Mert igaza van a Kedves Vezetőnek! Ne kapjanak a pártok állami pénzeket! Most amikor vészhelyzet van, minden fillér számít. Bár halkan megjegyzem, Kusza Szem győzelmi mámorban úszik és dicshimnuszokat zeng a költségvetésről, de mindenki tudja, hogy az unortodoxia felkent papja tudatmódosítókon él (vagy születési hibás, nem tudom). A válság kialakulása is megérne egy misét, de most, hogy orbánista lettem nem mondhatom, hogy a Kedves Vezető a hibás, vagy Kusza Szem, esetleg Lézerblokkolós Jani, netán Szájjárató Peti. Nem simicskázhatok, nem hivatkozhatok a Közgépre vagy a CBA-ra. Így nem marad más, mint az, hogy kijelentsem Gyurcsány a hibás, meg az emútnyócév, meg Koppány, meg az elmúlt ezerszáz év!

De lépjünk túl a bűnbakkeresésen. Válság van akárki okozta is, és most ki kell kecmeregnünk a kátyúból. A pártok támogatásának megvonása ugyan egy kicsit demokráciaellenesnek tűnik, (az is, de válság van vagy mi a szösz) de tegyük félre most a demokráciát, miért pont a válságban lennénk demokraták, hisz eddig sem voltunk azok.

Az állami támogatások elvonása alig 2,5 milliárd forintot jelent évente. Bár kezdetnek ez is megteszi, de javasolni fogom (mint új orbánista tag) a Kedves Vezetőnek, hogy itt ne álljunk meg. Merjünk nagyot álmodni és megvonni. Nézzünk körül, hogy hova megy még el feleslegesen a közpénz és kemény kézzel csapjunk oda, vonjuk meg azokat a pénzeket is.

Mindjárt három javaslatom is van:

1. Javaslom, hogy vonjuk el az országgyűlési képviselők javadalmazását. Az a néhány képviselő, aki valóban érdemi munkát végez a Parlamentben, tudtommal elég tehetős, tehát őket nem érinti fájdalmasan az elvonás, a többieknek meg fölöslegesen fizetünk. Az [origo] szerint: „Az Országgyűlés Hivatala ma - a parlamenti honlapon közzétett adatok alapján - havonta összesen bruttó 333 millió forintot fizet ki a képviselőknek tiszteletdíjként és lakhatási támogatásként.” Ha ezt megszorozzuk 12-vel és adunk hozzá még egy kis járulékot, az nagyjából 5 milliárd forint évente. Pont a duplája a pártok támogatásának.

2. Javaslom, hogy szüntessük meg a közbeszerzési eljárásokat. Teljesen értelmetlenül működtetjük, hiszen úgyis mindent a Közgép nyer. Fölöslegesen működtetjük ezt a drága rendszert, fölösleges kiadni a Közbeszerzési Értesítőt, és nagyon drága a sok szakértő is, akiket csak azért kell foglalkoztatnunk, hogy megtalálják azokat a paragrafusokat, amik miatt ki lehet zárni a Közgép összes ellenfelét a pályázatokból. Ezzel is nyernénk nagyjából évi 5 milliárd forintot.

3. Javaslom, hogy a pályázat nélkül nyerő Közgép minden egyes projekt árából fizessen be azonnal (sőt, ha lehet előre) 25%-ot. Legutóbb, a Szigetköz vízügyi projektjéből azért zártak ki egy pályázót, mert 25%-kal olcsóbb lett volna, mint a Közgép, tehát valójában ennyivel olcsóbban kivitelezhető egy-egy projekt. Ezzel a kötelező befizetéssel nem rendítjük meg a Közgépet (maximum a Fideszt, a Kedves Vezetőt és az oligarchákat, de hát válság van vagy mi a manó). Persze ez az arány a későbbiekben változhat, ha mélyül a válság, csak annyit kell tennünk, hogy pofátlannak minősítjük a Közgép árait és máris (akár visszamenőlegesen is) 98%-ra emelhetjük a befizetéseit. Ezzel a javaslattal, ha csak a 25%-os mértékkel számolunk is, nagyjából 50 milliárd forintot takaríthat meg a büdzsé.

