Jó, ha az ember figyelmesen olvasgatja a híreket. Sokat lehet tanulni belőle. Most például Gyöngyöspata okán tanultam egy jó módszert. Mégpedig Balázs Józseftől a  Heves megye fideszes országgyűlési képviselőjétől. Eddig az ő módszeréről egész más volt a felfogásom (egyszerűen zsarolásnak hittem), de most megvilágosodtam, hisz a képviselő úr annyiszor hangoztatta (gondolom, a hivatalos fideszes állásfoglalás is erre fog utalni), hogy ez az együttműködés legszebb példája.

No, akkor holnaptól én is bevezetem a környezetemben az együttműködést, amit elnevezek Lakóövezeti Együttműködési Rendszernek (LER). Könnyű helyzetben vagyok mivel zsákutcában lakom és nem a végén. Mostanában tervezem, hogy a régi elöregedett horganyzott csöves vízbekötésemet kicserélem modern műanyagra. Ehhez viszont az utat fel kell bontani (az utcánk olyan keskeny, hogy ha az utat felbontom még gyalogosan is művészet a kerítések mellett a bokrok között átevickélni, autóval meg egyenesen lehetetlen lesz), ami azzal jár, hogy az utánam lakók nem tudnak közlekedni. És itt lép majd életbe a LER!

Először is összehívom az érintett lakókat és kötetlen elbeszélgetés formájában (én beszélek ők meg hallgatnak) felvázolom az utca további együttműködésének feltételeit, melyet, ha kérnek (ha nem) nyilatkozatban az utca közepén (az elejének semmi köze hozzá, mert ők akkor is tudnak közlekedni, ha nem működnek velem együtt) 50x70 cm-es méretben, méltó kivitelezésben kifüggesztek.

És most térjünk rá az együttműködés részleteire. Nehogy kudarcot valljak jó előre felkészültem idézetekkel, amiket Balázs Józseftől gyűjtöttem az együttműködésről:

„Ha ilyen stílusban gondolkodtok, meg ezzel a mentalitással, akkor sok mindenre ne számítsatok” 

„A világ úgy működik, hogy pontosan tudom, melyik településnek mi kell. Ehhez pedig együtt kell működni”

„Forrás oda megy ebben a térségben, akit én jóváhagyok. Akit én nem hagyok jóvá, oda nem megy forrás”

„Figyelj, te ezzel az írással, ezekkel a dolgokkal ezeket a csapokat elzártad magad elől, ezt vedd tudomásul”

Tehát a részletek:

Az első szomszédom Kovács az együttműködés fejében vállalja, hogy kéthetente levágja előttem is a füvet és a nyesedéket eltünteti. Amennyiben nem, jön egy idézet: Ha ilyen stílusban gondolkodsz Pista, sok mindenre ne számíts!

A második szomszédom Nagy vállalja, hogy keddenként kiteszi az én kukámat is (rohadtul utálom gurgatni azt az átkozott vacakot) és miután a kukások kiürítették elmossa és visszagurítja a helyére. Amennyiben nem működne együtt ő is kap egy idézetet: Az árokvisszatöltés oda megy, amit én jóváhagyok, amit én nem hagyok jóvá, oda nem megy (Józsi! Ha nem kukázol, Karácsonyig ki nem jössz a garázsodból).

A harmadik szomszédom Kiss önként vállalja, hogy mivel reggelente úgyis korábban kel, mint én, átszalad a sarki boltba friss zsemléért és tejért, és nekem is hoz. Amennyiben valamilyen értehetetlen okból nem vállalná az együttműködést és panasszal élne az önkormányzat felé a felbontott úttal kapcsolatban, idézek neki valamit: Figyelj Géza! Te ezzel az írással, ezekkel a dolgokkal ezeket a csapokat elzártad magad elől, ezt vedd tudomásul.

Meg kell követnem a Kedves Vezetőt és a Fideszt. Az együttműködés rendszere valóban jó találmány!

A HNA szándéknyilatkozatot írt alá a Malévval együttműködésük elmélyítéséről, és tárgyalóküldöttséget menesztett Budapestre. A HNA elnöke a múlt héten még azt mondta: a csoportot jobban érdekli egy új magyarországi légitársaság megalapítása. A HNA már 2004-ben is gondolkodott azon, hogy tulajdonrészt vesz a Malévban. Akkor azért vetette el az ötletet, mert európai légiforgalmi hálózata kicsi volt, és nagynak gondolta a pénzügyi kockázatot. 

