Tehát mindaz teljesül, ami annakidején a nemzet nagy többsége részéről követelményként felállíttatott, illetve elfogadhatónak jeleztetett és dacára annak t. Uraim, mit látunk: hetek óta, mióta ezen  Javaslatok a Házba  beterjesztettek, egy csapásra ütötte  fel fejét a parlamenti anarchia, minek  elavult házszabályaink sajnos bőven adnák  teret. Visszaélések a házszabályok hézagaival, hiányaival és ezt igazán a gyerekes módszerekkel "arra használják fel, hogy a nemzet képviselete, egy tapottal se legyen képes előrehaladni. Úgy tartja, hogy a józan magyar nép nekik újra felülni nem fog. /Helyeslés./

A többség tagjai türelemmel, béketűréssel, sajnálkozással szemlélik az ellenzék kerékkötését, várjuk, hogy az ő hazafiságuk fel fog ébredni és arra fogja inteni őket: hogy elég volt. Elég volt a nemzet jóhiszeműségével visszaélni. A  nemzet józan közvéleménye nem támogatja ezen  parlamenti anarchiát, hanem megmozdul megnyilatkozik mellettünk,  kik békét, munkát akarunk. Ha az ellenzék hónapok multával sem áll el ama csínyektől, amit technikai obstrukció néven ismerünk, úgy ha a nemzet többsége a nyár és ez ősz folyamán mellettünk, ő ellenük, mint várható és kívánatos megnyilatkozik, gondolkozni kell azon, hogy minő fellépéssel lehet és kell elejét venni ennek, hogy a kisebbség a nagytöbbség akaratát ily rút módon házszabály kijátszásokkal meg ne akadályozza. Az én szerény nézetem  szerint az  elavult házszabályokat - a mint  ezt a koalíció  tette - a véderő javaslatok beterjesztése előtt már revízió alá  kellett volna venni. De a kormány tartózkodott ettől, mert bízott a kisebbség hazafiságában és bízott abban, hogy a nemzet múlt évi döntését, (kötelességszerű) loyalitással az alkotmányosságnak megfelelőleg respektálni fogja.  Szerintem ebben csalatkozni fog a kormány és alig lesz más módja, minthogy elővegye azon nehéz és kényes kérdést és olyan házszabályokat létesítsen, mely lehetetlenné tesz egy 20 - 30 tagból álló kisebbség anarchiáját.

Már most bejelenti, hogy ha erre kerül a sor, ő a kormányt ilyen lépésében támogatni fogja. Én a munka embere vagyok, munkában nőttem fel, életem javát abban töltöttem, utálom az időfecsérlést, az időlopást, akármilyen nemzeti színbe tudják azt egyesek bujtatni. Csakis komoly, megfontolt előrehaladással lehet a nemzet javát szolgálni és a nemzet megerősítésének alapját lefektetni. /Hosszantartó taps, helyeslés és éljenzés./

 A kisebbséget becsüljük meg, ellenőrzésüket vegyük tekintetbe, de ha az odafajul, hogy a nemzet jó munkálatait állandóan megakasztja, akkor a nemzet érdeke, a nemzet döntése szerint kell cselekedni. Így ítéli meg a mai parlamenti helyzetet és ezen konzekvenciát vonja le a múlt évben lezajlott választásokból. /Nagy tetszés és szűnni nem akaró éljenzés./

Majd elfelejtettem! Íme, a forrás:

Belföldi hírek

II. déli kiadáshoz

1911. július 31.

Sásdról jelentik a Magyar Távirati Irodának: Tegnap, vasárnap tartotta itt Mándy Samu orsz. képviselő beszámolóját, amelyet a következőkben ismertetünk:

Mintha mai hír lenne…

A Tankönyves Vállalkozók Országos Szövetsége úgy döntött, hogy nem szállítják ki a tankönyveket azoknak az iskoláknak, ahol az önkormányzatok nem rendezték tavalyi tartozásukat. Na, de, hogy lehet tankönyv nélkül tanulni? Sehogy! Még tankönyvvel sem egyszerű, de a nélkül meg szinte lehetetlen.

