Lehet hivatkozni Gyurcsányra, az elmúlt nyolc évre. Lehet hivatkozni a gazdasági válságra és minden másra. De ezek üres és alaptalan hivatkozások. Azért, hogy emberek ezrei (tízezrei) sorba álltak egy tál meleg ételért Te vagy a felelős Viktor!

Te és a hűbéreseid! Közvetlenül Te, közvetve a kormány és az összes képviselő, akik megszavazták az őrült ötleteid, amiket törvénybe foglaltál. Legfőképp az egykulcsos adórendszert, amivel a talpnyalóid és a gazdagok jártak jól. Azok, akik átlagos vagy az alatti jövedelemmel rendelkeztek mind rosszul jártak. És most azok közül is sokan sorba álltak, akik eddig, ha nehezen is, de megálltak a saját lábukon.

Viktor! A Te bűnöd, hogy emberek ezrei feladva utolsó csepp büszkeségüket, feladva a maradék önbecsülésüket beálltak egy olyan sorba ahova eddig csak hajléktalanok és koldusok álltak. Mit gondolsz, milyen lelkiállapotban vannak ezek az emberek? Mit gondolsz mi vezette oda az embereket? Azt hiszem, erről fogalmad sincs, de én elárulom neked. A reménytelenség, az apátia és egy kis maradék létfenntartási ösztön. Ösztön, mert élni kell. De a legszomorúbb az egészben az, hogy a sorban már gyerekes családok is álltak. Odamentek, mert élni kell, a gyerekeknek enni kell.

Viktor! Jártál Te arra aznap? Láttad legalább a képeket? Nem mozdult meg benned semmi? Vagy annyira kiveszett már belőled (ha volt egyáltalán) az empátia, a szolidaritás, hogy egy vállrándítással elintézted? Ma reggel borotválkoztál? Bele tudtál nézni a tükörbe? Mert ha egy egész kicsi lelkiismeret még maradt benned (amit kétlek) akkor két dolog közt választhatsz: 1. Visszavonod a törvényeid és kialakítasz egy olyan rendszert, amiben az emberek valós többségének meglesz a létbiztonsága. 2. Szakállat növesztesz, hogy ne kelljen tükörbe nézned. Ha egyiket sem teszed, azzal azt bizonyítod, hogy a lelkiismereted teljesen elveszett.

Viktor! Tudom, hogy nem hallgatsz senkire, én mégis mondok neked valamit! Vigyázz! Nagyon vigyázz, hogy meddig mész el! Ezek az emberek, akik most sorban álltak nem a Te futballhuligánjaid, ezek az emberek nem hangoskodó csőcselék. Ezek az emberek elkeseredettek, de még halkan tűrnek. De nem tudni meddig. Akkora már a feszültség, hogy a legkisebb szikra is fellobbanthatja a lángot. Előfordulhat, hogy a legközelebbi nagy sorálláskor valaki elzokogja, hogy éhen halt a gyereke és ez végigvonul a soron. Esetleg valaki rákontráz, hogy az övé is. Ez lehet egy olyan szikra, amitől a tömeg beindul. Tudod Viktor ez a tömeg nem fog megállni egy vízágyútól, nem fog megállni a rendőrsorfalnál. Mit csinálsz akkor, közéjük lövetsz? Mivel? Gumilövedékkel vagy, ahogy a párttársad 2006-ban reklamálta az akkori hatalomtól, éles lőszerrel? Még ezt is megteheted (kétharmadra hivatkozva megtettél Te már sok mindent), de tudnod kell ez a tömeg nem fog megállni még a lövésekre sem, ezek az emberek annyira kilátástalannak látják a helyzetüket, hogy nem gondolnak majd az életükre. Azt fogják gondolni, mindegy hogy éhen halok vagy lelőnek. Hova menekülsz akkor Viktor? A Parlament épülete nem fog megvédeni. Senki sem fog megvédeni! Meglátod majd a mostani hűbéreseid hogyan fognak patkányokként visítva elrohanni mellőled.

