Ezzel a címmel rendezett a Jólét és Szabadság Demokrata Közösség (jesz) konferenciát február 11-én.  A konferenciára meghívást kaptam és el is mentem, bár elég szkeptikus voltam a témával kapcsolatban. Nem vagyok a témakör szakértője, de a technológiák fejlődését folyamatosan követem, ennek ellenére nem nagyon bízom a gyors elterjedésükben, főleg a fosszilis lobbi miatt.

Ahogy haladt előre az előadások sora, egyre jobban kezdtem bizakodni abban, hogy mégis csak lehetséges a rezsimentesség és nem csak álom. Az előadók felkészülten, tényekkel, adatokkal, vizsgálatokkal és hatástanulmányokkal alátámasztva bizonyították, hogy Magyarországon sem lehetetlen az energiafüggetlenség kialakítása. Még országos szinten sem. Bár a konferencia számomra egyetlen hiányossága az volt, hogy nem kaptam választ arra a bennem felvetődő kérdésre, hogy a különböző megújuló energiákat hogyan lehet integrálni a ma meglévő energetikai rendszerbe? Illetve ha sikerül integrálni, az milyen átalakítást igényel a meglévő országos rendszerben és mennyibe kerül? Jó, tudom, nem lehet egy egynapos konferencián mindent megtárgyalni, így is tyúkszem nőtt már a hallgatóság déli féltekéjén a sok üléstől, a majdnem hat órás előadássorozat miatt.

A témakör széles spektruma, az előadások részletessége miatt most a részleteket nem fejtem ki. Megelégszem azzal a következtetéssel, amit a konferencia végén leszűrtem (amivel nem voltam egyedül, mert a végén a hallgatóság több tagjával beszélgetve kiderült, hogy nekik is ez a véleményük). Nem, nem álom a rezsimentes otthon. Az megvalósítható még kis hazánkban is.

Bár a konferencia anyagaiból nem idézek, (így plágiumot sem követnék el), ennek ellenére az előadások színvonala miatt köszönetként meg kell említenem néhány előadó nevét: Dr. Munkácsy Béla, ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék adjunktusa, Szabadföldi István, az Európai Bizottság energetikai szakértője, Ádám Béla, Magyar Hőszivattyú Szövetség elnöke, Ertsey Attila, Magyar Építész Kamara alelnöke.

Fentiek miatt, bizakodva, reményekkel telve tekintettem a jövőbe, mindaddig, amíg tegnap meg nem találtam a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium honlapján a Nemzeti Energiastratégia 2030 című tanulmányt. Ez a tanulmány alaposan megtépázta a reményeimet. Pedig Bencsik János és Kovács Pál egy korrekt, átfogó és igen színvonalas tanulmányt készített. Még gratulálni is tudnék nekik, ha a tartalom néhány alapvető tétele másként alakult volna.

Mi bajom az energiastratégia tervvel?  Például az, hogy nagyon atomenergia központú. Igaz, a tervben van halvány utalás arra, hogy elképzelhető atom nélküli ellátási rendszer is, de a tanulmány végig azt sugalmazza, hogy kell az atom. Még olyan verziót is felvázol, ahol nem csak megtartjuk Paksot, nem csak bővítjük új blokkokkal, hanem egy új telephelyet is kialakítanánk. Magyarul még egy atomerőművet építenénk valahol az országban. Mindez a Fukushimai baleset fényében nem túl bíztató. Az nem lehet véletlen, hogy Németország és Svájc lemond az atomenergiáról, és több más ország is felfüggesztette az atomfejlesztési programját. Ehhez vegyük hozzá, hogy a paksi törészóna léte szakmai körökben jól ismert volt már az atomerőmű telepítése előtt is. Simon Béla 1939-ben bemutatta térképét, mely szerint a kecskeméti földrengésért a paksi törésvonal a felelős. A következő generáció szakemberei is elfogadják és bizonyítják a törésvonal meglétét (Rónai, Némedi, Varga 1977, Kőrössy 1982). Többek közt ezért nem tetszik az atomenergiára alapozott stratégia.

