Egy hónapja egy kiflicsücsök nem sok, annyi hír sincs felőle, pedig most nagy szükség lenne rá! Jó, tudom kemény harc volt az, amit vívott a tőzsdecápákkal. Fárasztó lehetett a százmilliárdok zsákba pakolása és átcipelése a magánkasszákból a királyi kincstárba. Természetesen megérdemel Gabika egy kis pihenőt, de most már előjöhetne, mert a cápák újra itt kőröznek körülöttünk.

  Itt van például Papcsákisztán (lánykori nevén Zugló) ahol a helyi kiskirály miután az összes retyerutyáját zsíros álláshoz jutatta eladta az eddig udvari banknak számító OTP részvényeit (persze ebbe belejátszhatott Dávid UDV Ibolya nyilatkozata is: "Jó és bizalmas kapcsolatom volt Csányi Sándorral, akivel egyébként 2005-ben többször tárgyaltam a miniszterelnök-jelöltségéről. Csányi tartott ugyanis Orbán Viktortól és néhány emberétől”) és gyorsan vett vagy 100 millió Ft értékben E-Star Nyrt. részvényeket. Persze mivel a kiskirály részvényes a cégben lehet, hogy ez jó befektetés, de akárhonnan nézzük ez tőzsdézés a javából. Ami még nem lenne baj, ha a saját pénzén tőzsdézne a volt leszámoló biztos, de nem azon, hanem közpénzen cápáskodik. Na, itt kellene közbelépnie Selmeczi Kiflicsücsök Gabriellának, mert ha nem bujdokolna Gabika ez már az ő szemét is biztosan csípné.

  Aztán itt van még a CIG Pannónia Biztosító (aminek a tulajdonosa Járai Harpagon Zsigmond a kétharmad kölyke, és mint ilyennek pénzügyminiszterként is és most az MNB felügyelőbizottsága elnökeként is hirtelen többszörösére emelték a fizetését) ami szemet vetett a nyugdíjpénztárakra. Pillanatnyilag még csak a VIT-re, de bejelentették, hogy más nyugdíjpénztárakkal is ez a tervük. És mit fog csinálni a CIG a nyugdíjbiztosítók megmaradt vagyonával? Természetesen tőzsdézni! Ez már felháborító! Nem volt még elég? Majdnem eltőzsdézték a 3000 milliárd forintunkat, amit félretettünk a nyugdíjunkra (szerencsére Gabika közbelépett és jól megvédte a pénzünket, igaz jövőre már egy fillér sem marad belőle, de legalább nem tőzsdézték el) és most annak a maradék százezer magánnyugdíjasnak került veszélybe az öregkori megélhetése.

  Ezek után az jár a fejemben, hogy vagy nem is olyan elvetemült dolog a tőzsdézés. Nem is olyan rossz módszer arra, hogy megőrizzük a befektetéseink értéket, vagy csak az a nem mindegy, hogy ki csinálja. Mert egy árva kritikát nem hallottam se Papcsák se Járai tőzsdézése miatt. Kiflicsücsök hercegnő hallgat, Budai Leszámoló Gyula diszkréten elfordítja a fejét.

 Viszont ha semmi baj a tőzsdézéssel, akkor nyugodtan vissza lehet adni az ellopott magánnyugdíjam…

   A hírt még sehol nem erősítették meg, de a közelmúlt tapasztalatai alapján nemsokára sor kerül rá.

  Volt egyszer Magyarországon egy magánnyugdíj rendszer, ami működött, ahogy a nemzetközi gazdasági helyzet engedte. Amikor válság volt veszített a befektetéseiből, amikor jobb lett a helyzet nyereséget produkált. De hát volt vele egy óriási baj, mégpedig az, hogy értékpapírokba fektette a zemberek befizetéseit. Ez súlyos hibának bizonyult (jobban tették volna, ha varrnak néhány millió párnacihát és abba teszik a leendő nyugdíjasok pénzét), és ezt a hibát a Nemzeti Együttrablás Kormánya nem bocsájtotta meg. Először csak megfenyegette a pénztárakat, hogy néhány hónapra elveszi a befizetéseket, de aztán gondolták, hogy minek cicózzanak ezekkel az elvetemült nyugdíjtőzsdézőkkel, ide az összes lóvét! És így is lett.

