Mint megyebeli mindig is érdeklődve figyeltem a szűkebb pátriám eseményeit. Legyen az egy kis falu mondjuk Bakonybánk, vagy a megyeszékhely Tatabánya. Így az esztergomi történéseket is rendre követem, különösen az októberi önkormányzati választások óta.

  Lesújtó véleménnyel vagyok a volt polgármester (Meggyes Tamás) és frakciója tevékenységéről. Tudom, hogy ez egy blog, tudom, hogy itt sokkal szabadabban lehet véleményt nyilvánítani, de most csupán egy szóval minősíteném az előző polgármester és most már a KDNP nélküli Fidesz frakció tevékenységét: botrányos! Nem öncenzúra hatására nem fejtem ki bővebben és erősebben a véleményemet, hanem azért mert egy nagyon kicsi önbecsülés még szorult belém, és azokat a szavakat, amik a fenti társaság jellemzésére az eszembe jutnak csakis élőszóban és tiszta férfitársaságban mondanám el. Hölgyek jelenlétében (és a blogot remélem ők is olvassák) egyszerűen képtelen lennék ezeket a jelzőket mély szégyenérzet nélkül kiejteni.

  Beszéljünk inkább arról, hogy milyen nagy türelemmel és milyen nagy önfegyelemmel és igazi politikusi viselkedéssel próbálta Tétényi Éva az új polgármester (aki egyébként kétharmados többséggel lett a város vezetője) a város működését, életét visszaterelni a normális kerékvágásba. Sajnos nem sikerült neki, mivel a választásoknál a város választói gondolni sem mertek arra, hogy ha új polgármestert választanak, akkor a régi ilyen mértékben vissza tud ütni. Nem hibáztatom a polgárokat, nem mondom azt (amit több fórumon is olvastam) hogy az ő bűnűk, hogy Tétényi Éva ilyen helyzetbe kerül. Hiszem, hogy mindenki a józan esze és a szíve szerint választott és még a legvadabb álmaikban sem gondoltak arra, hogy Meggyes Tamás annyira kézben tarja a frakció tagjait, hogy a napvilágra került botrányok sorozata után is hű ebként nyalják gazdájuk kezét és csaholnak mellette.  

  No, de amiért valójában billentyűzetet ragadtam, az az a hír, hogy Tétényi Éva és néhány száz esztergomi lakos gyalog elindult a fővárosba, hogy átadjon egy petíciót Orbán Viktornak (aki miniszterelnöksége mellett még Esztergom díszpolgára is). Szépen csendesen gyülekeztek Esztergom főterén, aztán elindultak és az egész éjszakát végiggyalogolva megérkeztek Budapestre. Eleinte csevegve, viccelődve, mosolyogva meneteltek, (hisz hiába komor a küldetés, ami miatt túracipőbe bújtak, a közös, nemes cél mindig összekovácsolja a társaságot és hál’ Istennek az optimizmus, a derű nem vész el), később elcsendesedtek és csak lépdeltek némán, talán egy kicsit már fáradtan is. Amint pirkadt és közeledett a cél a derű és a mosoly visszatért a társaságba, és gondolom az a tudat is, hogy „megcsináltuk, itt vagyunk”. Tétényi Éva átadta a petíciót (amit természetesen nem Orbán Viktor vett át, és ezt meg is értem, azt viszont már nehezebben értem, hogy miért késett, még ha csak 10 percet is a megbeszélt időpontról Török Kristóf, Orbán Viktor egyik sajtófőnöke. Ő nem 50 kilométerről jött, és nem gyalog, de erről most ne essék több szó) majd visszatért azokhoz, akik a menetelésben a kísérői voltak, beszámolt róla, hogy a küldetésüket teljesítették, mindenkinek megköszönte a részvételt, a segítséget, a szolidaritást. Ezek után egy Esztergom- Kertvárosi galambász elengedte 300 galambját, hogy ezzel is hirdessék, hogy nagy esemény történt ma itt.

  Valóban nagy esemény történt. Talán az utóbbi idők legnagyobb eseménye. Nem a létszáma miatt, nem az ügy hordereje miatt, hanem a módja miatt. Mert mi is történt? Egy végletekig ellehetetlenített polgármester, egy végletekig semmibe vett lakosság mutatta meg azt, hogy ahhoz, hogy kinyilvánítsa a véleményét, hogy megmutassa erejét, hogy felhívja a figyelmet a törvénytelenségekre nem kell erőszak. Nem borogattak kukákat, autókat, nem is gyújtották fel őket, barikádot sem emeltek sehol. Még a TV székházat sem gyújtották fel erős (és jogos) felindultságukból. Csendesen sétáltak két megyén keresztül, szerényen átadták a levelüket, aztán szép gesztusként elengedték a galambokat, majd olyan csendesen és szerényen, ahogy jöttek el is távoztak.