Viktor! Jól gondold meg mit teszel! Most még talán nem késő!

Bevezetés

2002: Bár az ország keményen megdolgozott azért, hogy csatlakozhasson az Európai Unióhoz, a magyarok el vannak szánva arra, hogy megőrizzék "nemzeti büszkeségüket", és (tovább) bővítsék gazdaságukat, amely az egyik legerősebb a posztkommunista Kelet-Európában. Az ország el van szánva arra, hogy meghatározza jövőjét. Az Európai Unión belül vagy sem, a jövőnk gazdaságilag ígéretes. Van élet az EU-n kívül is. /Orbán Viktor/

2009: A Standard & Poor's, majd a Moody's adósminősítésével a kormány feltette a koronát eddigi válságkezelési kudarcára. /Varga Mihály/

Tárgyalás:

2011:

Magyarországnak érdeke, hogy az eurózóna válsága megoldódjon, ugyanakkor a zóna válsága nem Magyarország válságát jelenti. Egy országot nem lehet tisztázatlan körülményű diplomáciai kalandokba belevinni. /Orbán Viktor/

Magyarországnak továbbra is szüksége van egy pénzügyi védőhálóra, a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Unióval (EU) január első felében kezdődnek a hivatalos tárgyalások, amelyekhez a kormány nagy reményeket fűz. A 0 százalék feletti bővülés megőrzése érdekében pénzügyi védőhálót kötünk a jövő év elején a nemzetközi szervezetekkel. /Matolcsy György/

Sajnálom azt is, hogy a jogszabály legutóbbi tervezeteivel kapcsolatban nem folytak konzultációk az Európai Központi Bankkal, amely pedig több alkalommal is kifejezte aggodalmait. Ha ezek ellentétesek az uniós joggal, mindenképpen meg kell őket változtatni. Ez bizonytalanságot teremt. Erőteljesen azt tanácsolnám önnek, vonja vissza a két, parlament előtt lévő sarkalatos törvényt. Dolgozzunk együtt azon, hogy a jogszabályok kompatibilisek legyenek az európai joggal. / José Manuel Durão Barroso/

Nincs mód a halasztásra a két indítvánnyal kapcsolatban, mert a január 1-jétől hatályos új alkotmányos rendnek fontos építőköve mind a stabilitási, mind a jegybanktörvény javaslata Egyik előterjesztés sem tartalmaz olyat, amit az Európai Bizottság elnökének jogában, módjában állna kifogásolni. /Orbán Viktor/

Nem kellene ennek ilyen nagy feneket keríteni, az egész ügynek nincs ekkora jelentősége. Ha megállapodunk az IMF-fel, akkor van egy biztonsági szerződésünk, ha nem állapodunk meg, nincs. /Orbán Viktor/

Befejezés

2011: A Moody's, majd a Standard & Poor's  adósminősítésével a kormány feltette a koronát eddigi válságkezelési kudarcára. /Mesterházy Attila/

2012: Bár az ország keményen megdolgozott azért, hogy csatlakozhasson az Európai Unióhoz, a magyarok el vannak szánva arra, hogy megőrizzék "nemzeti büszkeségüket", és (tovább) bővítsék gazdaságukat, amely az egyik legerősebb a posztkommunista Kelet-Európában. Az ország el van szánva arra, hogy meghatározza jövőjét. Az Európai Unión belül vagy sem, a jövőnk gazdaságilag ígéretes. Van élet az EU-n kívül is. /Orbán Viktor vagy valaki más?/

Rájöttem, hogy választanom kell. Nem, nem hallottam fülest semmiféle előrehozott választásról. Nem is képviselőt kell választanom. Ennél sokkal súlyosabb a választási kényszerem.

