Egy ideje csak néztem értetlenül - mint Kusza Szem az ortodox közgazdaságtanra – hogy vajon Magyarország miért nem pályázott az Európai Globalizációs Alapnál támogatásra a Nokia leépítése miatt. Ez az alap pontosan azért jött létre, hogy az ilyen nagy leépítéseknél adjon valami segítséget a pályázó országoknak és ezáltal a leépített dolgozóknak.

Igaz, hogy ennek feltételei vannak, például legalább 500 főt kell elbocsátani ahhoz, hogy kedvezményezett lehessen az adott vállalkozás. Ráadásul bizonyítottan a globalizáció miatt, azaz például abból az okból, hogy ha egy vállalat úgy dönt, hogy az egyre könnyebbé váló letelepedés és az olcsóbb munkaerő reményében a Távol-Keletre viszi át egy-egy üzemét. A Nokia leépítés pontosan megfelel a feltételeknek, ezért szinte biztos, hogy a pályázott pénzt megkaptuk volna. Főleg annak tükrében, hogy Jonathan Todd (a bizottság felelős biztosának szóvivője) szerint: „Az eddigi 101 kérelemből talán egy volt, amikor visszautasítottunk egy igénylést, gyakorlatilag tehát, aki kér pénzt, az kap is” 

A Nokia kapcsán két ország is pályázott az alaphoz és kapott is pénzt. Az Európai Bizottság globalizációs alapjából a Romániában megszűnő mintegy 1904 állás után 3 millió eurót (körülbelül 900 millió forintot) fizet az unió, a Finnországban megszűnő 1000 munkahely után pedig 5,3 millió eurót (körülbelül 1,6 milliárd forintot). A pénzt a két ország a Nokia volt dolgozóinak átképzésére, segítésére, vállalkozóvá válására fordíthatja. Ezek alapján Magyarország, ahol 2300 dolgozót küldött el a gyártásának nagyobb részét Ázsiába telepítő finn multi - tehát jóval többet, mint a két támogatott országban - több millió euró (több milliárd forint) támogatáshoz juthatott volna.

Persze van itt egy kis bökkenő. Az Európai Globalizációs Alap kifizetéseinél mindössze 65 %-os társfinanszírozási rátát alkalmaz az EU. Magyarul 35%-ot az állam bácsinak kellene hozzá tennie. A Kedves Vezetőnek viszont ennyit valószínűleg nem ér meg 2300 zember nyugalma, esélye a munkára. Hisz ő nagyban gondolkodik, milliós méretekben akar munkahelyeket teremteni, ráadásul nem XXI. századi technológiákkal. Jó lesz ez a 2300 zember majd a gátak építéséhez, ahol kell a dolgos kéz a lapátokhoz, talicskákhoz.

Gondolom az a lehetőség már el sem jutott az Unortodoxiába, hogy az Európai Unió szegényebb tagországai számára nyitva áll annak lehetősége is, hogy az Európai Szociális Alapból igényeljenek uniós forrásokat. Itt 85%-os társfinanszírozást vállal az EU, tehát optimális esetben csak az össztámogatás 15 %-át kell állnia a tagállamoknak.

Nos, ezen a ponton világosodtam meg! Még, hogy mi szegény ország lennénk?! Ácsi, nem úgy van az! Mi nem folyamodunk holmi szociális alapokhoz (már az alap neve is borzasztó: SZOCI-ális, brrr, akkor inkább az éhhalál!), annál sokkal büszkébbek vagyunk. Ki is jelentette a Kedves Vezető: "Mi nem koldulunk, nem kérünk, nem könyörgünk. Teljesítünk, és elvárjuk, hogy megkapjuk azt, ami a teljesítményünk alapján jár nekünk." 

A teljesítményünk alapján, viszont az jár nekünk, mint az egyszeri nagybőgősnek: „Bazseválás után a prímás osztja körben a bandának a gázsit, és a bőgős valahogy mindig kimarad. A végén méltatlankodva kérdi: hát nekem nem jár? Mire a prímás: Há' járni jár, csak nem jut...” 

Hajrá magyarok, hajrá Magyarország!

Bár még gőzerővel szervezik az újabb békemenetet. Aktivisták rohangálnak Pesten és vidéken. Szervezik a bértüntetőket, próbálják megtölteni a vidéki ingyenbuszokat. Erdélyi fiatalokat agitálnak, hogy jöjjenek élő golyófogónak a Kedves Vezető elé. Nem értem miért kell az újabb Békemenet. Ez a menet már csak Gyarmatmenet lehet, hisz a Kedves Vezető letette a fegyvert és behódolt a labancoknak.