  Szerintem ez a fajta erő sokkal sugárzóbb és elgondolkodtatóbb, mint ha törtek-zúztak volna. Remélem Orbán Viktor is alaposan elgondolkodik ezen és leveszi a kezét Meggyes Tamásról, mert meggyőződésem, hogy a volt polgármester csak az ő bizalma miatt van még ott.

  Végül csak annyit, hogy köszönöm az esztergomiaknak, köszönöm Tétényi Évának, hogy példát mutattak arra, hogyan is kell igazából politizálni, hogy kell viselkedni még akkor is, ha esetleg kilátástalannak is látjuk a helyzetet. Remélem a példa ragadós lesz, és bárhogy is alakul az ország sorsa azok, akik változtatni akarnak rajta nem az erőszakot veszik példának, hanem a mostani esztergomi megoldást…

  Olvasom, hogy új autókat rendel a kormány. Négymilliárd forintot szánnak a közbeszerzésre. Érdekes közbeszerzés, fogalmuk sincs mennyi és milyen autó kell a kormánynak, a lényeg, hogy 4 milliárd Forintot elkölthessenek:

Közbeszerzési Értesítő száma: 2011 / 41

II.2.1) Teljes mennyiség (adott esetben, valamennyi részt, és opciót beleértve)

A keret-megállapodás értéke 4.000.000.000 forint, az összes rész tekintetében együttesen.
Az ajánlatkérő keret-megállapodást köt, ennek megfelelően a keret megállapodás mind a 7 részére vonatkozó becsült összértékét határozta meg az ajánlati felhívásban. A keret-megállapodáson belül az egyes részteljesítések pontos mennyisége és értéke a teljesülés során realizálódik. Az eljárás jellege (központosított közbeszerzési eljárás), a teljesítés volumene, az intézmények által beszerzésre kerülő gépjárművek kategóriánkénti aránya előre nem kiszámítható, ezért az egyes részek keret-megállapodáson belüli aránya sem határozható meg pontosan. Az ellátás biztonsága indokolja, hogy az értékek külön-külön ne kerüljenek meghatározásra.

Ha ismert, becsült érték ÁFA nélkül (csak számokkal): 4000000000

Pénznem: HUF

Ha jól sejtem, akkor valami ilyesmi lehetett az előzmény:

  Matolcsy György (aki hadilábon áll a számokkal, mert sosem sikerül neki eltalálnia semmit, de legfőképpen nem az államháztartási hiányt. Na, jó, ha jól tudom egyszer megtippelte, hogy a szomszéd tacskójának hány lába van, és csak egyet tévedett, mert ötre tippelt) addig-addig matatott Széll Kálmán zakójának zsebében, amíg a kezébe akadt egy csomag. Kibontotta a csomagot és majdnem a szék mellé ült. Megtörölgette a bepárásodott szemüvegét, hogy jobban lásson, de az sem számított. Nézte a csomag tartalmát jobb szemmel, bal szemmel, két szemmel, négy szemmel, de az mindig pénzköteg volt. Rengeteg pénz, nagyjából 10 milliárd.

 Szegény Gyurink nagyon kétségbe esett, hogy mitévő legyen ezzel a sok pénzzel. El nem tőzsdézheti, mert akkor jön Kiflicsücsök hercegnő és úgy megvédi őt, hogy négyfelé áll tőle a füle. A kincstárba nem teheti, mert akkor 100 % alá esik a háromhavi államháztartási hiány, és az meg hogy nézne ki? A terrorelhárítók épp most herdáltak el több milliárdot, szegények nem bírnának ki még egy akkora csapást, hogy újabb milliárdokat kelljen elkölteniük. Már így is stresszben vannak, van Audi Q7-ük, szaunájuk, medencéjük, még a szolgálati kutya nyakörve is gyémántberakásos, hova költenének újabb milliárdokat?

