A hír természetesen kacsa (egyelőre). De ami késik, nem múlik, ha továbbra is így állunk hozzá a dolgokhoz.

  A dunai áruszállítás fejlesztése nem magyar érdek, a hajókat kell a Dunához igazítani, nem fordítva - jelentette ki Illés Buldózermegállító Zoltán a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára. Aztán hozzátette még, hogy Magyarországnak nincs dunai flottája, ezért az áruszállítás fejlesztése, a magyarországi szakasz átsorolása felsőbb hajózási kategóriába elsősorban a külföldi - német, osztrák, orosz - érdekeket szolgálná. Bár ennek egy kicsit ellentmond Völner Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára, aki szerint a fenntartható fejlődés szempontjából a vízi közlekedés, valamint a vasút szerepét erősíteni kell.

  Most egy kicsit dilemmában vagyok. Arra gondolni sem merek, hogy a két minisztériumnak más lenne az álláspontja. Elvégre a nemzeti együttműködés kormányához tartoznak mindketten. Benne vannak a kétharmadban. De akkor kinek higgyek? Vagy talán csak én vagyok értetlen, és nem ismerem fel, hogy a két állítás nem hogy nem ellentétes, hanem kimondottan egymást erősítő? Lehet, ezen elgondolkodom.

  Heuréka! Megtaláltam! Látjátok feleim szümtükkel, ezért kell előbb gondolkodni és csak aztán véleményt alkotni. Egy kis fejtörés árán én is rájöttem, nincs itt semmi ellentmondás, sőt mindkettő remekül beleillik az új fergeteges gazdaságpolitikába!

  De nézzük szépes sorjában mire is jöttem rá:

  Először is, Bulldózermegállító nem mondta egy szóval sem, hogy ne legyen vízi szállítás, csak hogy nálunk a Duna ne legyen felsőbb kategóriájú. Ezzel csak annyit mondott, hogy ne engedjük be a Qeen Elisabeth II.-t a Csendes óceánról, mert hátha megfeneklik valahol, aztán kínlódhatunk a kiszabadításán. Ha már annyira kell a személyszállítás, hát szólunk Matula bácsinak, aki profi ebben a szakmában, és csónakjával akár 4 embert is el tud vinni egyszerre. Teherszállításra is van megoldás. A ladik, ami több szempontból is megfelelő. Többek közt régi hagyományos (mondhatnánk nemzeti) eszköz, ami a lapos feneke miatt szinte alig merül a vízbe, így ha a Duna a nagy szárazság és a kotrás hiánya miatt 30 centiméteresre apad a fősodorban, akkor is szállíthatunk vele. Arról nem is beszélve, hogy a ladik nem motoros, tehát nem szennyezi sem a vizet sem a levegőt, és mint tudjuk, Zoltánunk nagyon szívén viseli a környezetvédelmet (pl a Búbos banka környezetvédő kör tagját gyorsan elhelyezte a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség élére). Egy kicsit ugyan árnyalja a képet, hogy a ladikkal igen nehézkes árral szemben evezni, de hát minden kicsinységen ne akadjunk fenn.

  A második szempont, ami beilleszti ezt a kijelentést a fenomenális gazdaságpolitikába az, hogy míg egy uszály cca. 3000 tonnát szállít, addig egy ladik nagyjából a személyzeten felül 0,5 tonnát. Ebből egyenesen következik, hogy egy uszály kiváltására 6000 ladik kell, és ha egy ladikra csak a minimális 2 főt vesszük, akkor máris kijön, hogy 12000 új munkahely létesül. Tovább számolva a dolgot az is nyilvánvaló, hogy a ladik legalább négyszer lassabb az uszálynál, így az egy uszályra jutó új munkahelyek száma máris 48000 fő. Innen már csupán egy osztás (1000000/48000 = 21) és megtudhatjuk, hogy a beígért egymillió új munkahelyet ki is pipálhatjuk, ha 21 uszályt kiváltunk ladikokra. Ennyi meg szerintem 4 naponta lecsorog most a Dunán.

