Már megint nem sikerült valami. Most éppen a költségvetés. Február közepére kiderült, hogy a nagy szakértelemmel összeállított költségvetést módosítani kell. Komolyan mondom, hogy én ezt nem értem! Miért kell a költségvetést így túlbonyolítani, mindenféle számokat beleírni? A számok sajnos olyanok, hogy nehéz őket, hipp-hopp, átkeresztelni. Ha leírom, hogy egymillió az holnap is egymillió, nem úgy, mint például a megszorítás szó. Mert ami ellenzékből megszorítás, kormányzáskor megújulás lehet. Summa summarum a költségvetésbe minél kevesebb számot írjunk, és mindenképp tegyünk bele némi gumiszabályt, amivel menetközben is megmagyarázhatjuk miért nem ennyi az annyi. Különben is miért csak az SZJA bevallás lehet söralátét méretű, miért ne lehetne a költségvetés is akkora?!

 Ezen a söralátét dolgon alaposan el kell gondolkodni. Azt hiszem a legprecízebben egy sörözőben lehet tanulmányozni a kérdést, ezért fogom a kabátom és leszaladok a „Söröző az állami nyomtatványok megálmodásához” nevű becsületsüllyesztőbe, ami ugyan IV. osztályú műintézmény, de a gondolatok szárnyalása nem osztályfüggő.

 Örömmel értesítem a kedves érdeklődőket, hogy nehéz munka, sok fejtörés (és 16 korsó sör elfogyasztása) után elkészült az új költségvetés tervezet. Hosszú és kemény vita során, melyben kénytelen voltam a tettlegességhez fordulni, mert képtelen voltam a rojtosfülű Bélának megmagyarázni, hogy a szabványos söralátét 9,5x9,5 cm-es és nem 2 négyzetméteres. Ez az egoista Béla csak hajtogatta, hogy nem érdekli a szabvány, de gondoljak csak bele, hogy a 2 m2-es alátétre hány korsó sör férne rá! Az ötödik korsó sör után feladtam a meddő vitát és lekevertem Bélának 2 óriási maflást (amitől az eddig még normális bal füle is kirojtosodott), mire azonnal belátta az igazam.

Íme, az új költségvetés:

Az Országgyűlés az államháztartás központi alrendszerének 2011. évi

a) bevételi főösszegét 13 079 153,4 -tól 15 123 623,5 -ig millió forintban, (ha félévkor kiderül, hogy kevés a 13  000 milliárd akkor megalakítjuk a „Padlástakarító” kommandót és a megújulás jegyében összeszedünk még 1-2 ezermilliárdot).

b) kiadási főösszegét 13 767 940,6 millió forintban, (a kiadásokon nem változtatunk, talán ha néhány százmilliárddal fog nőni, ha tömeges lesz a lézerblokkoló igény a képviselők közt. A kormánypárti képviselők és újságíró haverjaik magánpereire (lásd Esztergom) sem kívánunk százmilliárdnál nagyobb összeget fordítani. Így látható, hogy ha a kiadás főösszege nőne is egy kicsit azt a bevételi oldalban kompenzáljuk).

c) hiányát 688 787,2 millió forintban állapítja meg. (A hiánycél szent és sérthetetlen azon semmiképp nem változtatunk. Ha az önkormányzatok megint belerondítanak, mint 2010-ben, akkor hathatós intézkedéseket fogunk tenni, hogy többé ilyesmi ne fordulhasson elő. A renitens településeket földig romboljuk, a helyüket felszántjuk és sóval szórjuk be).

 Ennyi lenne az új költségvetés. Azt hiszem világosan látható, hogy ez a költségvetés minden körülmények közt tartható lenne, és semmi szükség az év közbeni változtatására.

Nem tartom jó ötletnek a hamburgeradót. Aki ezt az adót kitalálta nincs tisztában a magyarok kreativitásával. Mit gondolt, hogy csak úgy önként és dalolva fizetnek majd egy újabb sarcot? Nem! A magyar nem ilyen. Majd jól kitalálják, hogy a zsömlébe nem zsíros húst tesznek, és ezentúl nem hamburgernek hívják. A jövőben gabonaágyon tálalt mangalicalekváron aszalt felsálvirág-sziromnak nevezik majd a Mekk-Elek lassú étteremlánc termékét. Az természetesen csak a véletlen műve, hogy ránézésre teljesen olyan lesz, mint a hamburger.  