Azóta viszont nagyot fordult a világ. A MALÉV a világ legnagyobb légitársaságává nőtte ki magát, a pénzügyi kockázata pedig egyenlő a nullával. Egyik nap a MALÉV irodaháza felé sétálva azt láttam, hogy több száz ember várakozik az utcán. Na, gondoltam itt vagy sztrájk lesz, vagy ingyen repülőket osztogatnak. De most már tudom, hogy tévedtem. Azok, akik az iroda előtt ácsorogtak nem sztrájkolók vagy potyalesők voltak, hanem a világ vezető üzletemberei, és mindegyikük arra várt, hogy bejusson, és valahogy rábeszélje a légitársaságot arra, hogy az ő pénzét fogadják el. Persze csalódniuk kellett, mert a Kedves Vezető már a tavalyi látogatásán levajazta a kínai kommunistákkal a boltot. Hogy is nézne ki, hogy a forradalom kellős közepén, a Nagy Honvédő Háborúban az ellenséggel (Nyugati befektetők, bankárok, szakmai befektetők) kössünk üzletet. Keleti szél fúj, kérem szépen! Ami látszik azon is, hogy a HNA Group stratégiai megállapodást kötött a Demján Csoporttal, amelynek közleménye szerint a felek nagyszabású fejlesztéseket terveznek a logisztika, a reptérfejlesztés, a légiközlekedés, az ingatlanfejlesztés, a hotel- és bevásárlóközpont-fejlesztés, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése és a pénzügyi szolgáltatások területén.

Magyarul kiebrudaljuk a pfuj büdös kapitalista befektetőket, a multikat és bankárokat. Jöhet helyettük a keleti szél. Lesz itt kínai bank, kínai út, kínai bolt (bár abból már most is van minden sarkon). A Parlament mellé felhúznak egy óriási Pagodát, ami csak azért lesz ötször nagyobb, mint a Parlament, hogy az árnyékával védje azt. Államvallássá tesszük (egy gyors módosítóval az Alkotmányba is foglaljuk, amit Lézerblokkolós János 2 nap alatt átver a Tisztelt Házban) a Buddhizmust.

Azért a Fideszes polgármesterek (köztük pl Meggyes Tompika) figyelmét felhívnám a keleti szél veszélyes oldalára is: Kivégezték két kelet-kínai város volt polgármester-helyettesét, mert kenőpénzeket fogadtak el. Egyikük a Csöcsiang (Zhejiang) tartománybeli Hangcsou (Hangzhou) város elöljárója volt, akit vesztegetés, sikkasztás és hivatali hatalommal való visszaélés miatt ítéltek halálra májusban.

Szóval csak óvatosan a keletiességgel!

Most az egyszer egyetértek Szájjárató Péterrel, aki kijelentette: javasolni fogja, hogy vizsgálják meg a jogi felelősségrevonás lehetőségeit az államadósság növekedése ügyében.

Igaza van, börtönbe mindenkivel, aki felelőtlenül bánik az adónkkal. A bűnösség megállapítására egy kis adalék:

(Forrás: Államadósság Kezelő Központ Zártkörűen Működő Részvénytársaság honlapja)

A táblázatból jól kiolvasható, hogy a Nemzeti Lenyúlás Kormánya folytatja az elődje jól bevált módszerét, és alaposan megnövelte az államadósságot, még a Manyup lenyúlása és különadók rekvirálása mellett is. Így aztán mélységesen egyetértek Szájjárató Péterrel, és én is azt javaslom (de ha lehet statáriális bíróság bevezetésével, azonnali, tárgyalás nélküli ítélethozatallal, mert a tények magukért beszélnek), hogy börtönbe minden államadósság-növelővel. Kivétel nélkül!