Olvasom a híreket, látom a közvetítéseket, hallom a környezetem reakcióit. Látom és érzem, hogy szép lassan megszűnik a demokrácia. Hisz nevezhető-e az demokráciának ahol a központosított hatalom kegyencei, baráti körének tagjai kezében van az összes hatalom. Nevezhető-e az demokráciának, ahol a kormány kontrollját, ellensúlyát jelentő összes szervezet élére sógor, koma, barát, barátnő kerül? Nevezhető-e jogállamnak az, ahol visszamenőlegesen, egyeztetések és hatástanulmányok nélkül, erőszakosan törvénykeznek? Demokrácia és jogállam-e az, ahol a legfőbb törvényt, az Alkotmányt valaki a maga kénye kedve szerint írja át? Demokratikus-e az az ország, ahol az érdekképviseleteket felszámolják (ellehetetlenítik)?  Nem! Az ilyen országok jelzője a diktatúra.

Felmerül a kérdés a diktatúrával szemben jelent-e valamit a választás? A tipikus választás nem. Hisz látjuk, a választási törvényt is magára írja a hatalom, ha egyáltalán akar tartani választásokat, mert már az sem biztos. Könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy gazdasági vagy egyéb okokra hivatkozva szükségállapotot rendelnek el, és bizonytalan időre elhalasztják a választásokat. Láthatjuk, hogy még most is arra hivatkoznak, hogy kétharmados felhatalmazást kaptak mindenre. Nem érdekli őket, hogy a felhatalmazásuk nem szólt mindarra, amit csinálnak. Nem érdekli őket, hogy az 53%-os (a sajátos választási törvényünk miatt kétharmadosra nőtt) többségük mára már 18%-ra olvadt. Továbbra is gőgösen emlegetik a kétharmadot, és arra hivatkozva erőszakosan véghezvisznek bármit. Nem törődve a hazai ellenkezéssel, de még a nemzetközi kritikákkal sem. Nem törődve a szakmai ellenérvekkel, a józan, megfontolt javaslatokkal.

De akkor milyen választásról beszéltem a poszt elején? Nos, eljutottam addig a pontig, ahol megfogalmazódott bennem a választás kényszere. Alapvetően nyugodt, ember vagyok, nem tulajdonságom a lázongás, hőbörgés. A megbeszélés, a meggyőzés és a tolerancia híve vagyok, de most elfogyott mindenem. Elfogyott a türelmem, elfogyott a toleranciám. A helyzet odáig fajult, hogy választanom kell:

1. Eladom a házam, összecsomagolom a dolgaim, és elindulok a világba, egy olyan országot keresni, ami élhető, szemben a mai Magyarországgal.
2. Felveszem a kabátom, telerakom a zsebeit kockakövekkel, öngyújtókkal, benzines palackokkal és elmegyek kukákat borogatni, barikádokat emelni, és székházakat gyújtogatni.

Sajnálom, hogy ezeket kellett leírnom, de a folyamatok odáig fajúltak, hogy már nincs más választási lehetőség. Itt már nem használnak az észérvek, nem használnak a szavak, már csak a tettek állíthatják meg ezt az ámokfutást.

Még nem tudom mit választok, de hogy választanom kell az már biztos.

Most bebizonyosodott, hogy 2010. október 19-én a Kedves Vezető igazat mondott (pedig akkor nyelvbotlásnak titulálták a mondatát):

Az állam többé nem utal át pénzt a magánnyugdíjpénztárakba – mondta az RTL Híradójának adott exkluzív interjújában a miniszterelnök.

Az más kérdés, hogy később azt is mondta, hogy aki mégis marad a magánnyugdíj rendszerben az 2011.12.31-ig megkapja az ideiglenesen (mint a szovjet csapatok) elterelt megtakarítását. De ne legyünk telhetetlenek, egy kérdésben legyen elég, ha egyszer mond igazat a Kedves Vezető.

Írtam még a poszthoz egy hosszabb kommentárt, de a közelgő Karácsonyra (na és Szalai Annamariskára, meg a  TEK-re) való tekintettel töröltem. 