  Már csak egy gondolat zavar engem. Vajon ezek a piszkos kapitalista, brüsszelista (ma ez a legnagyobb szitok a kormánykörökben) németek meg osztrákok mit fognak ehhez szólni? Attól félek, hogy ideológia ide, ideológia oda, összefognak az oroszokkal és elterelik a Dunát…

  Történt ugyanis, hogy miközben Tétényi Éva Gödöllőn részt vett egy konferencián, távollétében Baloghné Mezei (Ágacska, mert a Tuskó Hopkins név már egy világhírű klasszikus regény hőseként foglalt, a bunkó titulus még túl korai lenne a számára, ahhoz még Ritácskának fel kell nőnie a volt főnökéhez, vagy a kétharmad meghatározó személyiségeihez) Rita felépülve akut munkaundoritiszából berobogott a hivatalba és azonnali hatállyal felmondott a polgármester protokollfőnökének és sajtósának. Természetesen indoklás nélkül, hisz a „Mindenkivel együttműködünk, aki azt csinálja, amit mondunk” kormány kötelezővé tette az ilyenfajta felmondást. Az persze egyáltalán nem érdekelte Rituskát, hogy a törvény szerint a hivatal dolgozóinak indoklás nélkül csak a jegyző mondhat fel, a polgármester egyetértésével. De hát miért is érdekelte volna?

  Először is Ágacska egyszerűen el van tiltva a gondolkodástól, simán utasítást hajtott végre. Másodszor Meggyes Akinemveszéletveszélyesmélygarázstazhülye Tamás megígérte neki: „Nyugi Rituskám, ha valaki megemlíti, hogy ez törvénytelen, majd szólok odafönn a cimboráknak (mert tudok ám róluk ezt-azt, különben annyi baromság után amennyit én az utóbbi években elkövettem kiállnának még mindig mellettem?), hogy hozzunk erre is visszamenőlegesen egy új törvényt, aztán 48 órán belül legális lesz a kirúgás oszt annyi.”

  Mint megyebeli kíváncsian figyelem a „Tízek bandájának” (akik most kibővültek egy tizenegyedik taggal) titulált városi frakció további ámokfutását. Érdekel mit lépnek arra a hírre, hogy a sajtós, akit nem lehetett megfélemlíteni néhány telefonnal, úgy határozott, hogy amíg a polgármester a helyén van addig, ha kell akár társadalmi munkában is, de tovább segíti a munkáját.

  Persze nem kell hozzá nagy fantázia, hogy mit fognak tenni. Első lépésként kitiltják a hivatal épületéből. Valaki folyton szemmel fogja tartani és szépen szaporodni fognak a fenyegető telefonhívások. Egyre sűrűbben állnak meg majd autók a lakása előtt és feltűnően figyelik majd őt. Ha ennyi sem lesz elég a sajtósnak, jöhet a komolyabb figyelmeztetés, mondjuk mondvacsinált feljelentés (ez lehet akár magánvádas is, hisz Meggyes úr(?) 30 milliós védelmi pénzébe belefér még egy-két ügy). Végső esetben törvényt is lehet hozni, vagy mivel még nincs kész az alkotmány, akár abba is bele lehet foglalni, hogy Tétényi Éva sajtósa nem lehet más, csak akit Meggyes Tamás kinevez. 

  Mert mi másnak nevezhetnénk azt, hogy a Földrajzinév-bizottság nem a kormány által javasolt „Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér” elnevezést javasolta a repülőtér nevének, hanem a "Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, Budapest–Ferihegy" nevet . És ezt a javaslatot észérvekkel, hagyománytisztelettel szépen meg is indokolta. Mi ez, ha nem a demokrácia győzelme a hatalmi arrogancia felett? Örültem (bár a sapkámat nem dobáltam az égnek) annak, hogy ily módon megmaradt legalább utótagként a Ferihegy elnevezés. Egyáltalán nem értem, hogy miért kell átnevezni, azt meg végképp nem, miért éppen Liszt Ferencre? Elismerem a zeneszerzőnk nagyságát, de hát róla már elneveztek egy teret nem is szólva a zeneakadémiáról, ami ráadásul szorosan kötődik is a zseniális tevékenységéhez.

  Sajnos az örömöm nem tartott túl sokáig eme győzelem felett. Hamar megjött a válasz, gyorsan helyre tették a malőrt, hogy még egyszer ilyen elő ne fordulhasson. Ez már meg is jelent a Magyar Közlöny 29. számában:

5. § A magyarországi hivatalos földrajzi nevek megállapításáról és nyilvántartásáról szóló 303/2007. (XI. 14.) Korm. rendelet

4. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a 4. § a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1) A Bizottság – az (1a) bekezdésben meghatározott kivétellel – megállapítja a 2. § (3) bekezdés a)–e) pontjában foglalt hivatalos földrajzi neveket.

(1a) A 2. § (3) bekezdés a)–e) pontjában foglalt hivatalos földrajzi neveket – ha ahhoz kiemelt közérdek fűződik – a Kormány egyedi határozatban állapítja meg. A Kormány döntésére az 5. § (1) és (3) bekezdését nem kell alkalmazni.”

  Azt persze, hogy mi a kiemelt közérdek szintén a kormány (illetve a hőn szeretett vezérünk) állapítja meg.