 Egy kicsit még vakargatta a fejét a Költségvetés-készítés géniusza, de nemhiába tartják őt észkombájnnak, néhány óra alatt rá is jött a megoldásra. El kell mennie Őfelségéhez és megkérdezni, hova is tegye ezt a pénzt. A gondolatot tett követte és felhívta Szájjárató Pétert, Őfelsége ajtónállóját, hogy meghallgatást eszközöljön ki I. Viktornál. Szerencséje volt, Őfelsége épp a trónján pihegett a nagy brüsszeli csata fáradalmait kiheverve, ezért fogadta őt.

Gyurink belépett a Nándorfehérvári terembe, azonnal térdre vetette magát és imígyen szólt:

-       Uram, királyom! Életem, halálom, kezedbe ajánlom, nagy baj van!

-       Mi baj hű vazallusom – érdeklődött Őfelsége

-       Botor módon belenyúltam Széll Kálmán zakózsebébe és rengeteg pénz akadt a markomba. – sóhajtotta György

-       Ne csinálj ebből gondot. Menj el a tőzsdére és vegyél belőle Görög állampapírokat, tuti, hogy napokon belül semmit sem fognak érni és így megszabadulunk a pénztől. –szólt I. Orbán

-       Na de királyom! Ezekben a magánnyugdíj vészterhes időkben a tőzsde szóba sem jöhet. Meg aztán kicsit félek is Kiflicsücsök hercegnőtől – zokogott fel Matolcsy

-       Ez igaz – mondta elgondolkodva Őfelsége. Akkor szórd szét a testőreim közt – tette hozzá

-       Gondoltam rá egyetlen királyom, de a testőrök már lázadoznak. Már az új Audikat is alig tudtam rájuk tukmálni, ha még pénzt szórok közéjük annak az lesz a vége, hogy disszidálnak Albániába!

-       Tudod mit, zsenikém? Úgyis mindenki az oktatás forráshiányáról beszél. Adj 2 milliárdot a focisuliknak. – szólt felcsillanó szemmel királyunk

-       Remek ötlet – mosolyodott el Gyurink, de aztán elkomorult és imígyen szólt:

-       Hőn szeretett vezérem! Nagyobb a baj, mint gondoltad, még mindig maradt egy csomó pénz!

-       A francba! – kiáltott fel Őfelsége. Összevonta a szemöldökét, a jobb oldali szája szeglete kissé rángani kezdett, ami nála az idegesség jele. Némi gondolkodás után így szólt:

-       Úgy hallom odalent a déli végeken morgolódnak a hajdúk, hogy csak én járok háborúzni, nekik meg megmacskásodik a lábuk a sok semmittevéstől. Adj nekik néhány milliárdot, hogy küzdőteret építsenek maguknak.

-       Jaj, szegény fejemnek! – sikoltott fel Gyurink.

-       Emlékeztetnem kell téged vezérem, hogy a hajdúknak már több mint 10 milliárdot adtunk a stadionjukra. Többet most nem lenne ildomos, mert egy stadion nem mutatna jól kacsalábon.

-       De nehéz eset vagy Te Gyuri!  - dörmögte Őfelsége

-       Akkor meg lódulj a királyi írnokhoz, hogy a holnapi közbeszerzési krónikában hirdessen meg kincstári gépkocsi beszerzést vagy 4 milliárd forint értékben oszt jó napot!

-       Igenis egyetlen királyom! De hány és milyen kocsira szóljon a kiírás? – könnyebbült meg a XXX. század leendő közgazdász-legendája

-       Mára eleget gondolkodtam, a többit oldjátok meg ti, vagy kirúgatok mindenkit! – mordult fel Őfelsége, mire Gyurink remegő lábakkal kitántorgott a teremből.

  Ezek után, ha jól sejtem (mivel őfelsége nagy hirtelen csak 6 milliárdot osztott el), a közeljövőben még várható 4 milliárd forintnyi érthetetlen közbeszerzési kiírás. Hacsak Matolcsy nem nyúl bele Széll Kálmán zakójának másik zsebébe…

Mai hír:

Magánszemélyek és cégek is beszállhatnak az államadósság-csökkentésbe. A jótékonykodásért adókedvezmény jár cserébe - közölte Szíjjártó Péter miniszterelnöki szóvivő a kormányülést követő tájékoztatón. 

Kommentár nélkül a hírhez:

Magyarország dolgozó népéhez!