Na ezért nem ajánlom én ezt a fajta adót. De akkor mi legyen helyette? Mert ugye valami megújulás kell (Bár ez a megújulás elnevezés is tipikusan olyan, mint amit az előbb vázoltam. Nem megszorítás, hanem megújulás. Na, ugye milyen kreatív a magyar?).

Ráfér a megújulás a magyarra, mert jó dolgában már azt sem tudja mit egyen! Aztán amikor jól teleette magát nem győz orvoshoz rohangálni meg kórházba feküdni (mintha a kórház wellness szálloda lenne). Persze, hogy nem nézi jó szemmel az ilyen slendriánságot a kormányzat. Még a nemzet orvosa Mikola is összevonná a szemét (ha nem száműzték volna) és persze Szócska sem hagyja szó nélkül.

Nos, mivel pártunk és vezérünk kinyilatkozta: „Aki elvesztegeti egészségét, annak többel kell hozzájárulnia az egészségügyi rendszer fenntartásához” nincs mese, be kell vezetni a teljesítményarányos hozzájárulást. Mert nem biztos, hogy átalánnyal megfizettethető az egészségügyet a tönk szélére juttató önpusztító hamburgerzabálás. Mert mivel is számolhat a kormány? Heti 10 hamburgerrel és 5 liter kólával? Az erre kivetett adó vajon hány napi egészségügyi ellátásra lenne elég? Meg aztán itt van egy másik probléma is. Mi van azokkal a megátalkodott emberekkel, akik, nem röstellnek, mondjuk 1 hamburgertől meg 2 deci kólától úgy lerongyolódni egészségügyileg, hogy hozzájuk képest az állatorvosi ló kész Pegazus! No, ez lenne ám a teljes államcsőd!

Mi a megoldás? Az egészségrombolásért ne átalánydíjat, hanem teljesítményadót vessenek ki. Van ugye nekünk még az állam fülbevalós korszakából egy csomó beléptető-rendszerünk. Ezeket kell átalakítani egy kicsit. A kapukon áthaladva lenne vérnyomás,- koleszterin,- vércukormérés. Akinek az értékei jók az tovább mehet, akinek magas annak a továbbhaladáshoz fizetnie kell. Akár készpénzben, akár kártyával, sőt mivel haladnunk kell a korral akár sms-ben is. De nem ám egységesen! A nagy … (majdnem írtam egy csúnyát). Szóval az egykulcsos adó csak a bérnél alkalmazható, az egészségrombolásnál természetesen sávos lesz az adózás, pl minél magasabb valakinek a vérnyomása annál többet fizet. Ezeket a kapukat fel kell állítani minden boltnál, hivatalnál, BKV megállókban, aluljárókban, szóval minden helyen ahol emberek megfordulnak. Persze egyet azért ne felejtsünk el, a képviselők természetesen mentelmi jogot kapnak és kikerülhetik a kapukat, vagy minden képviselő kap a farzsebébe lézer-kapublokkolót.

   Ne essen senki pánikba, nem követem Arkhimédész példáját, és nem futok végig a város főutcáján meztelenül kiabálva, hogy heuréka (megtaláltam)!

   Minden elismerésem Arkhimédészé, de azt hiszem, amit ő talált meg az kismiska ahhoz képest, mint amit én találtam. És ráadásul neki könnyebb is volt a feladata, mert akkor még Hérón volt a király és nem Viktor. De nem fényezem tovább magam, az utókor úgyis méltón megemlékezik majd rólam.

