Olvasom, hogy: A minisztériumokban, központi hivatalokban, megyei kormányhivatalokban, illetve a kormány irányítása alá tartozó szerveknél hétfőn kezdődő közigazgatási szünet nem azt jelenti, hogy a kormánytisztviselők egyszerre mennének szabadságra, hanem ezen időszakon belül ütemezetten, felváltva veszik igénybe a szabadságukat, a zavartalan ügymenet biztosítása mellett.  A lakossági ügyfélszolgálattal rendelkező szervek esetében a folyamatos feladatellátás biztosított.

Na, álljon meg a fáklyás menet! Most akkor mi van? Ha minden ügyet elintéznek, ha az ügyfélszolgálatok zökkenőmentesen végzik a feladatukat, akkor két kérdés merül fel bennem:

1. Ha mindent elvégeznek továbbra is, akkor hol itt a szünet?

2. Ha jelentős létszámot küldenek szabadságra és ennek ellenére megy minden folyamatosan, akkor nem lehet, hogy az alaplétszám túlzott?

Van egy korszakalkotó ötletem! Legyen egész évben szünet! Azzal mindenki jól járna. Azok, akik ügyeket szeretnének intézni, zökkenőmentesen megtehetnék (mert ha nincs szünet igen csak akadozik a gépezet), a létszámot is alaposan csökkenteni lehetne a minisztériumokban, a központi és megyei kormányhivatalokban. Tehát meg lennének elégedve a zemberek is és a Kedves Vezető is rengeteg pénzt spórolhatna meg, amit felhasználhatna a Nagy Honvédő Háborújához.

Számoljunk csak: Azt írja a közlemény, hogy az igazgatási szünetet a kormánytisztviselőkről szóló törvény felhatalmazása alapján rendelheti el a kormány, a kötelezően kiadott szabadság nem haladhatja meg a tisztviselő évi alapszabadságának háromötödét. Nem ismerem a hivatalok dolgozóinak átlagéletkorát, de tegyük fel hogy nagyjából 40-42 év. Akkor jár nekik 28 nap szabadság, aminek a háromötöde 17 nap. Július 18 és augusztus 20 között van 25 munkanap, amiből 17-et kiadnak az alkalmazottaknak, ez 68% ami durván kétharmad. A számítások alapján az állomány egyharmada dolgozik, és az ígéret szerint ellátnak mindent zökkenőmentesen. Ha ezt a metodikát folytatjuk egész évben, akkor nyugodtan elküldhetik a kormányhivatalnokok kétharmadát, a maradék egyharmad simán ellátja a feladatát.

Nézzük például a Nemzetgazdasági minisztériumot: van egy miniszter (szívem szerint őt is harmadolnám, de nem írom le, mert életveszélyes fenyegetésnek venné, és még megjelenne nálam a TEK), van 5 titkársága (nagyvonalú leszek, maradjon 2). Ezen kívül van még 7 államtitkár (továbbra is nagyvonalú vagyok, maradjon 3), 10 helyettes államtitkár (most szőrös szívű leszek, maradjon belőlük is 3), 39 főosztályvezető (marad 13). A végeredmény: 15 titkársági munkatárs (feltételezve, hogy egy titkárságon 5 fő dolgozik), 4 államtitkár, 7 helyettes államtitkár és 26 főosztályvezető küldhető el, ez összesen 52 fő. Csak nagyjából számolva 52 fő x 500.000 Ft (szerintem még Micike is kap ennyit a kávéfőzésért) x 12 hó = 312 millió Ft. Ha tovább gondolom a dolgot, az ügyfélszolgálatokon sosem láttam se Matolcsyt, se egy államtitkárát vagy főosztályvezetőjét az ablak mögött ülni, van még ebben a minisztériumban tartalék. Valószínűleg több ezren dolgoznak, és ha azt a létszámot is harmadoljuk, akkor a megtakarítás milliárdokra rúg. Amennyiben ezt az összes minisztériumban, központi és megyei kormányhivatalban megcsináljuk, a megtakarítás biztosan több tíz, esetleg száz milliárd forintra is rúghat, amivel a Kedves Vezető akár a Kínai Kommunista Párttal is felveheti a harcot. Az államtitkároknak és főosztályvezetőknek meg irány a gát! (Már megolajoztam a talicska kerekét, hogy ne nyikorogjon).