Na, jó, ez így nem teljesen igaz. Hisz, mint a példa mutatja még élek, ennem is van mit, bár ez nem a neten múlik. Az viszont tény, hogy butulok, igaz ez lehet, hogy genetikai adottságom, vagy a kor hozza. Mindenesetre azt veszem észre magamon, hogy alaposan változnak a szokásaim, és nem csak az enyém, hanem úgy látom a körülöttem lévő embereké is.

Ha a ködbe vesző emlékeimről elfújom a fehér fátylat, olyan képek bukkannak elő, mint a régi munkahelyi hétfők. Amikor szinte az egész nap azzal telt el, hogy megbeszéltük a hétvégi meccset, a szombat-vasárnap esti filmeket. (Nyugodtan írhatom, hisz már elévültek ezek a bűneink, a cég is régen megszűnt ahol elloptuk a hétfői napokat.)

Abban az időszakomban, amikor nem saját kocsival jártam be dolgozni, még a buszon is elővettem az aktuális könyvet, és míg beértem a munkahelyemre elolvastam néhány fejezetet. A kollégákkal kielemeztünk egy-egy könyvet és ajánlgattuk egymásnak, hogy mit olvassanak el feltétlenül.

Arról nem is beszélve, hogy tucatjával vettem az újságokat. Napilapokat, hetilapokat, havi folyóiratokat. Az aktuális híreket, az érdekességeket, mind-mind az újságok lapozgatásával ismertem meg. Volt abban valami jó érzés, hogy hátradőltem a széken, keresztbe vetettem a lábam és szétnyitottam az újságot.

Ma már nincs ilyen. Legalábbis magamon azt veszem észre, hogy alaposan átformált a net. Régebben faltam a könyveket, vártam egy-egy sporteseményt vagy érdekesnek ígérkező filmet a TV-ben. Ma már más a helyzet. Nincs türelmem a hosszú könyvek olvasásához, nincs türelmem végig követni egy közvetítést, a filmeket sem tudom igazából végig nézni. Persze ebben a műsorszerkesztők is hibásak, mivel teletűzdelnek egy-egy műsort idegesítő reklámokkal. Ma, ha be is kapcsolom a TV-t, akkor is inkább természetfilmeket, technikai műsorokat nézek benne, amíg van türelmem. Mert egy félórás műsort képesek négyszer-ötször megszakítani, reklámokkal, műsor-előzetesekkel, mifenékkel. Őrjítő! Ha már nagyon felidegesítem magam, ott hagyom az egészet és irány a számítógép.

Mert az internet jó, az internet szép, az internet nekem való! (Na, ebből is látszik, hogy már teljesen megbuggyantam.) Természetesen (nem tudom miért természetes) a neten is vannak reklámok, azok is idegesítenek, de legalább egy kattintással meg tudok szabadulni tőlük és nem kell percekig bámulnom őket. A neten nincs semmi bő lére engedve, ott minden rövid, tömör frappáns. Bár, ha belegondolok ez csak felszínes ismereteket ad, hisz az igazi tudás a részletekben van. Viszont, ha valami nagyon érdekel ott a barátom a Google, ő mindenben segít, még a részletek megtalálásában is.

Persze azért, mint mindenben a netben is kellene egy kis mértékletességet tartani. Nem szeretném, ha valósággá válna az a vicc, amit egyik nap követtem el. Átkiabáltam a szomszéd irodába a kolleganőmnek, hogy ugyan nézzen már ki az ablakon, hogy esik-e a hó, mert én lusta vagyok felállni és elhúzni a függönyt, de a net szerint esik kis városunkban. Ő felállt, elhúzta a függönyüket és visszakiabált, hogy esik. Ez most tréfa volt, de félek, hogy valósággá is válhat. Ennyire talán nem fog elbutítani a net.

Még mielőtt teljesen nekikeseredtem volna az elbutulásomnak, szerencsére (mire jó a net!) találtam egy vigasztaló dolgot ezzel kapcsolatban. Egy interjút Gyarmathy Éva pszichológussal a  Digitális Nemzedék Konferencia apropóján az fn.hir24 jóvoltából. Ez az interjú visszaadta a hitemet, hogy talán mégsem vagyok az elbutulás végső stádiumában, csak haladok a korral.

Mert mit is mondott a kedves Éva: „Ha a környezet megváltozik, akkor ezzel együtt az idegrendszerünk, a gondolkodásunk is változik. Ez nemcsak a gyerekekre igaz, hanem a felnőttekre, öregekre is.” Tehát rám is. Ezzel teljesen megnyugtatott.

Aztán így folytatta: „Az írásbeliség kialakulásakor is azért aggódtak, hogy az emberiség elbutul. Szókratész például azt mondta, hogy az írás által gyengül a memória, a tudás felszínessé válik, mert míg a fejben őrzött tudás élő, az ember sajátja, a leírtak csak emlékeztetők. Igaza volt Szókratésznek: a memóriánk tényleg elromlott, közel sem tudunk már akkora anyagokat fejből megjegyezni és visszaadni, mint azelőtt. De „cserébe” kialakítottunk egy másfajta gondolkodási módot, a logikai-elemző gondolkodást. Az írásbeliség kialakulása előtt az emberiségnek holisztikus, átlátó, képszerű élményeket használni képes gondolkodása volt, amit elnyomott az elemző gondolkodás. Most az elemző gondolkodás szorul háttérbe és jön (újra) az egészleges, az élményeket elsősorban vizuálisan megragadó gondolkodás. Nem gondolom, hogy egyik vagy másik gondolkodás butább, csak azt, hogy más.”

Mindezek alapján már nem furdal a lelkiismeret, ha félreteszem a könyvet, kikapcsolom a TV-t, és a számítógép elé ülök. Nem kesergek azon, hogy az elhülyülés szélére sodródtam, hanem büszke vagyok, hogy haladok a korral és a jövő egészleges, vizuális gondolkodásmódját sajátítottam el J