  Elképzelem mi vezethetett idáig.  Szijjártó Szajkó Péter lélekszakadva rohant a nagyvezérhez, mélyen meghajolt, a kalapját háromszor meglengetve és imígyen szólt: Hőn szeretett nagy vezérem, életem-halálom kezedbe ajánlom, nagy baj van! Ez a megátalkodott bizottság felülbírálta a javaslatod és más nevet javasolt annak a fránya repkedő térnek. Hiába mondta a vazallusod, hogy ne merészeljék megváltoztatni a nevet, azok a bugrisok kötötték az ebet a karóhoz. Valami nyelvi szabályokra hivatkozva és még valami hagyományokat emlegetve.

  No, erre Orbán Nemzeti Viktor éktelen haragra gerjed, a feje lila színben pompázott, az asztalt csapkodta, és elkezdett azon a rekedtes hangon üvöltözni, ami hallatán a bérencek hátán végig fut a hideg. Hát kik ezek a nagy senkik? Mit képzelnek magukról? Kirúgni mind egy szálig! És így is lőn! De hogy még a látszatát is elkerüljék az autokratizmusnak, gyorsan tollba mondta az új kormányrendelet szövegét (azért nem törvény lett belőle, nehogy az a 2 perc késedelem, amíg Schmitt Aláíromiziben Pál aláírja felzúdulást keltsen).

  Közben aggódva figyelem a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság sorsát, mert ők meg visszaesőként többször ellentmondtak Kósa Forintbedöntő Lajosnak, aki hiába kérte őket, hogy ugyan engedélyezzék már a sportszervező szak indítását a Debreceni Egyetemen (valószínűleg Lajosunk rokoni köréből vagy a cimborái közül valaki nagyon sportszervező szeretne lenni, de lusta elmászkálni Debrecenből). A bizottság ebben az esetben is észérvekkel próbált indokolni, de mint tudjuk az észérvek mostanában nem hatnak.

  A demokrácia köszöni jól van, egészen addig amíg mindenki azt akarja amit a hőn szeretett vezérünk vagy azok hűbéresei…

  Ma kissé félve ültem le a gép mögé, mert honnan venném én a nagy senki azt a bátorságot, hogy bármit is írjak a nagy Lázár Kaparjkurta Jánosról és hasonszőrű társairól. Mert én egy senki vagyok, nincs mire büszkének lennem. Nincs legalább 160 m²-es házam, nincs minimum 160 m²-es nyaralóm, nincs 40 hektár földem, arról már nem is beszélve, hogy nincs egy megveszekedett fillér megtakarításom, még Forintban sem, nem hogy svájci frankban. És mint tudjuk, aki ilyen paraméterekkel nem rendelkezik az egy nagy senki! Ezért szállt az inamba a bátorság. Most áldom csak a hőn szeretett vezér eszét, hogy ha még egyelőre nem is kötelező jellegű (bár még nem zárult le az alkotmányozás, remélem, abban megjelenik, mint állampolgári kötelezettség) de megengedett a pálinkafőzés. Tavaly én is lefőztem a 3 szilvafám termését, így most abból meríthetek egy kis erőt.

  Bevallom őszintén, hogy nem olvastam át a Fidesz alapszabályát betűről-betűre. Csak átfutottam úgy átabotában. Valahogy így lehetett vele Fürjes Takarékosságraösztönző Pál is. Valószínűleg ezért kerülhette el az ő figyelmét is az a passzus (ami benne kell, hogy legyen az alapszabályban, hisz a felső vezérkar szisztematikusan alkalmazza) ami előírja a Fidesz tagoknak: „Kaparj kurta neked is jut”. Talán az lehet a hiba, hogy nincs kiemelve, így vannak, akik későn veszik észre. Közéjük tartozhat Palink is. Viszont mivel a polgármester úr sem szeretne senki lenni most észbe kapott és elkezdett kaparni. Első jele, hogy gyorsan kirúgott tíz senkit a város közalkalmazottai közül (bár nem tudom, hogy a maradék dolgozók mindegyikének van-e 160 m²-es lakása és 40 hektár földje) majd egy lendülettel előterjesztette a saját ösztönzését bő kéthavi fizetés erejéig. Dicséretesnek tartom a kaparását, bár kissé visszafogottnak ítélem, ezzel az ütemmel nagyon sokára jön össze az a vagyon, amivel már valakinek számít majd.

