Nem mondták meg neki, hogy miért hívták meg a brüsszeli csúcsra. Számára még ott sem derült ki semmi. Szerinte egy sima díszvacsora volt. Valószínűleg hottentotta nyelven folyt a diskurzus, amit a szegény Kedves Vezető nem értett, és nem volt vele tolmács. Úgy gondolta, hogy talán az El Clásicoról, vagy valami más hasonló nagy horderejű focimeccsről van szó, és ezért olyan heves és ideges mindenki. Bár egy kicsit gyanúsak voltak neki a GDP, fiscal, meg budget szavak, de arra gondolt, hogy a GDP talán egy új les szabály rövidítése, a Fiscalról azt hitte, hogy a Barcelona új szerzeménye, akit még nem látott (ekkor el is határozta, hogy a legközelebbi Barca meccsre feltétlenül kimegy, viszi magával Matolcsyt és Szijjártót, hadd tanuljanak, művelődjenek). A budgetről fogalma sem volt, hogy mit jelent (titokban felhívta Matolcsyt, de neki sem jutott a szóról eszébe semmi), de nem is nagyon izgatta miatta magát, mert már gyerekkorában sem szerette a dodgemet sem. Ezért, nehogy tudatlannak nézzék fociügyekben (hisz ahhoz ért a legjobban) csak mosolyogva bólogatott egész este.

Így aztán teljesen meglepte, amikor a vacsora vége felé valaki aljasul felvetette: Annak érdekében, hogy a jövőben a jelenlegihez hasonló adósságválság ne alakulhasson ki, itt egy szerződés, ami elmélyíti az integrációt az adósságválság tartós rendezése céljából, ami keményebb költségvetési szabályokat, erősebb költségvetési ellenőrzést, a szabályszegő országokkal szembeni automatikus szankciókat tartalmaz. Itt írjátok alá – fűzte hozzá a galád.

Szegény Viktorral megfordult a világ. Mi az, hogy Brüsszel mondja majd meg, hogy mi legyen a költségvetésünkben (Kesernyésen elmosolyodott. Lám-lám, igazam volt. Brüsszel mégis csak Moszkva.), mi az, hogy szankciókat helyeznek kilátásba? Szankciókkal csak ő élhet, ahhoz senkinek semmi joga. Csapdába ejtettek, gondolta. Mérgesen körülnézett, hogy ki mit szól ehhez. De nem sok támpontot kapott, a jelenlévők mind bólogattak, egyedül Cameron rázta a fejét és valami Cityt emlegetett. Hopp, gondolta a Kedves Vezető, ez a Cameron gyerek a Manchester Cityvel magyarázza, hogy nem írja alá a szerződést. Mi viszont anno 6:3-ra megvertük az angolokat, tehát jobbak vagyunk náluk, akkor mi sem írjuk alá. Viktorunk büszkén felállt, és kijelentette, hogy nem támogatja a szerződést. Majd, mint aki jól végezte dolgát elballagott a szállodájába, még sajtót is lerázta egy ügyes testcsellel.

De sokáig nem pihenhetett a nagy hadvezér, mert néhány perc után égni kezdett a telefonja. Egymás után kapta a hívásokat otthonról, hogy baj van főnök! Ezzel a nemmel elvágtuk magunkat mindenféle hiteltől, segítségtől. Valamit csinálj, mert ennek nem lesz jó vége. Lehet, hogy haza sem jutsz, mert nem tudjuk kifizetni a repülőjegyedet! A Kedves Vezető megvakargatta az okos buksiját, magához rendelte a királyi tollnokot és egy rögtönzött sajtótájékoztatón határozottan kijelentette: Talán támogatjuk a szerződést. Aztán még hablatyolt valami szuverenitásról, felhatalmazásról, meg parlamentről, bár ez már senkit nem érdekelt. Jót mosolygott rajtunk a világ (most egy kicsit visszafogtam magam, mégsem írhatom azt, hogy kiröhögte a világ a Kedves Vezetőt).

Azóta hazaért a Kedves Vezető, és már a Parlamentben adja elő a magánszámát. Majd meglátjuk milyenre sikerül?