Nem mondták meg neki, hogy miért hívták meg a brüsszeli csúcsra. Számára még ott sem derült ki semmi. Szerinte egy sima díszvacsora volt. Valószínűleg hottentotta nyelven folyt a diskurzus, amit a szegény Kedves Vezető nem értett, és nem volt vele tolmács. Úgy gondolta, hogy talán az El Clásicoról, vagy valami más hasonló nagy horderejű focimeccsről van szó, és ezért olyan heves és ideges mindenki. Bár egy kicsit gyanúsak voltak neki a GDP, fiscal, meg budget szavak, de arra gondolt, hogy a GDP talán egy új les szabály rövidítése, a Fiscalról azt hitte, hogy a Barcelona új szerzeménye, akit még nem látott (ekkor el is határozta, hogy a legközelebbi Barca meccsre feltétlenül kimegy, viszi magával Matolcsyt és Szijjártót, hadd tanuljanak, művelődjenek). A budgetről fogalma sem volt, hogy mit jelent (titokban felhívta Matolcsyt, de neki sem jutott a szóról eszébe semmi), de nem is nagyon izgatta miatta magát, mert már gyerekkorában sem szerette a dodgemet sem. Ezért, nehogy tudatlannak nézzék fociügyekben (hisz ahhoz ért a legjobban) csak mosolyogva bólogatott egész este.

Így aztán teljesen meglepte, amikor a vacsora vége felé valaki aljasul felvetette: Annak érdekében, hogy a jövőben a jelenlegihez hasonló adósságválság ne alakulhasson ki, itt egy szerződés, ami elmélyíti az integrációt az adósságválság tartós rendezése céljából, ami keményebb költségvetési szabályokat, erősebb költségvetési ellenőrzést, a szabályszegő országokkal szembeni automatikus szankciókat tartalmaz. Itt írjátok alá – fűzte hozzá a galád.

Szegény Viktorral megfordult a világ. Mi az, hogy Brüsszel mondja majd meg, hogy mi legyen a költségvetésünkben (Kesernyésen elmosolyodott. Lám-lám, igazam volt. Brüsszel mégis csak Moszkva.), mi az, hogy szankciókat helyeznek kilátásba? Szankciókkal csak ő élhet, ahhoz senkinek semmi joga. Csapdába ejtettek, gondolta. Mérgesen körülnézett, hogy ki mit szól ehhez. De nem sok támpontot kapott, a jelenlévők mind bólogattak, egyedül Cameron rázta a fejét és valami Cityt emlegetett. Hopp, gondolta a Kedves Vezető, ez a Cameron gyerek a Manchester Cityvel magyarázza, hogy nem írja alá a szerződést. Mi viszont anno 6:3-ra megvertük az angolokat, tehát jobbak vagyunk náluk, akkor mi sem írjuk alá. Viktorunk büszkén felállt, és kijelentette, hogy nem támogatja a szerződést. Majd, mint aki jól végezte dolgát elballagott a szállodájába, még sajtót is lerázta egy ügyes testcsellel.

De sokáig nem pihenhetett a nagy hadvezér, mert néhány perc után égni kezdett a telefonja. Egymás után kapta a hívásokat otthonról, hogy baj van főnök! Ezzel a nemmel elvágtuk magunkat mindenféle hiteltől, segítségtől. Valamit csinálj, mert ennek nem lesz jó vége. Lehet, hogy haza sem jutsz, mert nem tudjuk kifizetni a repülőjegyedet! A Kedves Vezető megvakargatta az okos buksiját, magához rendelte a királyi tollnokot és egy rögtönzött sajtótájékoztatón határozottan kijelentette: Talán támogatjuk a szerződést. Aztán még hablatyolt valami szuverenitásról, felhatalmazásról, meg parlamentről, bár ez már senkit nem érdekelt. Jót mosolygott rajtunk a világ (most egy kicsit visszafogtam magam, mégsem írhatom azt, hogy kiröhögte a világ a Kedves Vezetőt).

Azóta hazaért a Kedves Vezető, és már a Parlamentben adja elő a magánszámát. Majd meglátjuk milyenre sikerül?