Bár még mondogatják, hogy most újra támad az EU és az IMF, de a Békemenet nem fogja hagyni, hogy az országot adósrabszolgaságba süllyesszék. A fő jelszavak a „Nem leszünk gyarmat” és a „Nem engedünk az IMF-nek” lesz, de már késő, bekövetkezett a lehetetlen, a Kedves Vezető letette a fegyvert.

Bár még vérbeforgó szemekkel, habzó szájjal nyilatkoznak a főszervezők:

Palkovics Imre: elegünk van a kizsákmányoló birodalmi erőkből, melyek megpróbálják szembefordítani a társadalmat a kormánnyal.

Csizmadia László: Miután most az Európai Központi Bank és az IMF részéről újabb támadás érte Magyarországot, kötelességünk, hogy megvédjük a magyar miniszterelnököt.

Fricz Tamás: A békemenetek eddig meghátrálásra késztették a nemzetközi pénzvilágot, mely két napja újra "beintett" nekünk. 

Bayer Zsolt: Az EU - akár egy útonálló - megzsarolta Magyarországot, s miután az újabb Matolcsy-csomag egyes elemei megint a zsarolókat sújtja, tovább folytatódik a háború, de még aljasabb eszközökkel 

De eközben a Kedves Vezető Brüsszelben, kezében fehér zsebkendőt lobogtatva megadta magát az útonállóknak. Fejét lehorgasztva, könnyek közt elrebegte: „Azt kérjük az Európai Uniótól, mondja meg, hogy mennyi hiányzik. És akármennyit mond, azt mi elő fogjuk teremteni." Bár még hozzátehetett volna egy-két mondatot, mint például az aradi tizenhármak egyike, Dessewffy Arisztid: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”, de nem tette.

Nem tette, mert Ő se nem hős, se nem mártír. Hogy is lehetne valaki hős, aki ha kicsivel többért, is mint 30 ezüstpénz, de nyilvánvalóan pénzért elárulta választóit.

Ezek után már csak egy kérdés merült fel bennem. Mi értelme van a BékeGyarmatmenet 2.0-nak?

Hajrá magyarok, hajrá Magyarország!

Olvasom, hogy Lévai Anikó egy rendezvényen azt mondta: gazdasági paradigmaváltás zajlik, az ma már csak illúzió, hogy egyre jobban fogunk élni. A fiatal nemzedékek egyre többet fognak dolgozni, miközben vissza kell fogni a fogyasztást, környezetvédelmi és gazdasági okokból egyaránt.

Nos, itt hangosan felzokogtam! Hát már itt tartunk?! Már a Kedves Vezető családjának sem jut elég? Talán már éheznek is (bár ahogy a Kedves Vezető újabb képeit nézem, elég szép kappanhájat növesztett, de az is lehet, hogy csak felfújódott). Ez tűrhetetlen! Ez ellen tenni kell valamit.

Sokat törtem a fejem, hogy mi lehet a megoldás, aztán nagy hirtelen megvilágosodtam! Hisz a csapból is ez folyik: KÖZMUNKA! Gyorsan kiszaladtam a házból és alaposan körülnéztem a környező utcákban. Az árok mindenhol bedőlve, gazosak, az utca tele szeméttel, a köztereken burjánzik a gaz, ahol van egy kis fű, az meg méteres, talán májusban vágták le egyszer. Van itt munka dögivel!

Látva, hogy az utcán ténfergek és árgus szemmel vizslatok, néhányan kijöttek az utcára és faggatni kezdtek, mi végre ez a nagy mustra? Felvilágosítottam őket, mekkora a baj, hogy már a Kedves Vezető és családja is nélkülözik, és nekik keresek munkát együtt érzőn hümmögtek és csóválták a fejüket. Felvetettem, hogy ha már Lévai nagyasszony és férje tisztában van azzal, hogy csak úgy élhetnek meg, ha egyre többet dolgoznak, és egyre kevesebbet fogyasztanak, segítsünk nekik. Alakítsunk közmunkáltató társaságot és alkalmazzuk őket. Sebtében kiszámoltuk, hogy a három utcában 94 ingatlan van, ami négyfős átlaggal 376 zembert jelent. Ennyi felé kellene osztanunk a közmunkáltatás költségeit. Egy gyors fejszámolást követően kiderült, hogy ez fejenként havi 250 Forintunkba fájna. Szinte azonnal bólintott rá mindenki.