És akkor most a korszakalkotó felfedezésről:

   Van nekünk egy ragyogó ügynökségünk a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség melyet egy frappáns húzással a Nemzeti Fejlesztési Hivatalból és a Nemzeti Fejlesztési Terv végrehajtását irányító szervezetekből hoztak létre.  Nos, ez a zseniális ügynökség megfeszített tempóban és munkával megalkotta az Új Széchenyi tervet. Nem akarom kisebbíteni az érdemeiket olyan észrevétellel, hogy az Új Széchenyi terv az Új Magyarország Fejlesztési Terv egyszerű átkeresztelése, mert azért ahhoz is rengeteg energia és több száz ember megfeszített együttgondolkodása szükséges, hogy ilyen frappáns nevet adjanak egy programnak. És még csak el sem tévesztették, nem a Búbos banka kör „Hogyan mentsük meg a mezei bálnákat a Plútó kisbolygóvá történt visszaminősítésének káros hatásaitól” címmel indított nagy nemzetközi programját keresztelték át. Szóval le a kalappal előttük!

   Ezek után az már szinte természetes, hogy semmi szellemi kapacitás nem maradt a program levezényléséhez, ellenőrzéséhez. Én is természetesnek tartom, hogy ezt az emberfeletti teljesítést nem várhatjuk el az ügynökség szakembereitől. Külsősök kellenek de izibe’! Friss erő, lehetőleg jogászok, mert ők úgyis értenek mindenhez (vagy ha nem, hát a bíróságon 4 év múlva nem kell nekik drága ügyvédeket fogadni). Az a potom 2 milliárd meg úgysem hiányzik sehonnan, vagy ha hiányzik majd einstandoljuk az általános iskolások takarékbélyegét (ha van még olyan).

  Eddig semmi rendkívüli nincs a dologban, joggal mondhatjátok, hogy na, ez az Okostojás is csak mellé beszél, hol a beígért világmegváltó ötlet? Megértve türelmetlenségetek most elő is vezetem.

  Dobpergés, visszafojtott lélegzetek, a gyenge idegrendszerű olvasók néhány percre takarják el a szemüket!

  Tehát! Adva van az NFÜ, aki nem birkózik meg a rá nehezedő hatalmas feladat súlyával! Szegények már levegőért kapkodnak, az emberi teljesítőképesség határán küzdenek. Na de mit látnak szemeim! Van itt egy társaság az ITD Hungary, akiket állami hivatallá szerveznek át. Január 1-je óta több száz szakember csak beszélgetni és internetezni jár be a munkahelyére. Tudjátok mivel foglalkoznak? Kereskedelem-fejlesztéssel, beruházás-ösztönzéssel! Szakemberek százai, akik pont olyan végzettséggel rendelkeznek, ami az NFÜ-nek kellene.

És most jön a zseniális ötletem!

  Az ITD Hungarytól 200 szakembert átirányítunk az NFÜ-höz, ezzel megoldjuk az ügynökség szakemberhiányát, így az nyugodtan és lelkiismeretesen levezényelheti az Új Széchenyi Tervet. A jogász konzorciumnak kifizetünk 1,1 milliárd forintot (mert ugye ügyesen pályáztak, meg hát cca 1 milliárdot úgyis vissza kell juttatniuk néhány megfelelő zsebbe). Spóroltunk 900 millió Ft-ot és megmentettünk 200 munkahelyet.

No, volt mostanában ennél zseniálisabb ötlet? Ugye, hogy nem!

 A postás nem csengetett. Egyszer sem.

 Nem kaptam még meg a levelet az alkotmányozáshoz, de annyira rajtam van a kényszer, hogy az első adandó alkalommal rákattantam egy linkre ahol megtudhattam milyen kérdésekre is kell majd válaszolnom, hogy én is rajta legyek az alkotmányozók listáján.

 Két dolog rögtön szöget ütött a fejembe (ami már így is úgy néz ki, mint egy sündisznó a sok szögtől): 

 1.     A nemzeti konzultáció és annak kérdései miért egy párt honlapján jelennek meg? Vagy nem is a kormányunk, hanem a pártunk teszi fel a kérdéseket?

2.     Miért nem vállalják legalább a csoportos nevüket (pl, kormány, minisztérium, párt) akik összeállították a kérdéseket? „Vannak, akik azt javasolják” Mi ez? Kik és miért javasolják? Akik mégis összeszedték, leírták és megjelentetik, nem javasolják? Vagy már előre elhatárolódunk mindentől, mindenkitől?

 A fene vigye el! Kezd lohadni az alkotmányozási kényszerem. Ezek után az is felvetődik bennem, hogy talán el sem olvassák majd a jól beikszelt válaszaim. Még az is lehet, hogy az Alkotmány végén az sem fog megjelenni, hogy a kidolgozásában elévülhetetlen érdemei voltak Okostojásnak.

