Olvasom, hogy Lévai Anikó egy rendezvényen azt mondta: gazdasági paradigmaváltás zajlik, az ma már csak illúzió, hogy egyre jobban fogunk élni. A fiatal nemzedékek egyre többet fognak dolgozni, miközben vissza kell fogni a fogyasztást, környezetvédelmi és gazdasági okokból egyaránt.

Nos, itt hangosan felzokogtam! Hát már itt tartunk?! Már a Kedves Vezető családjának sem jut elég? Talán már éheznek is (bár ahogy a Kedves Vezető újabb képeit nézem, elég szép kappanhájat növesztett, de az is lehet, hogy csak felfújódott). Ez tűrhetetlen! Ez ellen tenni kell valamit.

Sokat törtem a fejem, hogy mi lehet a megoldás, aztán nagy hirtelen megvilágosodtam! Hisz a csapból is ez folyik: KÖZMUNKA! Gyorsan kiszaladtam a házból és alaposan körülnéztem a környező utcákban. Az árok mindenhol bedőlve, gazosak, az utca tele szeméttel, a köztereken burjánzik a gaz, ahol van egy kis fű, az meg méteres, talán májusban vágták le egyszer. Van itt munka dögivel!

Látva, hogy az utcán ténfergek és árgus szemmel vizslatok, néhányan kijöttek az utcára és faggatni kezdtek, mi végre ez a nagy mustra? Felvilágosítottam őket, mekkora a baj, hogy már a Kedves Vezető és családja is nélkülözik, és nekik keresek munkát együtt érzőn hümmögtek és csóválták a fejüket. Felvetettem, hogy ha már Lévai nagyasszony és férje tisztában van azzal, hogy csak úgy élhetnek meg, ha egyre többet dolgoznak, és egyre kevesebbet fogyasztanak, segítsünk nekik. Alakítsunk közmunkáltató társaságot és alkalmazzuk őket. Sebtében kiszámoltuk, hogy a három utcában 94 ingatlan van, ami négyfős átlaggal 376 zembert jelent. Ennyi felé kellene osztanunk a közmunkáltatás költségeit. Egy gyors fejszámolást követően kiderült, hogy ez fejenként havi 250 Forintunkba fájna. Szinte azonnal bólintott rá mindenki.

Elhatároztuk, hogy az elkövetkező jó másfél évre (a 2014-es választásokig) foglalkoztatjuk a Kedves Vezetőt és becses nejét napi 8 órában, havi 47.000 Ft-os bérért. Feladatuk az utcák söprése, az árkok tisztítása és a zöldfelületek karbantartása, illetve a téli időszakban a járdák, utak csúszásmentesítése lesz. Ezek után megbeszéltük, hogy költségkímélési okokból nem veszünk gépeket (a Kedves Vezető úgysem a XXI. század technológiájának híve), hanem a szerszámokat is összedobjuk nekik. Ritkafogú Julis huncutul kacsintva kijelentette, hogy ő felajánlja a cirokseprűjét, mert már úgyis ritkán röpköd vele. A Részeges Dezső azonnal rákontrázott, hogy akkor ő meg felajánlja a talicskáját, mert a pia miatt már úgysem vezetheti. Igaz egy kicsit nyikorog, mert a gépzsír, amit még a téeszcsőből elkommunizált már rég elfogyott, a disznózsír meg kenyérre kell, nem talicskára, de ettől még jól elszuperál a taliga. Kacskabajszú Tihamér sem akart lemaradni a többiek mögött ezért azonnal felajánlott néhány lapátot. Van neki rendesen, hisz csak az utóbbi öt évben vagy 36 munkahelyről tették lapátra. Ezzel minden feltétel adott a munkához.

Jólesően konstatáltuk, hogy megint sikerült megoldanunk egy nehéz problémát. Már majdnem szétszéledtünk, mikor valaki felkiáltott: ohó! Nem oda Buda! Nincsen rendes közmunka felügyelő nélkül! Még elkanászodna ez a díszes társaság, aztán másfél év alatt még egy fél utcát sem takarítana ki nem hogy hármat! Ebben igazat adtunk a bekiabálónak, de nem sokat törtük a fejünket, szinte egyszerre néztünk Borzasszemöldökű Gézára, aki egy éve maga is munkanélküli, mert kivágták Baracskáról - ahol fegyőrként dolgozott - mert elküldte a főnökeit és az egész kormányt valami meleg éghajlatra vagy hova a manóba, amiért nem engedték szolgálati nyugdíjba mondván, hogy messze még a 62 év. Géza vette a lapot és bólintott. Biztosak vagyunk benne, hogy felügyelete alatt nem fognak lazsálni ezek a közmunkások. Ezzel tényleg végeztünk is már csak egy feladat van hátra, elküldeni a munkaszerződést a Kedves Vezetőnek és Lévai nagyasszonynak.

Hajrá magyarok, hajrá Magyarország!