Elhatároztuk, hogy az elkövetkező jó másfél évre (a 2014-es választásokig) foglalkoztatjuk a Kedves Vezetőt és becses nejét napi 8 órában, havi 47.000 Ft-os bérért. Feladatuk az utcák söprése, az árkok tisztítása és a zöldfelületek karbantartása, illetve a téli időszakban a járdák, utak csúszásmentesítése lesz. Ezek után megbeszéltük, hogy költségkímélési okokból nem veszünk gépeket (a Kedves Vezető úgysem a XXI. század technológiájának híve), hanem a szerszámokat is összedobjuk nekik. Ritkafogú Julis huncutul kacsintva kijelentette, hogy ő felajánlja a cirokseprűjét, mert már úgyis ritkán röpköd vele. A Részeges Dezső azonnal rákontrázott, hogy akkor ő meg felajánlja a talicskáját, mert a pia miatt már úgysem vezetheti. Igaz egy kicsit nyikorog, mert a gépzsír, amit még a téeszcsőből elkommunizált már rég elfogyott, a disznózsír meg kenyérre kell, nem talicskára, de ettől még jól elszuperál a taliga. Kacskabajszú Tihamér sem akart lemaradni a többiek mögött ezért azonnal felajánlott néhány lapátot. Van neki rendesen, hisz csak az utóbbi öt évben vagy 36 munkahelyről tették lapátra. Ezzel minden feltétel adott a munkához.

Jólesően konstatáltuk, hogy megint sikerült megoldanunk egy nehéz problémát. Már majdnem szétszéledtünk, mikor valaki felkiáltott: ohó! Nem oda Buda! Nincsen rendes közmunka felügyelő nélkül! Még elkanászodna ez a díszes társaság, aztán másfél év alatt még egy fél utcát sem takarítana ki nem hogy hármat! Ebben igazat adtunk a bekiabálónak, de nem sokat törtük a fejünket, szinte egyszerre néztünk Borzasszemöldökű Gézára, aki egy éve maga is munkanélküli, mert kivágták Baracskáról - ahol fegyőrként dolgozott - mert elküldte a főnökeit és az egész kormányt valami meleg éghajlatra vagy hova a manóba, amiért nem engedték szolgálati nyugdíjba mondván, hogy messze még a 62 év. Géza vette a lapot és bólintott. Biztosak vagyunk benne, hogy felügyelete alatt nem fognak lazsálni ezek a közmunkások. Ezzel tényleg végeztünk is már csak egy feladat van hátra, elküldeni a munkaszerződést a Kedves Vezetőnek és Lévai nagyasszonynak.

Hajrá magyarok, hajrá Magyarország!

Ezért segítek neki.

  "Nem tudom elképzelni azt az élethelyzetet, hogy az államigazgatásban valaki úgy dolgozik, hogy mellette nyugdíjas. Nincs annyi pénz jelen pillanatban, hogy mindkét juttatást folyósítani tudjuk" (Selmeczi Gabriella)

 Kedves szenátor asszony!

Tudja, vannak kis hazánkban olyan emberek, akikben még van önérzet. Ezek az emberek nem várják a megoldást másoktól. Nem siránkoznak, nem állnak sorba segélyért, hanem kezükbe veszik a sorsukat és a jól megérdemelt pihenés és nyugdíj helyett elmennek dolgozni. Teszik ezt azért, hogy ne szoruljanak senkire, ne maradjanak adósa senkinek. Még az is lehet, hogy ebből a többletjövedelemből segítik gyermekeiket, unokáikat, akik az unortodox gazdaságpolitika miatt kilátástalan helyzetbe kerültek.

Tudja kedves Szenátor asszony, van az országnak egy olyan kormánya, aki az arányos teherviselés jelszóval a kis jövedelműek kárára adja adományait a gazdagoknak. Lásd többek közt az egykulcsos adót, ami óriási lukat ütött a költségvetésen, amit ez a kormány, jövedéki adó és ÁFA kulcs emeléssel, tranzakciós és egyéb különadókkal próbál meg betömni. Sajnos eddig sikertelenül, ami látszik azon is, hogy jövőre még tovább srófolják ezeket az adókat felfelé.

