Egyszer egy szép napon, midőn Mr. Kusza Szem az épp aktuális keleti szeles portyájáról hazatérvén bekukkantott a hűtőjébe (ami vadonat új volt, mert Kusza Szem megfogadta barátjának, Úgytárgyalunkhogynemtárgyalunk Misinek a tanácsát és lecserélte a hűtőjét, ezzel is előlendítve az ország felemelkedését) és szomorúan vette tudomásul, hogy az üres. A gyomra viszont korgott, és Kusza Szem már ismerte jól, ha a gyomra követelőzik, úgysem tud majd elaludni, ezért gondolkodóba esett mitévő legyen. Elővette bugyellárisát hátha kuncog benne néhány forint, de nem talált abban pár hatalmas lyukon kívül semmit. Egy árva garas nem sok, de annyit sem lelt, hiába no, a 47000 forintból nehéz kijönni. Már épp lemondóan legyintett volna, hogy na, ma éjjel sem fogok aludni, mikor megcsörrent a telefonja. Felvette és néhány másodperc múlva fülig erő szájjal szedelőzködni kezdett. A telefon másik végén Kecskepásztor Sanya volt, aki meghívta Kusza Szemet vacsorára, ugyanis disznóvágás volt náluk aznap. Igaz eredetileg Sanya kecskét akart tenyészteni a balkonján, de hát ő sem érthet mindenhez. Mire a kis jószág felcseperedett kiderült, hogy nem születési rendellenesség miatt nincs az állat lába közt tőgy, hanem kissé elnézte mit visz haza. De minden rosszban van valami jó, így legalább nem tejet isznak az este, hanem jóféle csülköt vacsorázhatnak.

A vacsora jó hangulatban folyt le, alaposan megtömték a bendőjüket, a zsíros falatokat jóféle tokaji nedűvel öblítették le, amit egyenesen a Neminyerjükalegtöbbet pincészetből hozattak. Anekdotáztak egy kicsit majd a baráti társaság elénekelte a „A felcsúti huszárok meghágták a kislányokat” című népnemzeti nótát, majd mindenki vette a saját kabátját és elindultak haza. Kusza Szem is elégedetten tért nyugovóra, bár érezte, hogy egy kicsit sok és zsíros volt a vacsora, de legalább nem korog a gyomra és nyugodtan alhat el.

Az elalvással nem is volt baj, még szinte le sem tette a fejét a párnára már becsukódott a szeme és egy emelkedőn felkapaszkodó gőzmozdonyra jellemző szuszogásban tört ki. Viszont a nehéz vacsora megbosszulta magát. Kusza Szemnek rémálmai lettek, forgolódott és kiverte a víz. Álmában nemzetgazdasági miniszter volt és költségvetést kellett készítenie. De nem ám ortodox módon, hogy aszongya: ennyi lesz a bevételünk, a kiadásokat úgy határozzuk meg, hogy annyi vagy kevesebb legyen, mint a bevétel. Nem! Álmában pók volt és a költségvetés a hálója. Szövögette szépen a hálóját néha még arra is jutott energiája, hogy szép mintákat szőjön bele, de ekkor lépett közbe az a fránya zsíros csülök. Még mielőtt befejezhette volna a háló szövését mindig jött a csülök egy álnok madár képében és keresztülrepült rajta, hol 500 milliárdnyi hol 300 milliárdnyi lyukat ütve a hálón. A madár egyszer egykulcsos adó, másszor devizaárfolyam vagy kamat képében jelent meg, felkészülni sosem tudott rá. Addig-addig gyötörte az álom, míg a végén felriadt rá.

Most mitévő legyek, morfondírozott magában Kusza Szem. A nagy gondolkodás közben a homlokára csapott, hopp megvan! Eszébe jutott, hogy még a nemmegszorítások korszaka előtt, mikor még rendszeresen tudott enni, vett a patikában Bilagitot, mert sosem tudott mértéket tartani az evésben. Reménykedve araszolt a fürdőszoba felé, hátha maradt még a gyógyszerből a házi patikában. Szerencséje volt, még a doboz alján ott kuporgott két pirula. Gyorsan engedett egy pohár vizet magának és lenyelte a tablettákat. Aztán kisétált az erkélyre vett néhány nagy lélegzetet a friss levegőből és visszatért az ágyához, reménykedve abban, hogy másodszor már nem tör rá az a rémálom.

A második alvás már nyugodtan telt. Kusza Szem édesdeden aludt, arcát elöntötte a nyugalom, még egy kis nyál is megjelent a szája sarkában. Az álom ugyan visszatért, de már nem olyan rémesen. Minden megváltozott, még mindig pók volt és még mindig hálót kellett szőnie, de micsoda változások jöttek! Felsorakozott a hálója elé egy békamenet, akik megpróbálták elhessegetni a madarat, hogy az ne tudjon a hálóba repülni. Még egy transzparenst is tartottak maguk előtt: Nem maradunk hálósok! Bár az álnok madár még mindig vissza-visszatért és néha átrepült a békamenet és a transzparens fölött, de a pókhálót nem tudta átszakítani, sőt visszapattant róla. Történt ugyanis, hogy Kusza Szemet meglátogatta egy varázsló (valahonnan Ázsiából vagy Dél-Amerikából, nem tudni pontosan honnan) és megadta annak a fonalnak a receptjét, amivel a pókhálót úgy lehet befoltozni, hogy utána már elszakíthatatlan lesz. Ez a fonál olyan gumiból van, ami még a pókfonalnál is ezerszer erősebb.  A recept is végtelenül egyszerű: végy egy rugalmas adót, ne határozd meg a mértékét előre, hanem minden évben záráskor utólag. Nézd meg mennyi a különbözet a kiadás és a bevétel közt oszd el, annyival ahányan vagytok (na, jó, néhány ezer rokont, barátot, vazallust és talpnyalót kivonhatsz belőle) és az így kiszámított adót vesd ki a zemberekre. Ilyen idilli állapotban telt az éjszaka további része.

Reggel felébredve Kusza Szem fel volt dobva, még az sem lombozta le, hogy rájött nem csak az álmában nemzetgazdasági miniszter, hanem a valóságban is. Miért is keseredett volna el, hisz megálmodta mi a megoldás. Már csak egy jó nevet kell találni a gumiadónak, mert adónak nem nevezheti, megszorításként nem jelentheti be. Feltett magának egy kávét, és fütyörészve várta, míg az kifő.

Ui.: 1. Ez egy kitalált történet, ha valaki hasonlóságot fedez fel az csak a képzelet műve.

2. Remélem igaz az a mondás: Senki sem lehet próféta saját hazájában. Isten óvjon bennünket, hogy ez a kitalált történet prófécia legyen!