Van Tatán egy nyúlfarknyi kis utca az Agostyáni és Egység utcák ölelésében. Csendes kis utca, az Ady utca zaját megszűrik az emeletes tömbök. Az itt lakók biztosan élvezik a csendet, és azt, hogy autó is csak ritkán téved ide. Igaz, itt van a vízmű telepe is, de ők nem csapnak nagy lármát, reggel kivonulnak, délután visszajönnek és ezzel végeztek is. Van ugyan még itt a távhő-szolgáltatónak is egy telepe, de az vagy nem üzemel, vagy még csendesebbek a vízműnél is. Nyugalmas kis sziget annak dacára, hogy szinte Tóváros központjában van. Ha a két szolgáltató valaha kitelepül innen, akkor ez a terület kész kincs lesz.

Valószínűleg ez a nagy nyugalom és csendesség lett most a veszte is a területnek. Történt ugyanis, hogy a fűtőmű úgy döntött, hogy a régi kazánt ellátó nagy olajtartályt felhasználja az új telephelyén. Jöttek is a nagy gépek, kiásták a tartályt és el is vitték. Ez persze nem lett volna még baj, gondolom a lakók is megbocsájtották a kis ramazúrit. Viszont ma arra sétálva igen érdekes dologra lettem figyelmes. A kapu nyitva és böhöm teherautók sürgölődtek a kis telepen. Bekukkantottam és azt láttam, hogy az olajtartály helyén egy nagy gödör tátong. Na, gondoltam, hozzák a töltőföldet a betöltéséhez. Remek, így kell ezt csinálni! Már lépdeltem is volna tovább, ha nem üti meg a fülem egy égtelen nagy robaj. Mi lehet ez? Felborult a teherautó a billentés közben? De nem, ennél sokkal szörnyűbb dolog történt! A kocsi szilárdan állt a kerekein, viszont amit hozott az nem föld volt, hanem tégla és betontörmelék, magyarul sitt! Az autók sürögtek-forogtak, hét fordulót sikerült megszámolnom (de nem tudtam kivárni a végét), és mind a hét törmelék volt. Megnéztem az autók felségjelzését, Városgazda kht. Szóval maga a város alakított ki egy illegális szemétlerakót a város szívében!

Kíváncsi lennék, kinek és hogyan jutott eszébe ez a korszakalkotó ötlet? Jó, tudom, hogy kevés a pénze a városnak, a kht. meg nonprofit szervezet, így két legyet ütöttek egy csapásra. A gödör is betömődik, és a törmeléket sem kell drága pénzért elhelyezni Tatabányán. Biztosan kitalálták, hogy elvileg a tégla és a betontörmelék, a bontott betonvas nem veszélyes hulladék, elfér abban a nagy gödörben. Persze azért megnézném a kedves Michl úr ábrázatát, amikor a konyhai és kerti hulladékomat elhelyezném az udvarában, mondván, hogy majd komposztálódik, örüljön neki.

Nézegetve a város honlapját megakadt a szemem egy szép logón, ami fölött büszkén hirdetik, hogy „Tata a biológiai sokszínűség magyar fővárosa”. Furcsa dolog ez a biodiverzitás. És még furcsább az érte folytatott verseny értékelése, díjazása. Milyen lehet a biológiai vidék, ha ilyen a fővárosa? Bár az is lehet, hogy megint én vagyok lemaradva, vagy csak egyszerűen romlik a memóriám. Valahogy nem emlékszem vissza (igaz régen volt) a tanulmányaimból se betongilisztára, se téglaüregi nyúlra, de még betonvas túró bogárra sem. Mindegy, a díjat biztosan megérdemelte a város (vagy csak egyszerűen elhallgatták az ilyen gödörbetömősdiket).

Arról, hogy ez nem egy nehéz vacsora utáni rémálmom itt meggyőződhet bárki: Tatai biodiverzitás