családi költségvetéshez.

A röghöz kötés talán még hangsúlyosabb lett, bár erről sem kaptunk részletesebb információt, de most szó sincs 20 éven belülről, csak és kimondottan arról, hogy Magyarországon akar munkát vállalni.

Ennyi már épp elég lenne ahhoz, hogy sanda szemekkel várjuk a szerdát. De van itt még valami! Illetve nem valami, hanem valaki. Kusza Szem, az unortodox kőfaragó! Idén már annyiszor átvéste a 2013-as költségvetés gránittábláját, hogy az már papírvékonyságú. Ha a Kedves Vezető ötlete miatt újra kell vésnie, az darabokra törik. Ezért úgy gondolom, hogy majd összedugják a buksijukat (ha már össze nem dugták) és kitalálják, lehet itt annyi új egyetemista, amennyi csak akar, de egy peták nem sok annyival sem kapnak többet. Aztán majd főhet az egyetemek feje, hogy miként finanszírozzák a megnövekedett létszámot, a Kedves Vezető meg a rá jellemző gúnyos mosolyával széttárja a kezét: Én csak engedtem az erőszaknak, most már oldjátok meg ti!

Nos, mire eddig jutottam a poszt írásában rájöttem, hogy rossz címet választottam, de már nem módosítom. Unortodox módon az írás végére biggyesztem a jó címet:

Hollók vigyázzatok, a róka már hangol az éneklésre!

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!