Ebben az ügyben is van egy főkolompos, mégpedig Pest megye önkormányzata. A 100 milliós tartozás 50-60%-a az övék. Nem tudom, hogy szegényekre csak rájár a rúd, vagy ők a legrosszabb gazdálkodók az országban, mindenesetre már a közétkeztetésen is összehoztak 1,2 milliárd adósságot. Bár úgy látom, hogy nem kell félteni őket, karakán legények. A lehető leghatározottabban kijelentették: A Pest megyei önkormányzat mindenképpen megtalálja a módját annak, hogy a könyvkiadóknál és forgalmazóknál fennálló jelentős tartozása ellenére biztosítja az általa fenntartott iskolák számára a tankönyveket. Konkrétan ugyan nem nevezték meg, hogy miképp is gondolják, de van egy sanda gyanúm, hogy hasonlóan, mint a közétkeztetést.

Mi is történt az étkezetés ügyében? Amikor a horribilis tartozás miatt a vállalkozó bezárta a konyhákat, hogy legalább ne növekedjen tovább a tartozás, az önkormányzat lépett egy frappánsat. Kinyilatkozta, hogy szociális vészhelyzet következett be, amelynek elhárítására; a járványos megbetegedések, fertőzések, és egyéb betegségek és ezek következményei elkerülésére a Pest Megye Önkormányzata tulajdonában álló konyhák és tálalóhelyiségek birtokbavétele jelenti az egyetlen helyes és elfogadható megoldást (ezek szerint a tartozás kifizetése nem lett volna megoldás). Magyarul feltörték a konyhákat, lecserélték a zárakat, és elkezdték használni a más eszközeit, azzal az ígérettel, hogy majd vigyáznak rá. (Ez manapság nem jó ómen, Kiflicsücsök Gabika is vigyázott a magánnyugdíjunkra, és mi lett belőle!)

Ezek után eltudom képzelni milyen módot találnak az ingyen tankönyvek beszerzéséhez. Valószínűleg egy huszárvágással oktatási vészhelyzetet hirdetnek, megrohamozzák a tankönyvkiadókat és elviszik a szükséges könyveket. Persze közben jól megígérik, hogy vigyáznak rá és majd jövőre visszaadják (vagy nem).

Nem tudom kinek és mennyivel tartozik még a Pest megyei önkormányzat, de nem szívesen lennék azok helyében, akiknek tartozik. Főleg nem reklamálnék, mert azonnal kihirdetnek egy újabb vészhelyzetet és viszik, ami kell, természetesen nagyon vigyázva rá.

Van Tatán egy nyúlfarknyi kis utca az Agostyáni és Egység utcák ölelésében. Csendes kis utca, az Ady utca zaját megszűrik az emeletes tömbök. Az itt lakók biztosan élvezik a csendet, és azt, hogy autó is csak ritkán téved ide. Igaz, itt van a vízmű telepe is, de ők nem csapnak nagy lármát, reggel kivonulnak, délután visszajönnek és ezzel végeztek is. Van ugyan még itt a távhő-szolgáltatónak is egy telepe, de az vagy nem üzemel, vagy még csendesebbek a vízműnél is. Nyugalmas kis sziget annak dacára, hogy szinte Tóváros központjában van. Ha a két szolgáltató valaha kitelepül innen, akkor ez a terület kész kincs lesz.

Valószínűleg ez a nagy nyugalom és csendesség lett most a veszte is a területnek. Történt ugyanis, hogy a fűtőmű úgy döntött, hogy a régi kazánt ellátó nagy olajtartályt felhasználja az új telephelyén. Jöttek is a nagy gépek, kiásták a tartályt és el is vitték. Ez persze nem lett volna még baj, gondolom a lakók is megbocsájtották a kis ramazúrit. Viszont ma arra sétálva igen érdekes dologra lettem figyelmes. A kapu nyitva és böhöm teherautók sürgölődtek a kis telepen. Bekukkantottam és azt láttam, hogy az olajtartály helyén egy nagy gödör tátong. Na, gondoltam, hozzák a töltőföldet a betöltéséhez. Remek, így kell ezt csinálni! Már lépdeltem is volna tovább, ha nem üti meg a fülem egy égtelen nagy robaj. Mi lehet ez? Felborult a teherautó a billentés közben? De nem, ennél sokkal szörnyűbb dolog történt! A kocsi szilárdan állt a kerekein, viszont amit hozott az nem föld volt, hanem tégla és betontörmelék, magyarul sitt! Az autók sürögtek-forogtak, hét fordulót sikerült megszámolnom (de nem tudtam kivárni a végét), és mind a hét törmelék volt. Megnéztem az autók felségjelzését, Városgazda kht. Szóval maga a város alakított ki egy illegális szemétlerakót a város szívében!

