Egy ideje csak néztem értetlenül - mint Kusza Szem az ortodox közgazdaságtanra – hogy vajon Magyarország miért nem pályázott az Európai Globalizációs Alapnál támogatásra a Nokia leépítése miatt. Ez az alap pontosan azért jött létre, hogy az ilyen nagy leépítéseknél adjon valami segítséget a pályázó országoknak és ezáltal a leépített dolgozóknak.

Igaz, hogy ennek feltételei vannak, például legalább 500 főt kell elbocsátani ahhoz, hogy kedvezményezett lehessen az adott vállalkozás. Ráadásul bizonyítottan a globalizáció miatt, azaz például abból az okból, hogy ha egy vállalat úgy dönt, hogy az egyre könnyebbé váló letelepedés és az olcsóbb munkaerő reményében a Távol-Keletre viszi át egy-egy üzemét. A Nokia leépítés pontosan megfelel a feltételeknek, ezért szinte biztos, hogy a pályázott pénzt megkaptuk volna. Főleg annak tükrében, hogy Jonathan Todd (a bizottság felelős biztosának szóvivője) szerint: „Az eddigi 101 kérelemből talán egy volt, amikor visszautasítottunk egy igénylést, gyakorlatilag tehát, aki kér pénzt, az kap is” 

A Nokia kapcsán két ország is pályázott az alaphoz és kapott is pénzt. Az Európai Bizottság globalizációs alapjából a Romániában megszűnő mintegy 1904 állás után 3 millió eurót (körülbelül 900 millió forintot) fizet az unió, a Finnországban megszűnő 1000 munkahely után pedig 5,3 millió eurót (körülbelül 1,6 milliárd forintot). A pénzt a két ország a Nokia volt dolgozóinak átképzésére, segítésére, vállalkozóvá válására fordíthatja. Ezek alapján Magyarország, ahol 2300 dolgozót küldött el a gyártásának nagyobb részét Ázsiába telepítő finn multi - tehát jóval többet, mint a két támogatott országban - több millió euró (több milliárd forint) támogatáshoz juthatott volna.

Persze van itt egy kis bökkenő. Az Európai Globalizációs Alap kifizetéseinél mindössze 65 %-os társfinanszírozási rátát alkalmaz az EU. Magyarul 35%-ot az állam bácsinak kellene hozzá tennie. A Kedves Vezetőnek viszont ennyit valószínűleg nem ér meg 2300 zember nyugalma, esélye a munkára. Hisz ő nagyban gondolkodik, milliós méretekben akar munkahelyeket teremteni, ráadásul nem XXI. századi technológiákkal. Jó lesz ez a 2300 zember majd a gátak építéséhez, ahol kell a dolgos kéz a lapátokhoz, talicskákhoz.

Gondolom az a lehetőség már el sem jutott az Unortodoxiába, hogy az Európai Unió szegényebb tagországai számára nyitva áll annak lehetősége is, hogy az Európai Szociális Alapból igényeljenek uniós forrásokat. Itt 85%-os társfinanszírozást vállal az EU, tehát optimális esetben csak az össztámogatás 15 %-át kell állnia a tagállamoknak.

Nos, ezen a ponton világosodtam meg! Még, hogy mi szegény ország lennénk?! Ácsi, nem úgy van az! Mi nem folyamodunk holmi szociális alapokhoz (már az alap neve is borzasztó: SZOCI-ális, brrr, akkor inkább az éhhalál!), annál sokkal büszkébbek vagyunk. Ki is jelentette a Kedves Vezető: "Mi nem koldulunk, nem kérünk, nem könyörgünk. Teljesítünk, és elvárjuk, hogy megkapjuk azt, ami a teljesítményünk alapján jár nekünk." 

A teljesítményünk alapján, viszont az jár nekünk, mint az egyszeri nagybőgősnek: „Bazseválás után a prímás osztja körben a bandának a gázsit, és a bőgős valahogy mindig kimarad. A végén méltatlankodva kérdi: hát nekem nem jár? Mire a prímás: Há' járni jár, csak nem jut...” 

Hajrá magyarok, hajrá Magyarország!