  No, ezek alapján biztosra veszem, hogy Zuglónak befellegzett. Mert olvasom, hogy az önkormányzatnál a korábbinál aktívabb portfólió-kezelést szeretnének megvalósítani a vagyon megőrzése érdekében. Magyarul tőzsdéznek. De mint tudjuk ma a tőzsdézés egyenlő a végítélettel.

  Ebből egyenesen következik az, hogy Zuglót fel kell számolni, még az emlékét is törölni kell a történelemkönyvekből is. Aki ennek ellenére zuglóinak vallja magát kikerül az állam (vagy álam) óvó kezei közül, talán még az állampolgárságát is elveszíti.

 De van egy kis halvány reménysugár, ami talán segít Zugló megmaradásában. Mégpedig az, hogy a polgármester Papcsák Chrysler Ferenc tulajdonos abban a részvénytársaságban, amelyiknek a részvényeit az önkormányzat megvásárolta. Elvégre egy volt leszámoló biztos csak tudja mit csinál, csak tudja, hogy a pénzek jó és törvényes helyre kerülnek. Mert ha nem akkor nagy a baj! Remélem Papcsák úr ügyvédi irodája nem Zuglóban van, mert ha igen akkor azt is ledózerolják és ha munkanélkülivé válik kénytelen lesz eladni a Chsylerét (ami ugye nem luxusautó, hanem népautó). Na, az lesz ám a csapás, mert akkor Lézer János lesenkizi szegény Papcsákot.

  Kedves zuglóiak! Valamit tudnotok kell. Papcsák ide, Papcsák oda, az adótőzsdézés ellenére mi a ZEMBEREK veletek vagyunk, és reméljük, sokáig megmarad Zugló!

  Gondolom, már idáig is erősen részrehajló volt a pályázatok elbírálása, de volt egy kényelmetlen pont a törvényben, aminek kijátszása sok fejtörést okozhatott a bizottságnak. De ennek lassan vége, mivel L. Simon László Fidesz-koszorús költő, aki egyébként az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke egy frappáns törvénymódosítással megoldja.

„(3) A Nemzeti Civil Alapprogram tanácsa és kollégiumai, valamint a Nemzeti Kulturális Alap bizottsága és kollégiumai által elbírált pályázatok tekintetében az (1) bekezdés e) pontja nem akadálya annak, hogy olyan társadalmi szervezet, alapítvány, illetve ezek önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egysége, illetve a Nemzeti Kulturális Alap tekintetében az előzőek mellett olyan gazdasági társaság, egyház vagy szakszervezet pályázzon, amelyben a pályázati eljárásban döntés-előkészítőként közreműködő vagy döntéshozó személy, vagy ennek közeli hozzátartozója vezető tisztségviselő , az alapítvány kezelő szervének, szervezetének tagja, tisztségviselője, a társadalmi szervezet, az egyház vagy a szakszervezet ügyintéző vagy képviseleti szervének tagja. ”

  Magyarul lehet ugyanaz a személy a pályázatkiíró, pályázó és a megítélő. Erre mondják mifelénk, hogy ügyes! Bár most, ha belegondolok, lehet ezt még továbbfejleszteni. Még így is egy kicsit macerás. Sokkal egyszerűbb lenne a kész művekre utólag kiírni a pályázatot, de ez már csak amolyan akadékoskodás.