Kíváncsi lennék, kinek és hogyan jutott eszébe ez a korszakalkotó ötlet? Jó, tudom, hogy kevés a pénze a városnak, a kht. meg nonprofit szervezet, így két legyet ütöttek egy csapásra. A gödör is betömődik, és a törmeléket sem kell drága pénzért elhelyezni Tatabányán. Biztosan kitalálták, hogy elvileg a tégla és a betontörmelék, a bontott betonvas nem veszélyes hulladék, elfér abban a nagy gödörben. Persze azért megnézném a kedves Michl úr ábrázatát, amikor a konyhai és kerti hulladékomat elhelyezném az udvarában, mondván, hogy majd komposztálódik, örüljön neki.

Nézegetve a város honlapját megakadt a szemem egy szép logón, ami fölött büszkén hirdetik, hogy „Tata a biológiai sokszínűség magyar fővárosa”. Furcsa dolog ez a biodiverzitás. És még furcsább az érte folytatott verseny értékelése, díjazása. Milyen lehet a biológiai vidék, ha ilyen a fővárosa? Bár az is lehet, hogy megint én vagyok lemaradva, vagy csak egyszerűen romlik a memóriám. Valahogy nem emlékszem vissza (igaz régen volt) a tanulmányaimból se betongilisztára, se téglaüregi nyúlra, de még betonvas túró bogárra sem. Mindegy, a díjat biztosan megérdemelte a város (vagy csak egyszerűen elhallgatták az ilyen gödörbetömősdiket).

Arról, hogy ez nem egy nehéz vacsora utáni rémálmom itt meggyőződhet bárki: Tatai biodiverzitás 

Komolyan mondom, hogy ez már őrület! Nincs erre jobb szó. Tudom, hogy nyár van, de az idei nyár nem a hőségről szól. Nem hiszem, hogy napszúrást kaptak a fülkeforradalmárok és attól jönnek ezek az agyament ötletek.

Koromnál fogva már sok mindenhol ettem az életemben. Évtizedekig jártam vagy menzára, vagy üzemi étkezdébe. Az emlékeim szerint a legehetőbb ételek mindig is a tészták és a rántott hús volt ezeken a konyhákon. Emlékszem, hogy mennyire imádtam a buktákat, túrós batyukat, mákos tésztákat. Ha ezek voltak soron, mindig tülekedés volt a kiadó ablak előtt, sőt ilyenkor a repetázók száma is mindig megnőtt.

Na, ennek most vége, de egyéb őrületeket is kitaláltak kétharmadék. És persze megint egyeztetés nélkül vezetik be. Se szakmai, se társadalmi egyeztetés nem előzte meg a jogszabály előkészítését. Bár ez már egyáltalán nem meglepő. Ha alkotmányt lehet egyeztetés nélkül újat írni, miért ne lehetne a menzát szabályozni bármilyen megbeszélés nélkül.

A poszt elején látható kép magáért beszél. Néhány érdekesség azért még kiderül az újságból (24 Óra) amiben a cikkre bukkantam. Például: A jogszabály tiltja az olíva olajat, gyakorlatilag tilt mindenféle zsiradékot. 1,5 százalékosnál zsírosabb tej nem adható, 20%-os tejföl tilos. Tilos a sertészsír, alig adható vaj. Mi marad? A sokat vitatott margarin és étolaj. A jogszabály alkotói elfelejtik, hogy a vitaminok nagy része zsírban oldódik. De ez nem számít, egy gyomorbajos aktatologató kigondolta a dolgot és véghez is viszi.

Persze, mint ahogy az lenni szokott, kiötlenek valamit, majd kötelezővé teszik, de se magyarázat, se forrás nincs hozzá. Bár félig-meddig megmagyarázzák a dolgot, azzal, hogy a jogszabály azért született, hogy a változatos és színes menüsor a gyerekeknek tetszeni fog, és azt igényként haza is viszik. Ami rendben is volna, ha nem ilyen diktatórikusan lenne szabályozva, és esetleg szakemberekkel konzultáltak volna, hogy mit miért és mennyire tiltsanak. Nem értem például, hogy miért ne kaphatna egy gyerek uzsonnára kolbászt. Olyan eretnekségre nem is gondolok, hogy mondjuk, adjunk a gyereknek zsíros kenyeret kovászos uborkával, hisz a gyerek napközben annyit mozog, hogy simán ledolgozza ezt a többletkalóriát. Na, jó nem bánom, egyen az a gyerek filézett lazac szeletet párolt zöld spárga körettel és vigye haza az igényét. Igaz, itt felmerül a kérdés, miből fogja ezt megfőzni az iskola konyhája? Vagy miből főzi meg Kovács Jánosné otthon a 4 gyerekének meg az apjuknak, amikor ő gyesen van otthon a legkisebbel, az apa meg munkanélküli. Igaz most szerencséjük van, mert az apa kapott 4 órás közmunkát, így hónap végén 32000 Forintot haza is visz. Abból kijön a 6 adag lazac. Már csak az a kérdés, hogy a következő 30 napban mit esznek, amíg újra fizetést kap?

