Nem értem mi ez a hercehurca a felsőoktatás körül. Miért háborodnak fel az emberek azon, ha megszüntetnek itt-ott néhány (na, jó, néhány tízezer) államilag finanszírozott helyet. Nem értem miért reklamálnak az egyetemek vezetői, azért mert elvonnak tőlük néhány (na, jó, néhány tízmilliárd) forintot.

Én teljesen egyet értek a Kedves Vezető tervével, amit nem is olyan régen kijelentett: Az egyetemi, főiskolai végzettségűeknek a saját befizetéseikből kell működésben tartaniuk a felsőoktatást, közpénzt pedig csak oda kell adni, ahol nem látszik más megoldás. Egy rendkívül kedvezményes diákhitellel el lehet érni, hogy mindenki vállalni tudja saját tanulmányának költségeit. Magyarul, van megoldás, tehát közpénzt sehova nem kell adni.

Mert az tűrhetetlen, hogy egyesek álló nap csak lógassák a lábukat egy padban (már ha egyáltalán bemennek az előadásokra), esténként meg romkocsmák mélyén mételyezzék egymást holmi renegát gondolatokkal. Mert az mégsem járja, hogy míg, mások a szalag mellett vagy a földeken robotolnak, egyesek bársonyszékekre ácsingóznak. Hát, hogy lesz így több százezer alulképzett, gondolkodni nem képes ember, akiket ki lehet küldeni egy szál lapáttal, éhbérért a gátakra. Hogy tartsuk egyben a tábort, ha gondolkodó embereket képzünk közpénzen? Nem! Ezt nem engedhetjük meg, vagy ha mindenáron tanulni akar valaki, hát fizesse meg busásan!

Pártunk és kormányunk már így is erőn felül teljesíti az ilyen ingyenélők finanszírozását. Már nem elég rá a közbeszerzésekből visszaosztott pénz. Már nem elég rá a bankok és a multik különadója. Annyian vannak már, hogy reklamáló szájak befogása érdekében a maradék földeket is ki kell osztani közöttük.

Arról nem is beszélve, hogy ha okos embereket képzünk, azok rájöhetnek, hogy amit eddig csináltunk az, finoman szólva is butaság, és ennek akár még hangot is adnak. Hát hiányzik ez nekünk? Ugye nem. Van még egy el nem hanyagolható dolog. A kiművelt embereket nem lehet a Békemenet zászlaja mögé felsorakoztatni, mert ők átlátnak a szitán (annyi pénz meg már nincs, hogy őket is megvegyük) és képesek lesznek egy ellentétes menetbe beállni.

Summa summarum, véget kell vetni a közpénzek herdálásának holmi felsőoktatásra. Tanuljon, aki akar, de fizesse meg az árát.

Már csak egy gondolatot tennék hozzá. Mielőtt megszüntetnénk a felsőoktatás finanszírozását, hozzanak egy visszamenőleges törvényt (a visszamenőlegesség úgyis szinte gyakorlat már) arról, hogy azok a diplomák, melyeket az állami finanszírozású helyeken szereztek 1949-től napjainkig mind legyenek semmisek. Azok, pedig akik ilyen diploma segítségével bármilyen posztra is jutottak mondjanak le. Legyen szó akár Kusza Szemről, vagy a Ház-mester-elnökről, vagy magáról a Kedves Vezetőről. Addig, amíg újra meg nem szerzik, immár fizetős oktatás keretein belül a diplomájukat, havi 47 ezer forintért menjenek gátat építeni. Így lenne kerek és igazságos az új oktatáspolitika!

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Hoffmann Rózsa és az ő mesebeli államtitkársága új stratégiát dolgozott ki a járművezető-oktatás reformjára.

"Vezetéspedagógiai szempontból javasolt, hogy a tanuló a komplexebb vezetéstechnikai struktúrával rendelkező repülőgép vezetésével találkozzék először, ne a gépkocsiéval" - áll a stratégiában, amely szerint az autóvezetés után a "második, komplexebb repülőgép-vezetés tanulása gyakran nehézséget okoz". Emellett a stratégia készítői albán kutatásokra hivatkozva azt állítják, hogy a tanulók elveszítik motivációjukat a repülőgép-vezetés tanulására, ha gépkocsival kezdenek.

