Előrebocsájtom, hogy nem vagyok közgazdász, csak egy átlagos zember. Még csak politikus sem vagyok, hogy mindenhez jobban értsek. Viszont mindezek ellenére érdeklődöm a politika, a gazdaság, az ország dolgai iránt. Most sem a tutit, a megkérdőjelezhetetlen igazságot akarom kinyilatkoztatni, csak elmorfondíroztam egy kicsit ezen az egykulcsos adón, amihez ennyire görcsösen ragaszkodik a Kedves Vezető.

Először is nézzük mi volt az adórendszer bevezetésének üzenete.

Arányos, igazságos rendszer lesz, mellyel mindenki jól jár. Az egykulcsos bevezetésével ugrásszerűen megnő a munkahelyek száma, kifehéredik a gazdaság, ezáltal nagyobb adóalap képződik és növekszik az adóbevétel. Az új adónak köszönhetően 2012-ben 3,5 százalékkal, 2013-tól 7 százalékkal nő a GDP és jelentősen 65 százalékra csökken az államadósság. Csökken a bürokrácia, ezzel további megtakarításai lesznek a gazdaság szereplőinek és az államnak. És a legfontosabb üzenet: a munka becsületének visszaadása. Ha valaki tízszer többet dolgozik, az tízszer többet is keressen. 

Nézzük mi valósult meg belőle.

A GDP növekedés 3,5 százalékával szemben Kuszaszem ma már arról beszél, hogy jó, ha nem kerül az ország recesszióba. A beígért egymillió új munkahely időarányos teljesítése 80.000-es hiányt mutat. Igaz cca. 40.000 fővel növekedett a statisztika szerint a foglalkoztatottak száma, de ennek jelentős része csak statisztikai, mert nagy része közmunka, ami nem új munkahely és még annak is nagy része 4 órás munkaidős volt.

Az adóbevétel nem nőtt, sőt nagyjából 500 milliárdos lyukat ütött a költségvetésben. A bevételek a jövőben sem fognak emelkedni, igaz a tervekben nem is szerepelt a növekedés. A hatás azért mindenképpen negatív lesz, hisz az általános tartalékból (300 milliárd) már most 150 milliárdot elvisz a bérkompenzáció, ami az egykulcsos következménye.

Az államadósságunk rekordon van, az nem csökkent se százalékosan (81-82%) se nominálisan (21.000 milliárd forint), dacára a 3000 milliárdos magánynyugdíj lenyúlásnak, és a jelentős különadók kivetésének. A bürokrácia sem csökkent, a söralátétből franciaágy lepedő lett.

Akkor most jöjjön a demagógia.

Az egykulcsos adó arányos, igazságos, és visszaadja a munka becsületét azáltal, hogy ha valaki tízszer többet dolgozik, az tízszer többet keres is. Hogy arányos azt nem vitatom, ez színtiszta matematika, azzal még én sem vitatkozom. Az viszont teljesen egyértelmű, hogy ezzel az adóval nagyon sokan nem jártak jól. Ezen sincs mit vitatni, ezek tények. Két év alatt tízezrekkel csökkent a munkavállalók jelentős részének nettó bére. Ezzel felvetődik az igazságosság kérdése. A kormány szerint az igazságos, hogy az amúgy is alacsony keresetűek még kevesebbet keressenek? Hát nem! Ezerszer is nem! Ez a legnagyobb igazságtalanság, amit egy adórendszerrel okozni lehet!

A legnagyobb problémát az jelenti a számomra, hogy ki dönti el, hogy kinek a munkája mennyit ér? Mi alapján határozzuk meg, hogy legyen egy képviselő bére 1.000.000 Ft egy köztisztasági alkalmazottnak (kukás) 100.000 Ft? Ki dönti el, hogy a képviselő tízszer annyit keressen, mint a kukás? Ki dönti el, hogy ő tízszer annyit dolgozik? Ki dönti el, hogy kinek hasznosabb vagy nélkülönözhetetlenebb a munkája? Emlékezzünk csak nyárra, amikor Olaszországban néhány nagyvárosban megszűnt a szemétszállítás, milyen problémákat okozott! Elszaporodtak a patkányok, fertőző betegségek alakultak ki. Élhetetlen lett a város a bűz miatt. Mi lenne Budapesttel, ha hónapokra leállna a szemétszállítás? Ugye senki nem szeretné? De mondok egy ellenpéldát. Itt van Meggyes Tamás nevezetű egyén, Esztergom volt polgármestere. Harminc évre eladósította az egész várost, ahol ennek eredményeként szinte már semmi sem működik. Parlamenti képviselő, de évek óta egyszer sem szólalt fel. Nem tart fogadóórát, nem tart közmeghallgatást, nem számol be semmiről a választóinak. Ennek ellenére felveszi javadalmazását a parlamenttől is és a várostól is.

Most jön a demagóg kérdés: valóban tízszer annyit dolgozik Meggyes, mint egy köztisztasági munkás? Valóban tízszer annyit ér a munkája? Valóban tízszer annyi bért kell kapnia?

A válaszokat mindenki adja meg magának, én mindenesetre azt mondom: NEM! Ha rajtam múlna, Meggyes tized annyit keresne, mint a kukás. És nem csak Meggyes, mert százával vannak ilyen emberek a Parlamentben, a közhivatalokban, valamint az állami vállalatokban.