De mondok egy még cifrábbat. A jogszabály előírja, hogy az étlapokon kötelező lesz az összetevők feltüntetése minden közétkeztetési helyen. Még az óvodákban is! Persze az is lehet, hogy lemaradtam valamiről, és nem olvastam, hogy Hoffmann Rózsa előírta, hogy óvodába csak az vehető fel, aki tud írni-olvasni, és fejből fújja a kalóriatáblázatokat minimum 3 nyelven.

Halkan megkérdezném azokat, akik a fülkeforradalmat csinálták, hogy valóban mindenre felhatalmazást adtak? Valóban akarták az új alkotmányt, valóban oda akarták adni a magánnyugdíjukat, valóban akarták, hogy minden demokratikus elemet felszámoljanak, valóban akarták, hogy ilyen eszement jogszabályokat hozzon a forradalmuk?

Hivatalosan még nem láttam az ÁNTSZ közleményét a bogárinvázióról, de hogy van az biztos. Mert eddig csak Szijjártótól vagy Lázártól, esetleg Kósától hallottam agyament megnyilatkozásokat. Na, és persze a Kedves Vezetőtől, de neki elnézem, mert ő beteg. Most viszont már a szocik sorában is felütötte fejét az agyhiány. Olyannyira, hogy Szekeres Imre kijelentette: A munkáltatók önkéntes alapon átvállalhatnák dolgozóik hiteltörlesztésének egy részét; az összeget közvetlenül a bankhoz utalnák, úgy, hogy nem fizetnének utána járulékokat, adókat, vagyis nem jövedelemnek tekintené az állam. Gyanítom, hogy ezt nem egyedül találta ki, tehát az agyrágó-bogár már mindkét oldalon alapos munkát végzett.

Persze, ha mélyebben belegondolok, van ebben némi megfontolandó. Csak egy a baj vele, az, hogy csak a társadalom szűk rétegét érinti. De van egy mentő ötletem! Fejlesszük tovább a dolgot. Fizessenek a munkáltatók önként (és dalolva) azoknak is, akik nem devizában vettek fel kölcsönt erre-arra. Sőt azoknak is, akik egyáltalán nem vettek fel kölcsönt. Mondok rá egy példát. Én 5 éve nem vettem fel kölcsönt, amikor a házunkat újítottam fel. Igaz a felújítás el is húzódott 5 évig, egyik évben ezt, a másikban azt csináltam vagy csináltattam meg. Egy kalkulátor szerint 6 millió Ft értékű CHF hitelért (nekem is nagyjából ennyibe került a felújítás) a mai árfolyamon cca. 22 milliót kell visszafizetni a 20 éves futamidő alatt.

Gondolom, az élete során szinte mindenki eljut odáig, hogy fel kell újítania a házát, lakását. Tehát az én esetemet is nyugodtan vehetjük országos átlagnak. Nagyjából 16 millió Forintot fizetne minden állampolgár a bankoknak, ha hitelből újítana fel. Mivel nem vettünk fel hitelt, mi kimaradunk a jóból! Ezért javaslom, hogy azoknak, akik nem vettek fel devizahitelt, a munkáltatójuk minden évben fizessen 1 millió forintot adó és járulékmentesen 16 éven át! Én már szépen ki is húznám vele a nyugdíjig.   

De fokozhatjuk még a dolgokat. Például azzal, hogy az összes munkavállaló lemond a fizetéséről. Ezentúl nem kérünk bért a munkánkért. Élnünk viszont kell, ezért a rezsit, az élelmiszer beszerzést, a Hawaii nyaralást, az AudiS8-at és miegyebeket hitelből fedezzük. A munkáltatónk meg havonta szépen feltölti a hitelszámlánkat adó és járulékmentesen a banknál. Ugye milyen jó ötlet?

Ajaj, úgy érzem valami rág a fejemben…