  Ma is, mint mindig, korán érkeztem a munkahelyemre, így van egy kis időm, amíg a főnök megérkezik. Elgondolkodtam azon, hogyan is lehetnék én is Valaki?!  Tudom, hogy nagy handicappel indulok, mert nem vagyok a kétharmad tagja, ráadásul nem is állami cégnél dogozom, de majd kitalálok valamit. Első lépésként kirúgatom Küklopsz Józsit, a portást és felvetetem a helyére Morzsát, a keverék kutyámat. Természetesen minimum négyszeres bérért, mivel Morzsának két szeme és négy lába van, így sokkal hatékonyabb lesz Józsinál. Második lépésként meggyőzöm a főnököm, hogy bontsuk ki a párnaciháját és adja nekem az abban lévő öregkorára félretett pénzét, mert nálam sokkal jobb helyen lesz, és megvédem azt a tőzsdeatkáktól. Harmadjára pedig rábeszélem arra, hogy bízza rám a házának adócsökkentését (arról persze nem kell tudnia, hogy azért fog csökkenni az adója, mert a háza felét eladom). Remélem ennyi kaparással néhány év alatt elérem, hogy senkiből Valaki legyek (ez Lázár Valaki Jánosnak sokkal hamarabb sikerült, de nem leszek türelmetlen). Már csak egy kérdés van, mit fog szólni mindehhez a főnököm?

  Azt hiszem, várok egy kicsit a terv megvalósításával. Megvárom, mit szól hőn szeretett vezérünk Lázár Büszkevagyokhogygazdagvagyok János és Fürjes Önösztönző Pál kaparásához. Őszintén bízom benne, hogy megsimogatja a buksijukat és csak ennyit mond: Csak így tovább fiúk!

  Mert ezzel elősegíti az én Valakivé válásom is…

  Elszámoltam tizenháromezer-nyolcszázötvenhétig. Most már kicsit megnyugodtam, talán le tudok írni néhány sort úgy, hogy a kötőszavakon kívül ne kelljen mindent kipontoznom. Hogy mi bőszített ennyire fel? Lázár János eme nyilatkozata:

 „Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen, abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem”

   Nagyon nem tisztelt Lázár úr!

  Megnéztem az életrajzát. Abban egyetlen tisztességes munkahelyet nem láttam megnevezve, ahol valóban dolgozni kellett volna, ahol valóban a mindennapokért kellene küzdeni. Nem akarok demagóg lenni, nem azt hiányolom, hogy nem volt bányász vagy kőműves. Tudom én, hogy a hivatali munka is lehet nagyon kemény, fárasztó, kizsigerlő. De legalább egy munkahelye lett volna a politikán kívül, mert rögtön az egyetem után oda csöppent és meg is ragadt benne. Ha így folytatja, még miniszterelnök is lehet Önből, mert ugye szeretett vezére és példaképe szintén minden érdemi munka nélkül csak a politikából él és élt. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, elvégre mindenki úgy boldogul, ahogy tud, és úgy, ahogy a nyelve vagy a gyomra bírja. De legalább ne lenne ilyen nagyképű és ne nézné le azt a 8 – 8,5 millió honfitársát, akik naponta azért küzdenek, hogy a családjuknak másnap is enni tudjanak adni.

  Mert igen nem tisztelt Lázár úr! Az nép, aki Önnek fizette a luxusautóját és annak fenntartását, az nép, aki most is fizeti az álláshalmozása miatt a havi több mint kétmillió Forint jövedelmét, az a nép az egyik napról a másikra él az Ön és tettestársai hathatós közreműködése miatt! Most nem sorolom áldásos tevékenységüket csak néhány példa: Forintbedöntés, magánynyugdíj elrablás, adócsökkentésnek titulált jövedelem-átcsoportosítás a kiskeresetűektől a magafajta nagyképű, arrogáns újgazdagoknak.

  És tudja mit nagyon nem tisztelt Lázár úr? Igazat adok abban Önnek, hogy a munka nem szégyen. Sőt én tovább megyek, a munkájára büszke is lehet az ember! De tudja Ön, hogy mi a munka? Szerény véleményem szerint az, amit az ember a saját tudásával, fizikai erejével, vagy gondolkodásával megteremt, alkot, kitalál, stb. No, itt van nagy különbség a kettőnk gondolkodása közt. Mert Ön papíron sok funkciót betölt, de kérdezem én, hogyan tudja ellátni az összes funkcióját? Szerintem sehogy, mert mind a polgármesteri mind a képviselői tisztség egész embert kíván. Hajlok arra a véleményre, hogy a képviselői, frakcióvezetői és a polgármesteri munkája zömét valakik mások végzik el. Mások, akiknek nem telik luxusautóra, akiknek az élete az Ön szavaival „annyit is ér”

  Nagyon nem tisztelt Lázár úr!

  Még annyit mondanék, hogy akik mások munkájáért veszik fel a pénzt azok egyszerűen ellopják azoktól akik a tényleges munkát végzik! És én erre nem lennék büszke igen nem tisztelt Lázár úr!