Kedves Szenátor asszony! Belegondolt Ön abba, hogy ha javaslatára, az összes nyugdíjas feláll az államigazgatásból és helyüket aktív dolgozók veszik át, mert gondolom, valakinek mégis csak dolgoznia kell az államigazgatásban is, hogy fennmaradjon az a rendszer, amelyből Ön is olyan jól profitál. Szóval, ha a nyugdíjasok helyett aktívak dolgoznak majd, miből fizetik ki a nyugdíjat és a bért? Mert akárhogy számolom akkor is mindkettő járni fog. Vagy azon gondolkodnak, hogy sorsolás alapján döntik el, melyik hónapban fizetik ki a nyugdíjasokat és melyikben az aktív dolgozókat?

Kedves Szenátor asszony!

A végére még valami: tudja, ezek az emberek büszkék a gerincességükre, ha elmennek a Tescoba nem esznek meg sutyiban a polcok között még egy kiflit se fizetés nélkül. Remélem ezek után Ön is el tudja képzelni azt az élethelyzetet.

A parlament mai döntésével megtiltotta a kenyér és a péksütemények árusítását. Kenyér, zsömle és kifli így csak néhány kijelölt helyen (köztük a Parlament büféjében) árusíthatók a jövőben.

Nagyoncsicska Tibor közröhelyügyi miniszter tegnap benyújtott törvényjavaslatát 238 igen szavazattal, egy nem és nyolc tartózkodás mellett, kivételesen sürgős eljárásban fogadta el az Országgyűlés.

Lézer János, a Minisztertöketlenséget vezető államtitkár korábban azzal indokolta a sietséget, hogy "egyszer és mindenkorra gyorsan kell dönteni" a kérdésben, nehogy felpuhuljon a törvényhozás folyamata a különböző lobbik miatt.

A szabályozás alapján kenyér és péksütemény a továbbiakban csak néhány kijelölt helyen árusítható, máshol - így például élelmiszerboltokban - nem lehetnek pékáruk. A törvény a kihirdetését követő napon életbe lép, a korábban kiadott engedélyek hatályukat vesztik.

A Nemzeti Elhülyülés Kormánya a mai rendkívüli ülésén döntött a kenyérfélék forgalmazásának szinte teljes tilalmáról Lézer János államszolga azt mondta: a korábbi intézkedések csak részben érték el azt a célt, hogy a leghátrányosabb helyzetben élők ne dobálják ki a pénzüket kenyérre, másrészt "súlyos nemzetbiztonsági kockázatok" is felvetődtek a pékiparban érdekeltek tevékenységével kapcsolatban.

Bár a pékáruk eltűnnek az egész országban, a három állami koncesszióban működő büfé (Parlament büféje, Felcsúti Akadémia büféje és a KÖZGÉP büféje) kivétel lesz, ott lehet majd kenyeret vásárolni, igaz csak a Kedves Vezető által saját kezűleg aláírt Simicska-utalványra. A máshol meglévő kenyereket mihamarabb begyűjtetnék, ez a tervek szerint még ezen a héten megtörténne.

A kieső bevételről korábban Lézer János azt mondta, hogy a Navracsicska Tibor vezette KIM feladata lesz egy olyan törvényi szabályozás mielőbbi kidolgozása, ami alapján a hiányzó költségvetési bevételt ráterhelhetik a krumplira. 

A törvény indoklása szerint a kenyér és pékáruk forgalmazásának tilalmával jelentősen csökken majd az étkezés kedvezőtlen hatásait elszenvedők köre. Az indoklás utal arra, hogy a pénzügyi kiadások mellett a jóllakás sokaknál egészségügyi, pszichés zavarokat és károkat okoz, ebből adódóan költségvetési többletkiadással is jár az egészségügyi és a szociális ellátórendszerben. A jóllakottság miatt a társadalom számottevő részében gyakoribbak egyes köznyugalom, élet és testi épség, valamint vagyon elleni, illetve gazdasági bűncselekmények - állapította meg az előterjesztő igazságügy-miniszter.

A pékiparral a parlament nemzetbiztonsági bizottsága is foglalkozott délelőtt. A testület meghallgatta a nemzetbiztonsági szolgálatok tájékoztatóját. A fideszes Gulyátlan Gergely szerint a zárt ülésen elhangzottak megerősítették a kormányzati előterjesztés indoklásaként megfogalmazott véleményeket.

Hajrá magyarok, hajrá Magyarország!