Tudom, hogy nem most kezdték ellopni, de mára teljesen eltűnt az ünnep.

15-én reggel bekapcsoltam a TV-t, és nem akartam hinni a szememnek és fülemnek. Le is ellenőriztem, hogy jó csatornát nézek-e (bár eddig a szolgáltatóm kínálatában nem volt lengyel adó), mert hosszú perceken át csak lengyel szavakat hallottam, a képeken pedig szinte kizárólag lengyel lobogókat láttam. Aztán rájöttem, hogy jó TV-t nézek, csak a Kedves Vezető idegenlégiósait mutatják a képernyőn. De hát ez mindig is magyar ünnep volt! Mi történt? Miért kell más nemzeteknek egy színtiszta magyar ünnepen statisztálniuk?

Miért kell egy pártnak a kokárdát kisajátítania? Emlékszem gyerek és ifjú fejjel, mennyire vártam a március idusát, mennyire büszke voltam, hogy kitűzhetem a kokárdát. Sosem boltit (bár akkor nem is nagyon lehetett kapni előre gyártottat), hanem napokkal 15-e előtt izgalommal és egy fiúgyermek ügyetlenkedésével magam készítettem mindig el. Sosem volt tökéletes, de mindig büszkén viseltem. Ma viszont komoly dilemma elé állítottak, hogy kitűzzem-e vagy se? Ha kitűzöm elköteleződök-e egy olyan párt felé, akivel nem szeretnék egy közösségbe tartozni. Ha nem tűzöm ki jogosan szólnak-e meg, hogy a legmagyarabb ünnepet sem tisztelem? Pedig tisztelem én, sőt, a szívemben mindig kokárda van, de én nem ilyen ünnepet szeretnék. A pártok kisajátították az ünnepet, a nemzeti büszkeségünket, a legfontosabb ünnepünket a pártpolitika oltárán feláldozták. Kivétel nélkül az összes párt!

Nagyon elszomorodtam, ezért ahelyett, hogy a városba mentem volna ünnepelni, inkább kiballagtam a szőlőhegyre és nekiálltam szőlőt metszeni. A szőlőtőke nem kérdezi meg, hogy miért van vagy nincs rajtam kokárda, nem közösít ki, sem azért mert viselem a jelképet, sem azért mert nem.