Szép csendben, mondhatnám suttyomban kis hazánk Kánaánná változott. Mondjuk, én nem nagyon érzem, de a jelek egyértelművé teszik.

Olvasom, hogy: Az egyik fővárosi sportcsarnok elé szerveztek tüntetést azok az emberek, akiket mélyen felháborított Alföldi Róbert István, a király-rendezése. Az Alföldi-ellenes tüntetéssel párhuzamosan állítólag ellentüntetők is szervezkedni kezdtek.

Most őszintén, ez már nem a Kánaán? Ha a legnagyobb gond az országban egy rockopera rendezése, ha csak ezért mennek az utcára az emberek, akkor itt minden a legnagyobb rendben van. Ezek szerint a gazdaság dübörög (a recessziónak, a nulla közeli növekedésnek nyoma sincs), az emberek jól élnek (a nagyjából négymillió mélyszegénységi küszöb alatt élő mindegyike kacsalábon forgó palotát épített a Rózsa-dombon) az egészségügy rendben van (a kórházakban angol és arab orvosok állnak sorba, hogy horribilis fizetésért dolgozhassanak, minden beteg egyszemélyes szobában gyógyul és 5 ápoló lesi minden óhaját). Az oktatás világszínvonalú, a Harvard és az Oxford legjobb professzorai tanítják az ingyenes oktatásban résztvevőket az óvodáktól az egyetemekig.

Folytathatnám a sort, de minek? Egy Kánaánban minden tökéletes, az emberek ingerküszöbét csakis egy színházi előadás lépheti át. Egy majdnem tökéletes világban utcára vonulni, tüntetni csak azért kell, mert pitykés kazak és kaftán helyett farmerben lépnek fel a színészek.

Ezek után mondja valaki, hogy a hanyatló nyugat előttünk jár!

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!