Arra ébredtem, hogy álmomban kiabálok: „Alkotmányt akarok, alkotmányt akarok!”

  A kortársaim biztosan emlékeznek arra a reklámra, amiben szinte ugyanez a jelenet zajlott le azzal a különbséggel, hogy a főhős Cascot akart. Nem tudom mi lehetett a baj, talán front van, talán a vacsorára megevett chilis bab mennyisége ártott meg, vagy kevesebbet kellene a TV-t, újságot, internetet böngésznem. Most már mindegy, megesett a dolog.

  Kiültem az ágy szélére a kezembe fektettem az okos buksim és elkezdtem gondolkodni. Néhány perc töprengés után a homlokomra csaptam és felkiáltottam: Igazuk van! Ez így nem mehet tovább! Azonnal cselekedni kell! Alkotmányt a népnek és a gazdaságnak, amíg nem késő! Mert megállíthatatlanul rohanunk a szakadék felé, mint anno a reklámban a Zsiguli. És ezen már nem segít se a csoda, se egy normális költségvetés, se gazdaságpolitika, se hozzáértő szakemberek (Mondjuk olyanok, akik ha hoznak egy törvényt, azt is ki tudják számolni mi, lesz annak a hatása a későbbiekre). Alkotmányt de izibe’!

  Pirkadni kezd és én egyre sűrűbben lesek ki az ablakon, hogy jön-e már a postás? Hozza-e a kérdőívet, mert már nagyon szeretnék alkotmányozni. Már elő is készítettem a legszebben fogó tollam, hogy művészien tudjak ikszelgetni. Hoppá! Erről jut az eszembe! Mi van akkor, ha mind a tizenkét kérdésre jó helyre ikszelek? Mit nyerek? A legjobb az lenne, ha egy pontot én írhatnék bele az Alkotmányba. Na de mit? Ha jól emlékszem, akkor az a kezdeményezés már az OVB-nél megbukott, hogy alanyi jogon járjon mindenkinek napi egy üveg sör. Meg aztán tizenéve nem is iszom alkoholt, miért tetetném pont én bele? Na jó, de akkor mi legyen? Hű de nehéz dolog ez az alkotmányozás!

  Indulnom kell, vár a munka. Türelmetlenül várom a kérdőívet, és naphosszat azon fogok gondolkodni, hogy én mit tetessek bele az Alkotmányba…

 Reggel kinyitottam a vízcsapot és ez folyt ki belőle: 

 „Senkinek, így a magánszférában dolgozóknak sem csökkenhet a fizetése az arányos, egykulcsos adórendszer bevezetésével - jelentette ki Orbán Viktor hétfőn a Parlamentben napirend előtt. Ennek ellenére számos helyről érkeztek hírek arról, hogy a piacon, a magángazdaságban bércsökkenés történt. Ezt nem fogadjuk el - mondta a kormányfő, hangsúlyozva: a kabinet érvényt szerez vállalásának és gondoskodik arról, hogy a magánszférában se csökkenjen senkinek a fizetése.” 

Őszinte leszek, kissé idegesen ébredtem, de a csap megnyugtatott. Húsz éve várok már erre, hogy valaki (valakik) megvédjen és szembeszálljon a gonosz főnökömmel, aki csak ígérgeti a fizetésemelést, de sosem ad. Én már nem hiszek a hitegetésében, nem hiszek a kifogásaiban, hogy a gazdasági helyzet nem alkalmas béremelésre, meg, hogy rendelésállomány, meg hogy előbb munka, stb. Igaz, hogy most nem dolgozunk, de attól még a fizetésem megemelhetné, mert a nagyfőnök megmondta emelni kell, nem járhatok rosszabbul!

  Úgy döntöttem, ma nem kocsival megyek dolgozni, mert harcra készülök és ahhoz 1-2 felest le kell gurítanom előtte. Ma szembeszállok a főnökkel és béremelést követelek. Két felessel megtámogatva erélyesen kiállok az érdekeimért. Már csak egy kis gondom van. A kormány ugyan megígérte, hogy támogat ebben a harcban, és ha kell, akciócsoportot hoz létre, de sehol sem találom a bérkommandó telefonszámát. Hova forduljak, ha vesztésre állok a főnökkel szemben, kit riadóztassak, ha nem fizetésemelést kapok, hanem útilaput?