  Az új pályáztatásról ez az agymenés jutott az eszembe:

  Adva van, mondjuk a sógorom Vágottszemű Benő (a neve ellenére színtiszta magyar /anyja sváb, apja tót/. A találó nevét egy áramszünetnek köszönheti, mivel a kocsmában későn vette észre a felé repülő korsót, ami ugyan sörrel volt tele nem szenteltvízzel, de így is elkeresztelte) aki egy szép napon arra ébredt, hogy megállt a háza előtt egy nagy, lefüggönyözött fekete autó. A kocsiból két háromajtós szekrény szállt ki, bekopogtak Benőhöz és szűkszavúan annyit mondtak neki: „Tisztelt uram velünk kell jönnie”. Szegény sógorom köpni-nyelni nem tudott (persze ebben benne lehet az előzős este 16 kupica törkölypálinka és 9 korsó sör utóhatása is) megadóan magára kapkodta az ünneplőjét és hagyta vigyék, ahova akarják. Bár kissé meglepődött Benő, amikor a Parlamentnél állt meg a kocsi, de úgy volt vele, hogy volt ő már ennél reménytelenebb helyzetben is (például amikor Ragyás Dodi rajtakapta, hogy a menyasszonyával etyepetyézett) mégis kivágta magát. Felkísérték egy szobába, leültették egy székre, majd bejött egy titkár és a sógor elé tette egy papírt, melyen ez állt: „Kinevezem a Nemzeti Kulturális Alap igazgatójának”. Amikor Benő magához tért a titkár elmagyarázta, hogy ő lett a NKA igazgatója és most a pályázatok kiírása, előkészítése és a pályázati pénzek odaítélése lesz a mai feladata. Sógorom erre széles mosolyra fakadt, már elemében érezte magát, hisz mindig is a kultúra volt a szíve csücske. Otthon az „IQ-nuku” nevű becsületsüllyesztőbe sem tért soha be legalább egy újság nélkül. Legtöbbször a Heti választ vitte, mert Julis a felesége azt mondta, abba nem csomagolja a zsíros kenyerét, mert mire Benő megenné, megsavanyodik benne. A kocsmáros viszont örült neki, mert az udvar hátuljában a pottyantós állandóan papírhiánnyal küzd.

  A titkár újabb három papírral jelent meg, az egyik a pályázati kiírás, a másik egy pályázat, a harmadik pedig a döntés jegyzőkönyve volt. Sógorka a pályázati kiírást nemes egyszerűséggel olvasás nélkül aláírta, és rögtön a jegyzőkönyvet kezdte olvasni, amiben csak ennyi állt: a pályázatot elbíráltuk, a kért 30 milliós támogatást megítéltük. Kicsit furcsállotta Benő, hogy a pályázó nevénél is az ő becses neve szerepel, de azt hitte csak elírás, gondolta, ha a pályázatot is elolvassa, úgyis kiderül, és majd szól, hogy javítsák ki. Ezzel neki is látott a pályázat átolvasásának. Na ekkor már kicsit rángani kezdett a vágott szeme, mert mi állt a pályázatban? Ez: „Vágottszemű Benő, mint a haza költője 30 millió Ft támogatásra pályázok egy verseskötet kiadására. Erre az összegre az alábbiak miatt van szükségem: 1. A kötet megjelentetése 1 millió Ft, 2. Visszaosztás ennek-annak 9 millió Ft. 3. Egy gépkocsi beszerzése (minimum Audi A6 vagy Chryler 300C CRD nehogy Lézer Jani senkinek tituláljon) 20 millió Ft.

A pályázat mellékleteként néhány idézet volt olvasható a pályázó verseiből:

büdös vagyok
meg kell fürdenem
kimosnom a seggemből az elmúlt három nap papírdarabjait

bevizeltem
akár egy disznó
a perzselés előtt

a szabványosítás veszélyeiről írtam tanulmányt
amikor találkoztunk
átfogott a lábával
megbasztam
a tanítója lettem
az lett belőle
amire vágyott

és egy röhögő törpét követtem

akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk

gipszlenyomatokat

  Na, itt szakadt el a cérna Benőnél! Amikor visszajött a mosdóból, közölte  a titkárral, hogy ő ugyan Vágottszemű Benő, és ha kicsit meglöki a törköly néha mond cifrákat, de ezeket a verseket még 30 millióért sem vállalja magára.