Hoffmann Rózsa ennek érdekében törvényjavaslatot nyújtott be, hogy 2013. január elsejétől csak az jelentkezhessen gépkocsi-vezetői tanfolyamra, aki előzőleg sikeres vizsgát tett Boing 747 típusú repülőgépre.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Történt ugyanis, hogy az aktuális keleti szél elrepítette Szájjárató Petyát Vietnámba. Ha már ott járt a mi kis polihisztorunk (aki a szócipeléstől az unortodox gazdaságpolitikán át a fociig mindenhez ért) körülnézett és megállapította, az egy hozzánk nagyon hasonló ország. Ott is egypártrendszer van, mint amit mi is ki akarunk építeni, az a kis különbség, hogy Vietnámban a szocializmust építik és nem az orbánizmust, elhanyagolható. Előbb-utóbb vagy nálunk is újra a szocializmust fogjuk építeni (az államosításokkal már haladunk felé), vagy ha bejön a mostani gyarmatosítási kísérlet, akkor Vietnámban fognak orbánizmust építeni nemsokára.

Miből gondolom, hogy gyarmatosítani akarunk? Abból, hogy a mi nagy szabadságharcunk, amit eszementen (és drágán) folytat a Kedves Vezetőnk arról szól, hogy nem fogadunk el úgy kölcsönt, hogy a kölcsönadó feltételeket szabjon. Nos, mi úgy adnánk kölcsönt Vietnámnak (95 millió eurót), hogy kikötnénk, mire használhatják fel. De még tovább megyünk, mint az a mocskos hárombetűs szervezet velünk szemben, mi még azt is kikötjük, hogy a kölcsön felét olyan beruházásokra kell felhasználniuk, amiket magyar cégekkel kiviteleztetnek.

Egyelőre még nem elég előrehaladottak a tárgyalások, így nem nevezték meg azokat a magyar cégeket, akiket a 47,5 millió eurós (több mint 13 milliárd forintos) biznisszel meg kell bízniuk. Persze tippjeim vannak. Az építőipari kivitelezéssel Simlicska, az élelmiszeripari beszállításokkal Csótányi, a népesség-nyilvántartási rendszer kiépítésével pedig a nálunk már listáival többszörösen bizonyított Kubaszov elvtárs valamelyik cége lesz megbízva.

A tárgyalások végén Szájjárató Petya még ha burkoltan is, de megfenyegette a vietnámiakat. Kijelentette: "A Magyarország és Vietnam közötti kapcsolatokban jóval több lehetőség van, mint amennyit most kihasználunk."

Szegény vietnámiak, ha tudnák, milyen vészterhes ez a kijelentés azonnal szerveznének egy békemenetet. Természetesen magyar szervezéssel, mert a világon nincs jobb békemenet szervező, mint a Bencsik-Bayer páros! (Sajnos a harmadik nagy szervező, Széles úr már kiesett, mivel igazolatlanul volt távol a magyar Békemenet 2.0-ról.)

Előre a gyarmatosítás útján!

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

A hírek:

1. A parlament az alaptörvény módosításával előzetes regisztrációhoz kötötte a választójog gyakorlását. A kormánypárti szavazatokkal meghozott döntés alapján a magyarországi lakóhellyel rendelkező választók személyesen vagy elektronikus úton – az internetes ügyfélkapun –, a határon túl élő állampolgárok levélben vagy elektronikus úton kérhetik felvételüket a névjegyzékbe a parlamenti választást megelőző 15. napig. (HÍR24)