A felszabadulás fülkeforradalom után, a barbár fasiszta brüsszelista hordák pusztítása nyomán romokban hevert országunk. A Szovjetunió Fidesz, a dicsőséges szovjet hadsereg  KDNP segítségével, a kommunisták fülkeforradalmárok vezetése mellett megindult az újjáépítés munkája és a szabaddá lett nép csodákat művelt. A nép ellenségei, az imperialisták cinkosai ellen folytatott harcokban egybeforrott népünk, megszületett alkotmányunk, a dolgozók zemberek állama. A károk helyreállítása, a dolgozók  zemberek hatalmának megszilárdítása után új, nagyobb feladatokat tűzhettünk magunk elé: ötéves Széll Kálmán tervünket, a szocializmus orbánizmus építését városban és falun.

Amikor országátalakító ötéves Széll Kálmán tervünk indulása előtt, annak további biztosítására, most egy éve a kormány ötéves tervkölcsön jegyzésére magánnyugdíj beszolgáltatásra szólította fel a dolgozókat zembereket, a felhívás lelkes fogadtatásra talált és több mint 50 százalékkal jegyezték túl a kibocsátott kölcsön beszolgáltatás remélt összegét.

Azóta iparunk és mezőgazdaságunk, egész népgazdaságunk, a tervnek megfelelően halad előre és a legtöbb területen, hála munkásosztályunk, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség, az egész birka nép erőfeszítéseinek türelmének, tervelőirányzatainkat teljesítjük, sőt túlteljesítjük. Népünk bátran néz a jövőbe, amely újabb harcokat és győzelmeket, fokozódó jólétet ígér számára.

Amikor most két hete ötéves tervkölcsönünk  magánnyugdíj-beszolgáltatás első sorsolását elherdálását tartottuk, nemcsak a több mint 140 000 nyerő TEK Audi 7 sofőrjei, hanem egész népünk lelkes egybeforrottságában mutatta meg szeretetét és bizalmát szocialista államkölcsönünk magánnyugdíj-lenyúlásunk iránt. Népünk büszke volt arra, hogy megtakarított forintjaival ő is hozzájárulhatott ötéves tervünk kormányunk pénzherdálásának eddigi sikereihez, a szeme előtt folyó szocialista orbánista országépítéshez, a béke megvédéséért folyó harchoz.

Ötéves Széll Kálmán tervünk és hatalmas beruházásaink teljesítése és túlteljesítése igen komoly erőfeszítéseket kíván tőlünk. Tervünk teljesítésének és meggyorsításának különös jelentőséget ad az imperialista kalandorok egyre fokozódó háborús uszítása és gyalázatos támadása békés népek ellen. A magyar nép megértette, hogy a békéért világméretekben folyó harcból neki is ki kell vennie a részét, de ugyanakkor tudja, hogy ebben a harcban nincsen egyedül. Mellette van az egész béketábor: a nagy Szovjetunió Venezuela és a népi demokráciák országai, de a tőkés országok elnyomott dolgozói is.

A béketábor támogatása, a hála a Szovjetunió Gánti Kőbányák iránt megerősítette népünkben azt az elszánt akaratot, hogy munkában és tettekben helytállt a békefront ránk eső szakaszán. Megértette, hogy ötéves Széll Kálmán tervünk eredményeinek fokozása, a béke megvédése az a feladat, melyre minden erőnket mozgósítanunk kell.

Népköztársaságunk Félkirályságunk kormánya ezért BÉKEKÖLCSÖN kibocsátását határozta el és felhívással fordul népünkhöz a zemberekhez: bocsássa megtakarításait a nép államának rendelkezésére.

A BÉKEKÖLCSÖN a mai nappal 750 millió milliárd forint értékben kerül kibocsátásra. Mindenki szabadon választhat nyeremény és kamatozó kölcsönkötvények között. Mindkét kölcsönfajtát 10 100 év alatt minden kötvényterjesztő maradéktalanul visszakapja.

A nyeremények sorsolása félévenként  ötvenévenként történik. Minden második kötvény nyereménnyel kerül kisorsolásra. A főnyeremény a 20 sorsolás mindegyikén 100 000 forint. Ezenkívül mind a 20 sorsolás alkalmával jelentékeny számú 50 000, 25 000, 10 000 és 5000 forintos nyereményt fognak kisorsolni.

A Magyar Népköztársaság Félkirályság kormánya meg van győződve arról, hogy felhívása a dolgozók zemberek közt lelkes visszhangra talál. Bizton tudja, hogy hazánk minden hű fia, városban és falun egyaránt, a béke ügyének védelmében fokozott áldozatkészséggel fog a felhívásra válaszolni.