Szerencsére még nem volt dolgom a büntetés-végrehajtással, így nem tudom, milyen cellák vannak a börtönökben. Gondolom az illusztris vendégeknek azért nem 15-20 fős cellákat osztogatnak, hanem legfeljebb 2 ágyasakat. Ezek alapján az alábbi párosításokat ajánlom:

Gyurcsány – Orbán

Medgyesi – Szijjártó

Oszkó – Matolcsy

Bajnai - Lázár

Ott bent szépen megbeszélhetnék, ki miért növelte az államadósságot. Talán még azt is, hogy a szabadulásukért ki mennyi pénzt hozna haza a külföldi (rejtett) bankszámlájáról.

Olvasom, hogy: A minisztériumokban, központi hivatalokban, megyei kormányhivatalokban, illetve a kormány irányítása alá tartozó szerveknél hétfőn kezdődő közigazgatási szünet nem azt jelenti, hogy a kormánytisztviselők egyszerre mennének szabadságra, hanem ezen időszakon belül ütemezetten, felváltva veszik igénybe a szabadságukat, a zavartalan ügymenet biztosítása mellett.  A lakossági ügyfélszolgálattal rendelkező szervek esetében a folyamatos feladatellátás biztosított.

Na, álljon meg a fáklyás menet! Most akkor mi van? Ha minden ügyet elintéznek, ha az ügyfélszolgálatok zökkenőmentesen végzik a feladatukat, akkor két kérdés merül fel bennem:

1. Ha mindent elvégeznek továbbra is, akkor hol itt a szünet?

2. Ha jelentős létszámot küldenek szabadságra és ennek ellenére megy minden folyamatosan, akkor nem lehet, hogy az alaplétszám túlzott?

Van egy korszakalkotó ötletem! Legyen egész évben szünet! Azzal mindenki jól járna. Azok, akik ügyeket szeretnének intézni, zökkenőmentesen megtehetnék (mert ha nincs szünet igen csak akadozik a gépezet), a létszámot is alaposan csökkenteni lehetne a minisztériumokban, a központi és megyei kormányhivatalokban. Tehát meg lennének elégedve a zemberek is és a Kedves Vezető is rengeteg pénzt spórolhatna meg, amit felhasználhatna a Nagy Honvédő Háborújához.

Számoljunk csak: Azt írja a közlemény, hogy az igazgatási szünetet a kormánytisztviselőkről szóló törvény felhatalmazása alapján rendelheti el a kormány, a kötelezően kiadott szabadság nem haladhatja meg a tisztviselő évi alapszabadságának háromötödét. Nem ismerem a hivatalok dolgozóinak átlagéletkorát, de tegyük fel hogy nagyjából 40-42 év. Akkor jár nekik 28 nap szabadság, aminek a háromötöde 17 nap. Július 18 és augusztus 20 között van 25 munkanap, amiből 17-et kiadnak az alkalmazottaknak, ez 68% ami durván kétharmad. A számítások alapján az állomány egyharmada dolgozik, és az ígéret szerint ellátnak mindent zökkenőmentesen. Ha ezt a metodikát folytatjuk egész évben, akkor nyugodtan elküldhetik a kormányhivatalnokok kétharmadát, a maradék egyharmad simán ellátja a feladatát.

Nézzük például a Nemzetgazdasági minisztériumot: van egy miniszter (szívem szerint őt is harmadolnám, de nem írom le, mert életveszélyes fenyegetésnek venné, és még megjelenne nálam a TEK), van 5 titkársága (nagyvonalú leszek, maradjon 2). Ezen kívül van még 7 államtitkár (továbbra is nagyvonalú vagyok, maradjon 3), 10 helyettes államtitkár (most szőrös szívű leszek, maradjon belőlük is 3), 39 főosztályvezető (marad 13). A végeredmény: 15 titkársági munkatárs (feltételezve, hogy egy titkárságon 5 fő dolgozik), 4 államtitkár, 7 helyettes államtitkár és 26 főosztályvezető küldhető el, ez összesen 52 fő. Csak nagyjából számolva 52 fő x 500.000 Ft (szerintem még Micike is kap ennyit a kávéfőzésért) x 12 hó = 312 millió Ft. Ha tovább gondolom a dolgot, az ügyfélszolgálatokon sosem láttam se Matolcsyt, se egy államtitkárát vagy főosztályvezetőjét az ablak mögött ülni, van még ebben a minisztériumban tartalék. Valószínűleg több ezren dolgoznak, és ha azt a létszámot is harmadoljuk, akkor a megtakarítás milliárdokra rúg. Amennyiben ezt az összes minisztériumban, központi és megyei kormányhivatalban megcsináljuk, a megtakarítás biztosan több tíz, esetleg száz milliárd forintra is rúghat, amivel a Kedves Vezető akár a Kínai Kommunista Párttal is felveheti a harcot. Az államtitkároknak és főosztályvezetőknek meg irány a gát! (Már megolajoztam a talicska kerekét, hogy ne nyikorogjon).