2. "A kínaiak részéről többször megfogalmazódott, hogy segítsük elő a magyarországi gazdasági befektetéseiket. Ahhoz, hogy valaki komoly szereplő legyen a piacon, tőkét is kell rá szánnia. És ha valaki magyar állampolgár is, több lehetőség nyílik meg számára. A méltányos eljárás feltétele a 250 ezer eurós államkötvény vásárlás 5 éves futamidővel. Ezzel olyan fontos célokat szeretnénk teljesíteni, mint hogy az úgynevezett harmadik világ országaiból jöhet tőke befektetni, az államadósság csökkentést pedig ilyen módon is finanszírozzuk" – nyilatkozta a Népszabadságnak Babák Mihály, aki Rogán Antal fideszes frakcióvezetővel közösen jegyzi az Országgyűlésnek a hétvégén benyújtott javaslatot. (A javaslat lényege egyébként az, hogy aki 250 ezer euróért, mintegy 70 millió forintért államkötvényt vesz, az megkapja a magyar állampolgárságot.) (NOL)

A kérdések:

1. Kiírt-e már a kormány közbeszerzési pályázatot az állampolgárság kiárusítására?

2. A 70 millió forintos államkötvény megvásárlása rögtön regisztrációt von-e magával vagy szegény kínaiaknak még azon a tortúrán is át kell-e esniük?

3. Regisztrálni csak magyar nyelven és latin betűkkel lehet-e, vagy elfogadott a kínai nyelv és a han írásjelek használata is?

4. A vásárolt állampolgársággal lehet-e a Fideszen kívül másra szavazni?

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Egyszer egy szép napon, midőn Mr. Kusza Szem az épp aktuális keleti szeles portyájáról hazatérvén bekukkantott a hűtőjébe (ami vadonat új volt, mert Kusza Szem megfogadta barátjának, Úgytárgyalunkhogynemtárgyalunk Misinek a tanácsát és lecserélte a hűtőjét, ezzel is előlendítve az ország felemelkedését) és szomorúan vette tudomásul, hogy az üres. A gyomra viszont korgott, és Kusza Szem már ismerte jól, ha a gyomra követelőzik, úgysem tud majd elaludni, ezért gondolkodóba esett mitévő legyen. Elővette bugyellárisát hátha kuncog benne néhány forint, de nem talált abban pár hatalmas lyukon kívül semmit. Egy árva garas nem sok, de annyit sem lelt, hiába no, a 47000 forintból nehéz kijönni. Már épp lemondóan legyintett volna, hogy na, ma éjjel sem fogok aludni, mikor megcsörrent a telefonja. Felvette és néhány másodperc múlva fülig erő szájjal szedelőzködni kezdett. A telefon másik végén Kecskepásztor Sanya volt, aki meghívta Kusza Szemet vacsorára, ugyanis disznóvágás volt náluk aznap. Igaz eredetileg Sanya kecskét akart tenyészteni a balkonján, de hát ő sem érthet mindenhez. Mire a kis jószág felcseperedett kiderült, hogy nem születési rendellenesség miatt nincs az állat lába közt tőgy, hanem kissé elnézte mit visz haza. De minden rosszban van valami jó, így legalább nem tejet isznak az este, hanem jóféle csülköt vacsorázhatnak.

A vacsora jó hangulatban folyt le, alaposan megtömték a bendőjüket, a zsíros falatokat jóféle tokaji nedűvel öblítették le, amit egyenesen a Neminyerjükalegtöbbet pincészetből hozattak. Anekdotáztak egy kicsit majd a baráti társaság elénekelte a „A felcsúti huszárok meghágták a kislányokat” című népnemzeti nótát, majd mindenki vette a saját kabátját és elindultak haza. Kusza Szem is elégedetten tért nyugovóra, bár érezte, hogy egy kicsit sok és zsíros volt a vacsora, de legalább nem korog a gyomra és nyugodtan alhat el.