  A titkár elkomorodott, egy kis türelmet kért majd mikor visszajött ennyit mondott: Tévedtünk, ezek L.Simon László versei. Aztán Benő kezébe nyomott egy ezrest, ezzel a felkiáltással: „Nesze, ezen tudsz venni egy peronjegyet a Jászkararecsegői vicinálisra amivel hazajutsz. Na, lódulj!”

  A Kormány 46/2011. (III. 25.) Korm. rendelete a közbeszerzések központi ellenőrzéséről és engedélyezéséről

 1.     § (1) A Kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szervek, az azok vagyonkezelésébe tartozó, többségi állami tulajdonban álló gazdálkodó szervezetek, valamint a Kormány közalapítványai, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (Kbt.), valamint az államtitkot vagy szolgálati titkot, illetőleg alapvető biztonsági, nemzetbiztonsági érdeket érintő vagy különleges biztonsági intézkedést igénylő beszerzések sajátos szabályairól szóló 143/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet szerinti beszerzéseik (a továbbiakban együtt: közbeszerzéseik) meg valósításakor e rendelet előírásai szerint kötelesek eljárni.

 2.     § (1) Az 1. § (1) bekezdésében meghatározott közbeszerzések indokoltságának vizsgálata, és a közbeszerzési eljárások, valamint a rendelet hatálya alá tartozó szerződések ellenőrzése a nemzeti fejlesztési miniszter feladata. Ennek érdekében a közbeszerzési eljárások indokoltságának megítélésével, a központi ellenőrzés koordinálásával, a kapcsolódó nyilvántartások vezetésével, valamint a rendelet hatálya alá tartozó szerződések ellenőrzésével és engedélyezésével összefüggő feladatokat a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (a továbbiakban: NFM) látja el.

 Magyarul ez azt jelenti, hogy csak Fellegi áldásával közbeszerezhetnek a hivatalok, állami cégek, illetve minden olyan szervezet, akire a közbeszerzés kötelező érvényű. Tudom, hogy ellenőrizni kell a közpénzek felhasználását. Ezzel még nem is lenne semmi baj, de hát erre ott volt és van a Közbeszerzési Tanács. Szerény véleményem szerint nem egy újabb ellenőrzési szintet kellene létrehozni, hanem arra kötelezni mindenkit, hogy tartsa be a meglévő törvényeket. Mert a mutyik, a közpénzek elherdálása nem a normál közbeszerzési eljárásokban vannak (mert azokban a pályázó felek árgus szemekkel figyelik egymást, és ha valami nem stimmel azonnal nagy ricsajt csapnak), hanem a hirdetmény nélküli meghívásos vagy tárgyalásos eljárásokban (lásd a legújabb eljárást: az Országgyűlés Hivatala makrogazdasági kutatásokra, előrejelzésekre írt ki közbeszerzést, amire 3 céget hívtak meg. A Századvég1, a Századvég2, meg egy kimondhatatlan nevű egy alkalmazottas kft-t. És láss csodát a Századvég1 nyert és a három pályázat között 150.000 Ft volt az eltérés). Vagy itt van a másik példa, ahol őfelsége I. Viktor magántestőrsége tízmilliárdokért szerez be dolgokat közbeszerzés nélkül. Na, itt kellene a mutyikat keresni, és itt kellene nagyon ellenőrizni. Lenne dolga Budai Leszámoló Gyulának.

Nekem nagyon nem tetszik ez az új rendelet.

De nézzük csak a részleteket:

1.     A közbeszerzésre kötelezett szervezetek kötelesek éves közbeszerzési tervet készíteni és azt leadni az NFM-nek.

 Ez lehetőséget ad arra, hogy egész évre lássák mennyi közbeszerzés lesz, milyen szférában, így szépen előre meglehet tervezni melyik „közeli” cég mennyiért és hova pályázhat majd.