Bevallom, hogy van egy nagyon rossz szokásom. Délután, mikor hazaérkezek a munkából és nekiállok ebédelni (mivel egyedül eszem) mindig magam elé veszem a helyi Kanászkürtöt (megyei napilap) és falatozás közben olvasgatok. Így történt ez ma is. Amíg a borsólevest kanalazgattam nem volt semmi baj, igaz a leves mellé az a két hír jutott, hogy Tatabányán és Tatán rendezik az ifjúsági B Európa-bajnokságot, és hogy félidőben tart a búza aratása Kocson. Ezek olyan hírek, hogy miattuk simán lecsúszik a leves, még ha néha el is felejtem összerágni a borsót.

A leves végeztével nekiálltam a káposztás tésztának, amikor hirtelen valami megakadt a torkomon. Lenéztem a tányéromra, de megállapítottam, hogy abban tészta van, sehol egy halszelet, tehát nem szálka akadt meg a torkomon. Akkor vajon mi lehet? Aztán rájöttem. A hír akadt meg, amit olvastam: Megnyugvással fogadta a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a T. Ház döntését, amely a versenyszféra dolgozóinak is kötelezővé teszi az egykulcsos jövedelemadó bevezetése miatti jövedelem-kiesés ellentételezését. „Helyes, hogy a jogszabály komoly büntetést és versenyhátrányt helyez kilátásba azon munkáltatókkal szemben, akik a bruttó 300 ezer forint alatt keresőknél nem hajtják végre a kötelező kompenzációt” – mondta Mendrey László.

Nem tudom, hogy a memóriám romlik-e ennyire, vagy az idő szépíti meg a dolgokat (35 éve kászálódtam ki az utolsó iskolapadból), de úgy emlékszem, hogy diákként felnéztem a tanáraimra. Következetes, szinte mindenre logikus választ adó emberekre emlékszem, még a technika tanár bácsinak az érvelését is mindig elfogadtam (bár ő sűrűn osztott ki kokikat, annak ellenére, hogy az akkor még nem volt nemzeti előírás). Most viszont teljesen ledöbbentett Mendrey úr nyilatkozata.

Tisztelt Mendrey László úr!

Kérdezem Öntől, hogy mit szólna ahhoz, ha egyik nap megjelenne Önnél néhány ember, és százezer forintot követelnének. Arra a kérdésre, hogy miért, azt a választ kapná, hogy mert néhány gyerek focizás közben kirúgta a kerületi Fidesz székház portáljának nagy ablakait. Arra a felvetésre pedig, hogy az Ön gyereke már régen kinőtt a focizós korszakából, és különben is otthon ült a számítógép mögött, azt a választ kapná: Nem az a kérdés ki focizott (bár tudjuk, hogy az Orbán és Kósa gyerekek rúgták ki az ablakot) hanem, hogy a kerületi pártitkár azt mondta, a kárt valakinek meg kell téríteni. A szülőket nem akarják megterhelni ezzel, ezért Önt jelölték ki fizetőnek.

Tisztelt Mendrey László úr!

Arra a kérdésére, hogy mi köze van Önnek az Orbán és Kósa gyerekek rendetlenkedéséből fakadó károk megtérítéséhez, én válaszolok: Annyi köze van hozzá, mint a versenyszférában működő munkáltatóknak az egykulcsos jövedelemadóból adódó bércsökkenések kompenzációjához.

A végére egy kérdés tőlem: A továbbiakban is megnyugtatja és üdvözli a szankciókat a versenyszféra munkáltatói felé, akik nem a saját hibájuk (ebben az esetben is ismert az elkövető, úgy hívják Nemzeti Együttműködés Kormánya) miatt kötelezettek kompenzáció fizetésére?