  Eddig csak városi legendának hittem, hogy újfajta fekete mágia van terjedőben az országban. A városi legendákban sosem hittem, igaz a mostaniaknak van egy kis alapjuk, de ezt csupán a véletlenek játékának tulajdonítottam. Ezért most sem bizonytalanít el a gonosz szomszédom, aki jöttömre sanda, összeszűkített szemekkel kétszer a bal válla fölött átköpött és azt mormolta: „Védjen meg téged Orbán Viktor”

Holnapra minden kiderül…

 Olvastam valahol, hogy a Fidesz foglalkozik azzal a gondolattal, hogy az alkotmányba emelje a gyerekek utáni plusz szavazati jogot.

  Az az eszembe sem merne jutni, hogy valami hátsó szándékot gyanítsak a szavazati jogok ilyetén módosítása mögött. Nekem hiába mondják, hogy a határon túli magyarok is csak addig kellenek a kormánypártoknak, amíg rájuk szavaznak. Azt is hiába mondogatják, hogy az új adótörvénnyel csak a felső osztálynak (na, jó, a középosztály felső harmadának is) kedveztek, na és persze a többgyermekeseknek. Hiába mondogatják, hogy a már nagykorú gyerekesek, a szinglik, a bármilyen okból gyerektelen házaspárok nagy része rosszabbul járt és már kezd zúgolódni. Hiába mondják, hogy ezzel a kis trükkel 2 szavazat helyett akár 6-8 szavazatot is nyerhetnek, és hozzáadva a határon túliak szavazatát már nem is nagyon számít az a pár százezer zúgolódó. Én az ilyen rosszindulatú pletykáknak nem hiszek. Hiszem, hogy csakis az emberek (vagy a zemberek) jelen esetben a gyerekek érdekeit tartják szem előtt, és ezt határozottan támogatom!

Sőt! Tovább megyek!

  Javaslom, hogy a választói jog illesse meg a házi kedvenceinket is. Természetesen nem úgy, hogy ők szavaznának, mert ugye ők nem biztos, hogy nyomon követték az eddigi napi politikát és talán rossz helyre húznák azt az ikszet. A kedvencek helyett a gazdik szavaznának. Persze azért a gazdik is kapnának egy kis útmutatót, nehogy eltévesszék már az irányt. Először vezessük be a házi kedvenc-adót! Minden kutya, macska, hörcsög (esetleg csótány, de ezen még gondolkodom) után vessünk ki 1 millió Ft/db/év adót. Tudom, hogy ezzel még nem védenénk maradéktalanul a kedvenceket, mert lennének megátalkodott emberek, akik inkább az utcára dobnák őket, de most jön a megoldás! Minden olyan házi kedvenc után járna a teljes adókedvezmény ahol a gazdi bizonyítani tudja, hogy a kedvence után járó szavazatát jó helyre adta.

  Már csak egyetlen dilemmám van az új alkotmányi passzussal szemben, mégpedig az, hogyan csempésszük ezt bele az alaptörvénybe úgy, hogy az ellenfél még véletlenül se tudja kihasználni ha ne adj’ Isten néhány év múlva kevés lenne a határon túli, a gyerekek és a házi kedvencek utáni szavazat is?!

 Olvasom, hogy közösségi célokra fordítják a kármentő alapban összegyűlt 1,7 milliárd Forintot.

Az első ami eszembe jutott a dologról, az Moldova klasszikusa: "Józsi a kurva anyádat!" 

Mert honnan is való ez az 1,7 milliárd Forint? Magánszemélyek, vállalkozók adták (adtuk össze) ki így, (egy-egy sms-sel), ki úgy, (jelentősebb készpénz utalással). És akkor most nem is kezdek el demagóg szövegeket írni arról, hogy voltak olyanok akik a szájuktól vonták meg a falatot, hogy egy nagyon picit segíteni tudjanak. Mert ebben az esetben semmi köze senkinek ahhoz ki milyen módon adakozott. A lényeg, hogy adtunk a sajátunkból.

Miért is történtek ezek a felajánlások? Mert mindenkit megdöbbentett az a tragédia amit akkor láttunk, mert mindenkiben feléledt a szolidaritás érzése (belegondolva abba, milyen szörnyű lenne az Ő helyükben). Ezért ragadtuk meg a telefont, ezért adtuk fel a csekket, mert reméltük, hogy az adományainkkal gyorsan nyújthatunk egy kis enyhítést a bajban.

Miért jutott eszembe a Moldova idézet? Mert már megint nem úgy lett ahogy gondoltuk! Már megint felülbírálják a gondolatainkat! Már megint a fejünk felett döntenek! Már megint semmibe vesznek mindannyiunkat! Már megint hülyének néznek bennünket!

És már megint hülyék is vagyunk, mert már megint csak hallgatunk, és hagyjuk, hogy azt tegyenek a pénzünkkel (és velünk) amit akarnak!