Az elalvással nem is volt baj, még szinte le sem tette a fejét a párnára már becsukódott a szeme és egy emelkedőn felkapaszkodó gőzmozdonyra jellemző szuszogásban tört ki. Viszont a nehéz vacsora megbosszulta magát. Kusza Szemnek rémálmai lettek, forgolódott és kiverte a víz. Álmában nemzetgazdasági miniszter volt és költségvetést kellett készítenie. De nem ám ortodox módon, hogy aszongya: ennyi lesz a bevételünk, a kiadásokat úgy határozzuk meg, hogy annyi vagy kevesebb legyen, mint a bevétel. Nem! Álmában pók volt és a költségvetés a hálója. Szövögette szépen a hálóját néha még arra is jutott energiája, hogy szép mintákat szőjön bele, de ekkor lépett közbe az a fránya zsíros csülök. Még mielőtt befejezhette volna a háló szövését mindig jött a csülök egy álnok madár képében és keresztülrepült rajta, hol 500 milliárdnyi hol 300 milliárdnyi lyukat ütve a hálón. A madár egyszer egykulcsos adó, másszor devizaárfolyam vagy kamat képében jelent meg, felkészülni sosem tudott rá. Addig-addig gyötörte az álom, míg a végén felriadt rá.

Most mitévő legyek, morfondírozott magában Kusza Szem. A nagy gondolkodás közben a homlokára csapott, hopp megvan! Eszébe jutott, hogy még a nemmegszorítások korszaka előtt, mikor még rendszeresen tudott enni, vett a patikában Bilagitot, mert sosem tudott mértéket tartani az evésben. Reménykedve araszolt a fürdőszoba felé, hátha maradt még a gyógyszerből a házi patikában. Szerencséje volt, még a doboz alján ott kuporgott két pirula. Gyorsan engedett egy pohár vizet magának és lenyelte a tablettákat. Aztán kisétált az erkélyre vett néhány nagy lélegzetet a friss levegőből és visszatért az ágyához, reménykedve abban, hogy másodszor már nem tör rá az a rémálom.

A második alvás már nyugodtan telt. Kusza Szem édesdeden aludt, arcát elöntötte a nyugalom, még egy kis nyál is megjelent a szája sarkában. Az álom ugyan visszatért, de már nem olyan rémesen. Minden megváltozott, még mindig pók volt és még mindig hálót kellett szőnie, de micsoda változások jöttek! Felsorakozott a hálója elé egy békamenet, akik megpróbálták elhessegetni a madarat, hogy az ne tudjon a hálóba repülni. Még egy transzparenst is tartottak maguk előtt: Nem maradunk hálósok! Bár az álnok madár még mindig vissza-visszatért és néha átrepült a békamenet és a transzparens fölött, de a pókhálót nem tudta átszakítani, sőt visszapattant róla. Történt ugyanis, hogy Kusza Szemet meglátogatta egy varázsló (valahonnan Ázsiából vagy Dél-Amerikából, nem tudni pontosan honnan) és megadta annak a fonalnak a receptjét, amivel a pókhálót úgy lehet befoltozni, hogy utána már elszakíthatatlan lesz. Ez a fonál olyan gumiból van, ami még a pókfonalnál is ezerszer erősebb.  A recept is végtelenül egyszerű: végy egy rugalmas adót, ne határozd meg a mértékét előre, hanem minden évben záráskor utólag. Nézd meg mennyi a különbözet a kiadás és a bevétel közt oszd el, annyival ahányan vagytok (na, jó, néhány ezer rokont, barátot, vazallust és talpnyalót kivonhatsz belőle) és az így kiszámított adót vesd ki a zemberekre. Ilyen idilli állapotban telt az éjszaka további része.

Reggel felébredve Kusza Szem fel volt dobva, még az sem lombozta le, hogy rájött nem csak az álmában nemzetgazdasági miniszter, hanem a valóságban is. Miért is keseredett volna el, hisz megálmodta mi a megoldás. Már csak egy jó nevet kell találni a gumiadónak, mert adónak nem nevezheti, megszorításként nem jelentheti be. Feltett magának egy kávét, és fütyörészve várta, míg az kifő.

Ui.: 1. Ez egy kitalált történet, ha valaki hasonlóságot fedez fel az csak a képzelet műve.

2. Remélem igaz az a mondás: Senki sem lehet próféta saját hazájában. Isten óvjon bennünket, hogy ez a kitalált történet prófécia legyen!