Azt természetesnek veszem, hogy Bencsik János számol a szénnel, mint a jövőben is potenciális energiaforrással. Hisz Bencsik tatabányai, ahol köztudottan nagy hagyományai vannak a szénbányászatnak. Hivatkozik arra, hogy az országban jelentős széntartalékok vannak, melyeket a technológia fejlődésével (illetve a fosszilis energiahordozók drasztikus áremelkedése esetén) gazdaságosan ki lehet termelni, ezért fontos a bányászat szakmakultúrájának fenntartása. Megemlíti a CCS technológiát, melynek alapelve az, hogy a szén elégetésekor keletkező széndioxidot felfogják, és mélyen a talajba sajtolva megkötik, hogy ne kerülhessen a légkörbe. Ebben akár igaza is lehet, bár a megújuló energiákkal szemben nem ilyen toleráns. Azoknál nem veszi figyelembe az új, gazdaságos, egyre olcsóbb technológiákat.

A stratégia elismeri a megújulók fontosságát, de szerintem nem helyez rá kellő hangsúlyt. Hátrányaként emlegeti a drágaságát, ami már nem is igaz, hiszen épp a konferencián hallottam erre cáfolatot. A mai nap már nagyjából egy árban van a megújuló energia előállítási költsége a többi energiáéval (kivéve az atomot, ami most még olcsóbb). Figyelmen kívül hagyja, hogy a tömeges elterjedésével ezek a technológiák olcsóbbak lesznek. Már most is jelentősen olcsóbbak, mint néhány éve.

Nézzünk néhány számot is. A Nemzeti Energiastratégia 2030-ra 15% a legkedvezőbb esetben 20% részaránnyal számol a teljes energiaszükségeltünkből. Teszi ezt olyankor, amikor pl. Németország (akikkel a gazdaságunk szinte szimbiózisban van) új energia-beruházásainak háromnegyedét már megújulókra tervezi. Teszi ezt olyankor, amikor Ausztria és Dánia 2030-ra szinte a teljes energiaellátását a megújulókkal kívánja fedezni.

Miért keveslem a maximum 20%-ot? Azért, mert sokkal többet is termelhetnénk a megújulókból. Magyarország energiaigénye ma 1085 PJ, ami a terv szerint 1150 PJ-ra emelkedik 2030-ra. A teljes megújuló energiapotenciálunk 2700 PJ. Tudom, hogy ez a potenciál csak elvi, azt teljesen nem tudjuk kiaknázni. Viszont a konferencián, adatokkal, hatástanulmányokkal, és kutatási eredményekkel bizonyítást nyert, hogy 550-600 PJ energia kitermelése realitás. Ez a mennyiség viszont 50% körüli! Nem értem miért nem fektetünk erre nagyobb hangsúlyt? A költségek nem lehetnek indokok, hisz maga a stratégia is megemlíti, hogy sok elavult erőművünk van, amiket be kell zárni és helyettük mást kell alkalmaznunk. Ebben az esetben miért nem a megújulókkal váltjuk ki az amúgy is bezárandó erőműveket? Miért az atomra és a gázra alapozzuk az energiastratégiánkat, hisz mindkettőből importra szorulunk, egyikük árát sem mi befolyásoljuk. Arról nem is beszélve, hogy pl. a gáz szállítása már többször akadozott az Ukránok miatt.

Persze nem vagyok annyira naiv, hogy ne tudjam a választ. Azért nem kap nagyobb hangsúlyt a megújuló energia a stratégiában, mert az politikai és nem gazdasági döntés. A politikát pedig a lobbi érdekek mozgatják. Jelen esetben a fosszilis energiahordozók kitermelésével, forgalmazásával foglalkozók lobbija.