Legalábbis még mindig ez a mondás járja. Annak ellenére, hogy manapság a magyar ember maximum a ló egy igen sajátságos testrészét kapja, bár abból legalább nagyot. De igazából nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy újabban fordítva ülünk a lovon.

Árpád apánk még biztosan jól ült fel a lóra, mert különben ide sem talált volna. A kalandozó magyarok is eltalálták melyik a ló eleje és melyik a hátulja. Nem tudom mikor történt meg a baleset. Nem tudom ki a hibás, a magyar ember, avagy a ló? Mi ültünk fel rá fordítva, vagy a ló fordult meg alattunk, suttyomban ahogy a nyeregbe pattantunk? De mindegy is már, a lényeg, hogy nem arra megyünk, amerre nézünk.

Mindezt mire alapozom? Nos, mondok néhány példát. A magyar ember elhízott és magas a vérnyomása. Ezt (az orvostudomány mai állása szerint) főleg a mértéktelen és egészségtelen táplálékozásnak köszönhetjük. Ez ellen tenni kell. És a gondoskodó kormányunk tesz is. Csak sajnos a kormány is fordítva ült a lóra. Mert mit is tesznek az egészségünk érdekében? Nem, nem akarnak bennünket meggyőzni arról, hogy a csipsz és a kóla hizlal és tönkreteszi az egészségünket. Ilyen badarsággal nem foglalkoznak, egyszerűen kivetnek egy jó nagy adót a termékekre „oszt jónapot”! Ezzel persze lehet, hogy elérik, hogy nem fogjuk kétpofára zabálni a csipszet és nem fogjuk literszám magunkba dönteni a kólát, ami talán csökkenti is az elhízásunk mértékét. De, hogy a vérnyomásunk az egekbe szökken a boltban, ha meglátjuk az árakat az biztos.

Na, jó! Nem vagyok én annyira naiv, tudom én, hogy itt egyáltalán nem az egészségünkről van szó, mert akkor a prevenció és a meggyőzés eszközével élne a kormány. Tudom, hogy egyszerű pénzbehajtásra szolgál ez az intézkedés, de akkor nem lenne egyenesebb azt mondani: „Emberek! Üres a kassza, az orvosok lázonganak. Azért, hogy holnap is legyen, ki gyógyítson benneteket, mindenki fizessen be havi 1-2 ezer forintot.” Aztán a csipsz és a kóla maradna annyi amennyi.

De van még más jele is annak, hogy ha előre tekintünk, nem a ló fejét, hanem a tomporát látjuk. Van nekünk egy szép találmányunk, a cégautó adó. Ami arról szól, hogy minden magyar vállalkozás, akinek személygépkocsi van a tulajdonában potenciális csaló! Mert ugye amilyen a magyar, a céges autót biztosan maszekban is használja. Ezért, mivel nem bízunk az emberek tisztességében, inkább kivetünk mindenkire egy különadót, biztos, ami biztos. Ha esetleg valaki nem ért vele egyet az bizonyítsa be, hogy nem csaló (mondjuk menetlevél vezetéssel, amiben ugye nem lehet csalni). Egy régebbi, nagyobb autó után akár félmillió forint is lehet az éves adó. De kell is a sok adóforint az állami Audi S8 (jaj, miket beszélek, az Audi már snassz kormánykörökben) vagy az újonnan beszerzett Skoda Superb százainak fenntartásához.

Ugyanerre a mentalitásra hajaz az a példa is, hogy a cég a telefonköltségének 30%-a után nem igényelheti vissza az ÁFA-t. Miért? Mert azok a gaz alkalmazottak biztosan magáncélra is használják a telefont. Hogy miért pont 30%? Talán azért mert a törvény kiötlője akkoriban ennyit telefonálgatott haza az asszonynak, hogy mi az ebéd, tanul-e a gyerek, stb. Persze itt is felmerül az az alantas gondolat, hogy ez is csupán a pénzbehajtásról szól.

A dohányzásról és a cigaretta áráról már ne is beszéljünk. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a jövedéki adó emelése tipikus pénzbehajtás. Az meg már szinte maffia-szerű eljárás, hogy állami monopóliummá teszik a forgalmazást. Ezekről inkább nem is írok, mert még csak felhergelem magam. Igaz a legnagyobb indulatot az váltotta ki bennem, hogy előírják majd az orvosoknak, hogy ha a páciense a kérésére nem szokik le a bagóról, (mert Mark Twain is megmondta: A dohányzásról leszokni a legkönnyebb dolog a világon. Nekem már százszor sikerült.) akkor vagy ráolvasással gyógyítsa, vagy drága receptet írhat csak fel neki. Gondolom a következő lépés az lesz, hogy azok a bagósok, akik tüdőbajt vagy rákot kapnak (aztán majd bővíthetjük a szív és érrendszeri betegségekkel is) semmilyen ellátást sem kaphatnak, és esetleg elkülönítenek a nekik egy rezervátumot, ahol szép lassan elhunyhatnak.

Bárhogy csűröm-csavarom, bármennyire is hinni akarok az állam jóakaratában nekem ezekről a példákról nem a segíteni akarás, nem a jó szándék és főképp nem a jóindulat jut az eszembe. Biztosan bennem van a hiba, hogy ha a megelőzés, a meggyőzés helyett adóztatást látok, akkor nem a gondoskodás, hanem a kapzsiság jut az eszembe. Biztosan bennem van a hiba, hogy ha a bizalom helyett a büntetőadókat látom, nem az igazságosság, hanem a maffia-módszer jut az eszembe.

Summa summarum, eleget néztük már a ló tomporát, valahogy meg kellene fordulnunk rajta. Ha ügyesek vagyunk, lehet menetközben is, ha úgy nem megy, akkor álljunk meg és üljünk vissza rendesen. Sokkal jobb lesz úgy, majd meglátjuk. Több okból is: 1. Menetirány szerint mindig jobb ülni. 2. Ha a ló egy fa mellett vágtázik el, időben észrevehetjük a kiálló faágat és lehajolhatunk előle. 3. Látjuk merre megyünk és akár irányíthatjuk is a lovat.