2.   A megindítást megelőzően 15 nappal korábban a teljes dokumentációt le kell adni Felleginek, majd ha ő engedélyezte, akkor kiírhatják.

Ha véletlenül a kiírásban szerepel olyan kitétel, aminek a „kiválasztott közeli cég” nem felel meg, még lehet módosítani mielőtt a kiírás hivatalosan is megjelenne. A kiírókat nem nehéz rábeszélni némi apró módosításra.

  A szervezetek kötelesek egyeztetést kezdeményezni az általuk lefolytatott közbeszerzési eljárások ajánlati szakaszának eredményhirdetését megelőzően legalább 5 munkanappal, az „összegezés az eljárás eredményéről” című dokumentum és a nyertesként kihirdetni tervezett ajánlattevőnek az eljárásban benyújtott valamennyi irata NFM részére történő megküldésével.

 Ha netalán valami fatális tévedés folytán mégsem a kiválasztott „közeli” cég nyerne, ebben a szakaszban még lehetőség van a korrigálásra. Jó alaposan átnézni a nyertes cég összes papírját, dokumentumát és találni benne valamit, amivel kilehet zárni.

 Persze az is lehet, hogy csak nekem van összeesküvés-elmélet mániám. De ezt döntse el ki-ki maga. 

  Mert, az világosan látszik, hogy nincs a tudatánál. Miből gondolom? Nos, az MTV „Az este” című műsorában március 22-én arra a kérdésre, hogy mit szól az április 9-re tervezett szakszervezeti tüntetéshez Szijjártó Egybites Péter olyat mondott, hogy majdnem a szék mellé ültem. Petya kijelentette, hogy ez a tüntetés nem magyar, hanem nemzetközi (ami igaz is, mert más országok szakszervezeteinek képviselői is eljönnek szolidaritásból) és csak azért tartják hazánkban, mert most mi vagyunk a soros EU elnökök. Aztán úgy folytatta az agymenését (itt már erősen kapaszkodtam a szék karfájába, mert kezdtem szédülni), hogy a kormány üdvözli a tüntetést, hisz a Nemzeti Egyedülműködés Kormánya is a megszorítások ellen van. Péterünket nem zavarta (vagy el sem jutott a tudatáig), hogy a MAGYAR szakszervezeti vezetők világosan kijelentették, hogy a tüntetésüket az aránytalan és igazságtalan adórendszer, a táppénz csökkentése, a nyugdíjrendszer felelőtlen átalakítása, a korkedvezmény és a korengedmény eltörlése miatt szervezték meg.

  A miniszterelnök személyes Mellébeszélője egy levegővétel után még folytatta, hogy a kormány örül, hogy a szakszervezetek a kormány gazdaságpolitikája mellé állnak és különben is Gyurcsány a hibás (na, ezt már a földön ülve hallgattam, mert bátor vagyok, de nem vakmerő, ekkora pofátlanság hallatán úgyis leszédültem volna a székről).

  Gyorsan hasra vágtam magam és úgy vártam a folytatást, mert azért még az ülő helyzetből való hanyatt esésnek is vannak rizikói. Vártam, hogy Kétharmad Péter bejelentse, hogy a kormány támogatja a tüntetést, és ha valami fatális véletlen folytán nem lennének a tüntetők legalább ötvenezren, a kormány besegít, és annyi statisztát küld a helyszínre, hogy kilegyen a létszám. Természetesen fizetett (és szerződött, de csak utólag, ha valaki megpiszkálná a dolgot) statisztákkal, akiknek egy sima vonulásért 1500 Ft, fütyülve vonulásért 2000 Ft, a „kormány mondjon le” bekiabálásért 5000 Ft, az „Orbán takarodj” szöveg skandálásáért 10000 Ft ütné a markát.

  De ettől a bejelentéstől megkímélt a műsor riportere, mert még mielőtt mindenki Péterkéje kifejthette volna, „majd meglátjuk” felkiáltással témát váltott.