Elszámoltam tizenháromezer-nyolcszázötvenhétig. Most már kicsit megnyugodtam, talán le tudok írni néhány sort úgy, hogy a kötőszavakon kívül ne kelljen mindent kipontoznom. Hogy mi bőszített ennyire fel? Lázár János eme nyilatkozata:

 „Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen, abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem”

   Nagyon nem tisztelt Lázár úr!

  Megnéztem az életrajzát. Abban egyetlen tisztességes munkahelyet nem láttam megnevezve, ahol valóban dolgozni kellett volna, ahol valóban a mindennapokért kellene küzdeni. Nem akarok demagóg lenni, nem azt hiányolom, hogy nem volt bányász vagy kőműves. Tudom én, hogy a hivatali munka is lehet nagyon kemény, fárasztó, kizsigerlő. De legalább egy munkahelye lett volna a politikán kívül, mert rögtön az egyetem után oda csöppent és meg is ragadt benne. Ha így folytatja, még miniszterelnök is lehet Önből, mert ugye szeretett vezére és példaképe szintén minden érdemi munka nélkül csak a politikából él és élt. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, elvégre mindenki úgy boldogul, ahogy tud, és úgy, ahogy a nyelve vagy a gyomra bírja. De legalább ne lenne ilyen nagyképű és ne nézné le azt a 8 – 8,5 millió honfitársát, akik naponta azért küzdenek, hogy a családjuknak másnap is enni tudjanak adni.

  Mert igen nem tisztelt Lázár úr! Az nép, aki Önnek fizette a luxusautóját és annak fenntartását, az nép, aki most is fizeti az álláshalmozása miatt a havi több mint kétmillió Forint jövedelmét, az a nép az egyik napról a másikra él az Ön és tettestársai hathatós közreműködése miatt! Most nem sorolom áldásos tevékenységüket csak néhány példa: Forintbedöntés, magánynyugdíj elrablás, adócsökkentésnek titulált jövedelem-átcsoportosítás a kiskeresetűektől a magafajta nagyképű, arrogáns újgazdagoknak.

  És tudja mit nagyon nem tisztelt Lázár úr? Igazat adok abban Önnek, hogy a munka nem szégyen. Sőt én tovább megyek, a munkájára büszke is lehet az ember! De tudja Ön, hogy mi a munka? Szerény véleményem szerint az, amit az ember a saját tudásával, fizikai erejével, vagy gondolkodásával megteremt, alkot, kitalál, stb. No, itt van nagy különbség a kettőnk gondolkodása közt. Mert Ön papíron sok funkciót betölt, de kérdezem én, hogyan tudja ellátni az összes funkcióját? Szerintem sehogy, mert mind a polgármesteri mind a képviselői tisztség egész embert kíván. Hajlok arra a véleményre, hogy a képviselői, frakcióvezetői és a polgármesteri munkája zömét valakik mások végzik el. Mások, akiknek nem telik luxusautóra, akiknek az élete az Ön szavaival „annyit is ér”

  Nagyon nem tisztelt Lázár úr!

  Még annyit mondanék, hogy akik mások munkájáért veszik fel a pénzt azok egyszerűen ellopják azoktól akik a tényleges munkát végzik! És én erre nem lennék büszke igen nem tisztelt Lázár úr!