A BÉKEKÖLCSÖN csakúgy, mint az ötéves tervkölcsön magánnyugdíj-beszolgáltatás, a dolgozó nép saját államának nyújtott kölcsön, melynek révén saját sorsát fogja előrelendíteni.

A BÉKEKÖLCSÖN ötéves Széll Kálmán tervünk fejlesztését, államhatalmunk további megerősítését, a béke ügyét szolgálja.

A BÉKEKÖLCSÖN minden forintja egy-egy csapás az imperialista kalandorokra, válasz gyalázatos háborús terveikre!

Kövessük a nagy szovjet latin amerikai nép példáját! Mutassuk meg, hogy méltók vagyunk a Szovjetunió Venezuela és a béketábor országainak megbecsülésére!

A BÉKEKÖLCSÖN ügye a béke ügye!

Jegyezzen mindenki BÉKEKÖLCSÖNT! Szolgáljuk ezzel is a béke, a haladás ügyét, boldog, erős, független hazánk jövőjét!

Budapest, 1950. szeptember 28.  2011. valamikor az év második felében

Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Félkirályság nevében:

Rákosi Mátyás  Dobi István   Orbán Viktor magyar hangja  Szijjártó Péter

  Legalábbis erre következtetek minden megnyilvánulásából.  A legfrissebb az, hogy „Mi nem Európában, hanem Magyarországban hiszünk. Számunkra Európa nem hit, ész kérdése.” Magyarul az EU le van tojva, egyébként is csupa hülyeséget beszél (erre csak az lehet a magyarázat, hogy a maroknyi magyar szocialista a kezében tartja az egész Brüsszeli apparátust, és azok úgy táncolnak ahogy a szocik fütyülnek). Jobban teszik, ha befogják a szájukat és kicserélik a pénzeszsákot nagyobbra, mert a pénz jól jön tőlük, de kevés. Egyébként is micsoda buta gondolat, hogy egy szövetségen belül megpróbálják harmonizálni a dolgokat! Ki látott már ilyet?! Ennek I. Orbán őfelsége hangot is adott imígyen: „Azt javaslom, hogy sose járuljunk hozzá az egységes piacon belüli adóharmonizációhoz”. Nem! Ez nem mehet így tovább! Két választása van Európának, vagy elfogadja azt, amit Őfelsége diktál, vagy leválasztjuk az EU-t Magyarországról. De jobb, ha Brüsszel ezt alaposan átgondolja, mert utána hiába könyörögnek, hogy csatlakozni szeretnének hazánkhoz, a puffaszkodó kiskakas nem fogja engedni vagy nagyon nagy áron.

 Láthatja az egész világ, hogy mifelénk ellentétben az EU-val minden fantasztikusan halad. Megerősítettük a demokráciát (a sajtó szabad, mert ugye az öncenzúra nem cenzúra, az pedig a véletlen műve, hogy az összes állami médium Fidesz vezetésű. Az alkotmány világszenzáció lesz, hisz ilyen alkotmánya még Venezuelának sincs, pedig ott már régen hatalmon van Viktor példaképe Hugo Chávez), megerősítettük a szociális hálót (az persze egy kissé árnyalja a képet, hogy a spárgából kötelet fontunk, így a háló szemei akkorák lettek, hogy szinte senki sem akad fenn benne, de emiatt legalább jóval kevesebb költség merül fel. Az hogy közben több tízezren az éhhalál szélére sodródnak nem számít, menjenek el dolgozni oszt jó napot. Munka van dögivel, mert egymillió új munkahelyet ígértek. Ja, hogy az ígéretért nem fizetnek bért? Az már nem az ő dolguk). A gazdaság dübörög. Na, jó beruházások nincsenek, de legalább nem csalnak a közbeszerzéseken, nem lopják el a pénzt az állami kasszából. Autópályákat egyébként is fölösleges építeni, mert nem sokára úgy felemelik az üzemanyagok árát, hogy az autókat maximum nyúl ólnak fogjuk használni. Az életszínvonal meredeken emelkedik, mivel eddig éheztünk és fáztunk, de itt a tavasz, jön a nyár, ettől kezdve már csak éhezni fogunk, tehát 50 %-kal emelkedett a színvonal.