 De nem! Mégsem adom fel olyan könnyen! Azért is részt akarok venni az alkotmányozásban. Ezért úgy döntöttem, nem csak válaszolok a feltett kérdésekre, hanem én is felteszek kérdéseket.

 1.     Vannak akik (a sánta Józsi meg a félszemű Jani a „Hosszúléptű házmester” nevű késdobáló műintézményből) azt javasolják, hogy a hosszúlépést rövid lépésekkel is meg lehessen közelíteni, mivel a 8-9-ik pohár után nagyon nehéz hosszúakat lépni. Ön mit gondol erről?

 a)     Az új Alkotmány ne engedélyezze a hosszúlépés rövid lépéses megközelítését, mert az olyan tyúklépés szerű és egy magára való férfiember nem hasonlíthat egy tyúkhoz.

 b)    Az új Alkotmány engedélyezze a rövid lépéseket, mert ugye a kis lépések vezetnek az emberi fejlődéshez lásd Neil Armstrong híres mondását valami Hold nevezetű műintézményből: „Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek”

 c)     Nem tudom, én sört iszom!

 2.     Vannak akik (bögyös Maca és keszeg Julis a sarokról) azt javasolják, hogy mindenkinek járjon heti 1 alkalommal ingyen belépő a legközelebbi Turi-butikba, és 2 kilóig ingyen bármit hazavihessünk. Ön mit gondol erről?

 a)     Egyet értek, de ne 2 kilóig, hanem 5 kilóig legyen ingyenes.

 b)    Nem értek vele egyet, mert enyém a Turi-butik.

c)     Nem tudom, én sört iszom!

Sikeresen körbeárkoltuk az irodaépületünket. Az árokásás közben elszakítottuk ugyan a vízvezetéket, de így még magasabb lett az árok védelmi szintje. A felvonóhíd kicsit nehezebb ügy, mert a XV. század óta nem épült ilyesmi az országban, de szerencsére Józsi bácsi az ács (bár nem a XV. század szülötte) a tavalyi céges kiránduláson alaposan tanulmányozta a sümegi vár hídját. Az ablakokat befalaztuk, egy-egy lőrést hagyva az utcafront felé, az épület tetejére őrszemet állítottunk, akinek a feladata lesz az akciócsoportok figyelése.

Óriási szerencsénk van, hogy már feltalálták a mobil telefont, így nem kell a füstjeleket figyelnünk. Órákkal a szabadcsapatok érkezése előtt tudomásunkra jut, hogy ma merre indultak el a bérkommandó osztagai. A bérelszámolást leköltöztettük a pincébe (a világháborús bombázást is kibírta, talán a kommandó támadásait is átvészeli). A cégvezetés ma módosította a munkaköri leírásokat, mindenki legfontosabb faladata, hogy a fizetés átvétele után az aláírt bércetlit megegye, így hiúsítva meg a bérkommandó azon szándékát, hogy megállapítsa rosszabbul vagy jobban járt-e a „mindenkijólfogjárni” adóval.

Hatalmas az összefogás! Béla bácsi felajánlotta, hogy az idei szaporulatból behoz két birkát, Juliska néni egy szakajtónyi tojást ajánlott fel, többen a Karácsonyról megmaradt beiglijüket osztanák meg a hős várvédőkkel, ha a bérkommandó kiéheztetésre játszva hetekig nem vonulna el az irodaház elől. Géza lelkesen agitál mindenkit, hogy majd ő megfőzi a gulyást a csapatnak, de egyelőre mindenki menekül előle. A válságstáb úgy döntött Gézát csak akkor engedi az üst közelébe, ha a bérkommandó az irodaház letámadására szánná el magát, mert akkor Géza gulyásával nyakon lehetne önteni a kommandót (amit az biztosan nem élne túl, főleg ha elővigyázatlanul le is nyelnének belőle egy-egy falatot).

Kedves Barátaim!

Most érkezett a hír, hogy Rogán atamán vezetésével elindult felénk a kommandó! Kívánjatok nekünk sok szerencsét, és remélem, találkozunk még…