Hoffmann Rózsikának sem lenne szégyen tanulni Rácz Jencitől. Több érdekes ötletet kaphatna tőle. Itt van például rögtön egy fenomenális ötlet Jenőtől: A közfinanszírozású egészségügyi szolgáltatóknál is lehetővé kell tenni a fizetős betegek soron kívüli ellátását, így a magánorvosok helyett a közintézményekhez folyna be ez a pénz, a bevételből jutna az orvosoknak is, és rövidülnének a várólisták.

Nézzük, hogy áll most a helyzet: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál összesített 2011-es intézményi várólisták alapján például a térd-, illetve csípőprotézisre szorulóknak egyes városokban 2019-re tudtak tavaly műtéti időpontot adni, de 2-3 évet szinte mindenhol várni kell. Bizonyos gerincoperációknál, 4 évnél hosszabb a várakozási idő, a diagnosztikai eljárások közül pedig a CT- és MR-vizsgálatokra egy hónapnál jóval többet kell várni. Ugyanakkor az intézmények többsége az OEP által engedélyezettnél lényegesen több beavatkozást is meg tudna csinálni. Rácz Jenő reális lehetőségnek tartja, hogy ha valaki ki tudja fizetni a műtétjét, várakozás nélkül megtehesse az állami egészségügyön belül is.

Hát nem zseniális?! Ennek mintájára Rózsika módosíthatná a felsőoktatási törvényt. Nem kell költséges felvételiket tartani, azokat értékelni, stb. Egyszerűen listát kell, készíteni oszt jónapot! Bárki, aki egy kis késztetést érez (vagy a felmenői késztetik erőteljesen) feliratkozik a listára, amit Rózsika minden év augusztusában összesít. Aztán valamikor szeptember elején egy licittárgyaláson kialakítják a lista sorrendjét. Kezdetben a felvehető keret 80%-át tehetnék licit tárgyává. A biztos felvételt jelentő helyekre a divatosabb szakokon mondjuk, legyen 25 millió, az egyéb szakokon 10 millió a kezdő összeg. Ezzel a megoldással azonnal megszűnne a felsőoktatás finanszírozási gondja. A későbbiekben persze a teljes felsőoktatást átalakíthatnák licitalapúra.

Ha sikerül ez a módszer, akkor viszont Rózsika adhatna tanácsokat Jenőnek, miként szervezzék át az egész egészségügyet licitalapúvá. Megszűnnének a várólisták. Valahogy úgy képzelem el a dolgot, hogy a kórház csütörtökön meghirdetné a következő hét operációit, majd pénteken a betegek az intézmény aulájában licitálnának az egyes műtétekre. Természetesen szigorú szakmai felügyelet mellet, nehogy előforduljon olyan gikszer, hogy valaki lefoglal egy csípőprotézis műtétet annak ellenére, hogy neki vese transzplantáció kellene. Ezek után mindenki megnyugodva térhetne haza, mert tudná, hogy vagy sor kerül rá a következő héten, vagy biztos lehet benne, hogy a megmaradó egyetlen listára került, a Hálál listára.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy akkor mi lesz a munkavállalók és munkaadók által befizetett járulékokkal? Azontúl nem kell majd fizetni azokat? Természetesen továbbra is kell majd fizetni, hisz nagy szüksége van rá a kormánynak. Először is venni kell egy csomó új Audi S8-t (de egyet mindenképpen Lézer Janinak), aztán az Azori szigeteki romaügyi konferenciákra is egyre nagyobb az igény, ami ugye nem két forint. És végül, de nem utolsó sorban a Kedves Vezető éltetésére szervezett felvonulások is sok pénzt visznek majd el, de ugye annyit csak megérdemel a Nagy Fényességes, hogy havonta milliónyian felvonuljunk előtte!