 Én már csak egy valamire várok, arra, hogy jöjjön valaki (de ne Őfelsége) és mondja: Legyen világosság. Amitől azt remélem:  és lőn világosság…

  Olvasom az ATV.hu-n, hogy kollégái összefogtak Stohlért

"Túlzás az ítélet, Andris értett volna a fél szóból is: a felfüggesztettből vagy egy pár hónapos börtönbüntetésből. Több riportot is készítettem börtönökben, borzasztó helyek ezek. A zajok, a hangok, a szagok, minden nyomasztó. Ha bekerül, összeomlik az élete" – mondta aggódva Sváby András, aki, amiben csak tud, segít. "Ha börtönbe jut, korlátlanul, mindenben támogatni fogom őt és a családját. Anyagilag és lelkileg is. Ancsika nem tud majd olyat kérni, amit ne teljesítenék" 

Kedves Sváby András!

  Minden tiszteletem az Öné, hogy támogatja Stohlt és barátnőjét. Ezzel nem is lenne semmi bajom, az ítélet túlzását viszont nem értem. Mi az, hogy fél szóból is értett volna?  Nem volt elég fél szónak a 2002-es százezres büntetés és 1 év 9 hónapos jogosítvány-bevonás ittas vezetésért? Nem volt elég fél szónak a 2006-os kihallgatása kábítószer ügyben? Hány fél szónak kellene elhangoznia ahhoz, hogy jogosnak vélje a letöltendő börtönbüntetést? Igen, a börtön már csak ilyen, büdös, hangos és nyomasztó. De hát a börtön nem üdülőhely, éppen ezért kellene mindenkinek figyelnie arra, hogy mit csinál, hogy ne kerüljön oda.

Kedves Sváby András!

  Anélkül, hogy párhuzamot vonnék Stohl és a politikusok közé megkérdezném, Ön mit szólna hozzá, ha mondjuk valamelyik politikust hasonló ügyért csak ejnye-bejnyére ítélnék? Ugye Ön is felkapná a fejét, és azonnal skandalumot kiáltana! Pedig az is magyarázható lenne, mondjuk azzal, milyen rendes ember, önzetlenül képviseli mások érdekeit, rengeteget dolgozik a köz javáért, és egy-két ilyen kis botlás miatt ne törjük össze a politikus életét. Ugye, hogy ez már nem is lenne Önnek sem olyan szimpatikus dolog? Még egy kérdés kedves András. Hol lenne a határ, hogy kinek és hány botlás után kellene letöltendőt adni? Ki döntené el, hogy kinek hány botlás jár büntetlenül? Nehéz kérdések ezek, és talán nem is célravezetők. Nem jobb az, ha mindenkit egyformán mérünk, rangja beosztása ismertsége félre tételével?

Bodrogi Gyula a Nemzeti Színház tagjaként több darabban együtt játszik Stohl Andrással. Szerinte is túl kemény az ítélet. "András abszolút becsületes, tisztességes ember, ami vele történt, mással is előfordul. Oly sok örömet szerzett játékával a közönségnek, nagy veszteség lenne a börtönbüntetése" – nyilatkozta a Nemzet Színésze.

Tisztelt Bodrogi Gyula!

  Nagy tisztelője, sőt mondhatni rajongója vagyok Önnek, de ugyanaz a véleményem Önnel szemben is, mint Sváby Andrással. Ugye Ön sem gondolja komolyan, hogy attól, hogy valaki jó színész más szabályok vonatkozzanak rá? Kedves Gyula! Öntől is megkérdezném, azért mert valaki az élete nagy részében becsületes (és itt persze felvetődik a becsületesség megkérdőjelezése gondolva arra amit Stohl a baleset után művelt. Hazugság, hogy nem ő vezetett, a helyszín elhagyása, stb.) attól ne legyen büntethető, ha elkövet valamit? Készítsünk egy listát, hogy ki milyen bűnért nem büntethető? Ugye, hogy nem lenne jó megoldás? És még valamit kedves Gyula! Hál’ Istennek a bácsi a karambol miatt „csak” maradandó sérülést szenvedett, de nem halt meg. Mi lenne a véleménye, ha meghalt volna? Mert ugye ez nem Stolh Andráson múlt!

  Tudom, hogy ha „érintettek” vagyunk, tudom, hogy ha közeli ismerősünk, barátunk keveredik valamibe, hajlamosak vagyunk másképp megítélni a dolgokat, de gondoljunk bele, mindenkinek ismerőse valaki, mindenkit szeret valaki. Ezek alapján senkit ne ítéljünk el? Ugye, hogy nem ez a megoldás. A megoldás az, amit a bíróság most első fokon képviselt. Mégpedig az, hogy mindenki egyenlő megítélés alá essen.