Mi is május elseje? A munka ünnepe, a munkavállalók nemzetközi szolidaritási napja.

Ennek ürügyén megnéztem, hogy e piros betűs napról, melyik párt hogyan számol be a honlapján.

Fidesz: Sehol semmi. A friss híreik közt Gyurcsányoznak egy kicsit és emellett álmodoznak Kínáról, hogy majd azok megmentenek bennünket az Európai gyarmatosítóktól, valamint fikázzák a Freedom House-t, mert szerintük (és szerintem is, de ez más tészta) Magyarország a sajtószabadság terén már nem szabad, hanem csak részben szabad ország.

KDNP: Itt sem esik szó május elsejéről, természetesen ők is Gyurcsányoznak egy jót a friss híreik közt. Ezen kívül két temetés és a saját ifjúsági szervezetük ajnározása a téma.

MSZP: A kezdőlapon a városligeti majálisra hívnak meg.

LMP: A kezdőlapon itt is egy meghívó a Városligetbe majálisozni.

Jobbik: Az első helyen meghívó a Hajógyári szigeti majálisra. Mégis ünnep az elseje?

DK: Itt sincs ünnep. Gyurcsányoznak ők is egy kicsit, persze ellenkező előjellel, mint a Fidesz és a KDNP. Ennyi.

Jesz: A Jesz-nek sem ünnep a május elseje, hacsak az nem számít ünnepnek, hogy most egy évesek az új név alatt.

Munkáspárt: Már a bejelentkező oldal is meghívó a majálisra, továbblépve a program jelenik meg.

Az eredmény 4:4 döntetlen. Én sem tudom eldönteni, hogy most akkor ünnep ez a nap vagy se?

Pedig az emlékeim így mind távolabbról visszatekintve egyre szebbé teszik a régi május elsejéket. Na, jó, a felvonulás nem nagyon hiányzik, biztosan, azért mert kötelező volt. Nekem, mint sportolónak kétszeresen is az volt, az első sorokban kellett vonulnunk és vinni a zászlókat. Ez nem igen tetszett, de sok választásunk nem volt. Viszont utána fergeteges majálisokat tartottunk. Olyan szerencsések voltunk, hogy a menetelés végén épp a vállalat sportpályájához értünk. Ott már vártak a családtagok a kollégák és az elmaradhatatlan sör és virsli. Biztosan a nosztalgia teszi, de mintha akkor a virsli is jobb lett volna. A sörről is csak nosztalgiával tudok megemlékezni, hisz majd két évtizede már nem iszom, de akkor nagyon jól esett. Friss, hideg csapolás volt, amiből elég tisztességes mennyiséget megittunk. Nagy választék nem volt, vagy Kőbányait ivott az ember vagy Kőbányait, de ha nem lett volna jó biztosan nem kellett volna olyan sűrűn hordót csapolni.

Majdnem mindenkinél volt pokróc, amit leterítettünk a focipályára és leheveredtünk rájuk. Jókat beszélgettünk, anekdotáztunk. Ha véletlenül (és ez akkortájt sűrűn megesett) arra tévedt egy üzemvezető, vagy főüzemvezető, ne adj Isten főmérnök, leheveredett mellénk és velük is jól elbeszélgettünk. Igaz, a lányok néha nyafogtak, hogy már megint „dolgoztok” de még ez is belefért. Aztán ahogy fogytak a sörök, ment le a nap vagy dalárdát alakítottunk (magyarul vonyítottunk, mint a fába szorult féreg) vagy valakinek eszébe jutott, hogy van hangosítás a sportpályán, rákapcsolták a magnót és indult a tánc. Száz szónak is egy a vége: ünnep volt ez a javából.

Most, hogy elmerengtem a régmúlton, rájöttem, hogy nem is az ingyen sör és virsli hiányzik, hanem az a hangulat, ami akkortájt volt. Az összetartozás, a szolidaritás, az emberi beszéd, a közös gondolkodás és közös szórakozás. Ez az, ami ma nincs, ez az, ami hiányzik. Azt hiszem rá is jöttem, hogy miért nincs a két kormányzó párt honlapján egy betű sem a május elsejéről. Azért mert nekik nem ünnep ez a nap. Ők hírből sem ismerik (vagy már elfelejtették) a szolidaritást, ők már nem vezetők, mint anno az üzemvezető vagy a főmérnök, hanem vezérek, pallérok, hajcsárok. Az pedig, hogy nézne ki, hogy egy pallér vagy hajcsár leüljön közösködni a pórnéppel?! Meg aztán miről is beszélgethetnénk a munkavállalók nemzetközi szolidaritási napján. A munkavállalói jogok eszement korlátozásáról, az egyre szaporodó adóemelésekről, a közmunkának elkeresztelt minimálbér alatt dotált kényszermunkáról? Vagy arról, hogy nagy eséllyel már meg sem érjük a nyugdíjas kort, vagy ha véletlenül megérjük annyi nyugdíjunk sem lesz, hogy a rezsinket kifizessük? Netán arról beszélgessünk, hogy gyermekeink, unokáink mekkora tandíjért (tudom, hogy költségtérítésnek hívják, de nem a neve a lényeg) tanulhatnak a felsőoktatásban, ha a szülőknek sikerül a lottón nyerniük, mert a nagy átlag ezt nem tudja megfizetni. Ugye, hogy ezek nem ünnepre való kérdések? Akkor ne is legyen ünnep! Ennyire egyszerű a kormányzó pártok megoldása.

Remélem, eljön majd az az idő, amikor újra ünnep lesz május elseje is. Nem érdekel, hogy bal vagy jobboldali kormány alatt. Csak az számít, hogy ennek az ünnepnek a lényege jöjjön vissza. Legyen újból szolidaritás, nézzen egymás szemébe vezető és beosztott, tudjanak egymással emberi hangon beszélgetni.