Mert mi másnak nevezhetnénk azt, hogy a Földrajzinév-bizottság nem a kormány által javasolt „Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér” elnevezést javasolta a repülőtér nevének, hanem a "Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, Budapest–Ferihegy" nevet . És ezt a javaslatot észérvekkel, hagyománytisztelettel szépen meg is indokolta. Mi ez, ha nem a demokrácia győzelme a hatalmi arrogancia felett? Örültem (bár a sapkámat nem dobáltam az égnek) annak, hogy ily módon megmaradt legalább utótagként a Ferihegy elnevezés. Egyáltalán nem értem, hogy miért kell átnevezni, azt meg végképp nem, miért éppen Liszt Ferencre? Elismerem a zeneszerzőnk nagyságát, de hát róla már elneveztek egy teret nem is szólva a zeneakadémiáról, ami ráadásul szorosan kötődik is a zseniális tevékenységéhez.
Sajnos az örömöm nem tartott túl sokáig eme győzelem felett. Hamar megjött a válasz, gyorsan helyre tették a malőrt, hogy még egyszer ilyen elő ne fordulhasson. Ez már meg is jelent a Magyar Közlöny 29. számában:
5. § A magyarországi hivatalos földrajzi nevek megállapításáról és nyilvántartásáról szóló 303/2007. (XI. 14.) Korm. rendelet
4. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a 4. § a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1) A Bizottság – az (1a) bekezdésben meghatározott kivétellel – megállapítja a 2. § (3) bekezdés a)–e) pontjában foglalt hivatalos földrajzi neveket.
(1a) A 2. § (3) bekezdés a)–e) pontjában foglalt hivatalos földrajzi neveket – ha ahhoz kiemelt közérdek fűződik – a Kormány egyedi határozatban állapítja meg. A Kormány döntésére az 5. § (1) és (3) bekezdését nem kell alkalmazni.”
Azt persze, hogy mi a kiemelt közérdek szintén a kormány (illetve a hőn szeretett vezérünk) állapítja meg.
Elképzelem mi vezethetett idáig. Szijjártó Szajkó Péter lélekszakadva rohant a nagyvezérhez, mélyen meghajolt, a kalapját háromszor meglengetve és imígyen szólt: Hőn szeretett nagy vezérem, életem-halálom kezedbe ajánlom, nagy baj van! Ez a megátalkodott bizottság felülbírálta a javaslatod és más nevet javasolt annak a fránya repkedő térnek. Hiába mondta a vazallusod, hogy ne merészeljék megváltoztatni a nevet, azok a bugrisok kötötték az ebet a karóhoz. Valami nyelvi szabályokra hivatkozva és még valami hagyományokat emlegetve.
No, erre Orbán Nemzeti Viktor éktelen haragra gerjed, a feje lila színben pompázott, az asztalt csapkodta, és elkezdett azon a rekedtes hangon üvöltözni, ami hallatán a bérencek hátán végig fut a hideg. Hát kik ezek a nagy senkik? Mit képzelnek magukról? Kirúgni mind egy szálig! És így is lőn! De hogy még a látszatát is elkerüljék az autokratizmusnak, gyorsan tollba mondta az új kormányrendelet szövegét (azért nem törvény lett belőle, nehogy az a 2 perc késedelem, amíg Schmitt Aláíromiziben Pál aláírja felzúdulást keltsen).
Közben aggódva figyelem a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság sorsát, mert ők meg visszaesőként többször ellentmondtak Kósa Forintbedöntő Lajosnak, aki hiába kérte őket, hogy ugyan engedélyezzék már a sportszervező szak indítását a Debreceni Egyetemen (valószínűleg Lajosunk rokoni köréből vagy a cimborái közül valaki nagyon sportszervező szeretne lenni, de lusta elmászkálni Debrecenből). A bizottság ebben az esetben is észérvekkel próbált indokolni, de mint tudjuk az észérvek mostanában nem hatnak.
A demokrácia köszöni jól van, egészen addig amíg mindenki azt akarja amit a hőn szeretett vezérünk vagy azok hűbéresei…
Utolsó kommentek