Mindent összevetve a pártok 2,5 milliárd forintján felül a javaslataim alapján további 60 milliárd forint takarítható meg. Természetesen, ha Kusza Szem még sokáig a minisztérium élén marad ez nem lesz elég, de rám, mint új és jó orbánistára továbbra is számíthat a Nemzeti Közgép Kormánya, élén a Kedves Vezetővel.

Hajrá unortodoxia, hajrá egypártrendszer, hajrá Kedves Vezető!

Néhány hónapja baráti körben beszélgettünk a politikáról. A fülkeforradalomról, a kétharmadról és a 2014-es választási esélyekről. Barátaim értetlenül álltak a kormánypárt gazdasági politikája, az arrogáns politizálása és a leszámolási (nem elszámoltatási) ténykedésük előtt. Nem értették az egészet, nem értették, hogy miként akarja a Fidesz így megnyerni a soron következő választásokat. Hisz minden jel arra mutat, hogy ezzel a politikával csak bukni lehet 2014-ben. Erre én akkor azt mondtam, hogy lassan a testtel! Egyáltalán nem biztos, hogy 2014-ben lesznek választások. Szerintem a fülkeforradalmárok elég fineszesek és kitalálnak valamit, hogy néhány évre (évtizedre) választások nélkül bebetonozzák magukat a hatalomba. Ezt nem lehet megtenni egy demokráciában és főleg nem úgy, hogy az EU része vagyunk, felelték erre barátaim.

Naivak vagytok, válaszoltam erre. Először is, a demokráciának már az írmagja sincs meg kis hazánkban, hisz az összes hatalmi ág vezetése egy volt kollégiumi szoba lakói és haverjai kezében van. A gazdaság szereplői közül is csak az tud talpon maradni, aki valamilyen szinten kötődik a fülkeforradalmárok bandájához. Elég csak ránézni a közbeszerzésekre vagy a törvényekre. Látható, hogy minden rájuk van ki és megírva (lásd Közgép, CBA). A kétharmados parlamenti többség birtokában azt csinálnak, amit akarnak, és nem szégyellnek. Szégyenérzetük pedig nincs. Akkor azt mondtam, hogy akár mondjuk gazdasági vészhelyzetre hivatkozva egyszerűen bejelentik, hogy nem lesznek választások. Láttam, hogy a barátaim ezen ugyan megdöbbentek, de egyikük sem ágált ellene, hogy ez lehetetlen. Megdöbbentek, elgondolkodtak, de az elmúlt két év hatalmi arroganciáját figyelembe véve, szomorúan, de elismerték, hogy ez akár be is következhet.

A jóslatom beigazolódni látszik. Olvasom az [origo] –n, hogy: Meg kellene szüntetni jövőre és 2014-ben, a választás évében is a pártok állami támogatását - erről beszélt Orbán Viktor a Fidesz országos választmányának csütörtöki ülésén. A miniszterelnök a költségvetés rossz helyzetével indokolta az ötletet. Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője megerősítette: "a miniszterelnök valóban megfontolásra javasolta, hogy 2013-ban és 2014-ben függesszék fel az összes párt közpénzből történő költségvetési támogatását".

Ez a kijelentés rímel az én verziómhoz, igaz még nem a választások elhalasztásáról szól, hanem csak a pártok támogatásának megszűntetéséről. De ne felejtsük, még csak 2012 első féléve van, lesz még idejük a halasztás bejelentésére. A támogatás megvonásának indoka is egybe cseng a „látomásommal”. Ahogy az unorthodoxia felkent papját, Kusza Szemet ismerem, a gazdaság helyzete továbbra is romlani fog, így van esély a gazdasági vészhelyzet kihirdetésére, a választások eltörlésére.

Bár, általában szeretem, ha igazam van, de most mégis az a leghőbb vágyam, hogy most NE LEGYEN IGAZAM!

Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy időnként elküldeném a politikusokat melegebb éghajlatra, de bármennyire is haragszom rájuk, azért a testi épségükért, életükért aggódom.

Az utóbbi napokban két eset is megrémisztett. Az első Pintér úr sofőrjének esete, aki simán beállt egy mozgáskorlátozottaknak fenntartott parkolóhelyre. A második Balsai úr sofőrjének esete, aki egyszerűen szembe ment a forgalommal az egyirányú utcában.

Azt nem feltételezem, hogy a törvényesség legfőbb őrei (belügyminiszter, alkotmánybíró) engedik, hogy a beosztottaik szabálytalanul cselekedjenek, arra pedig végképp nem gondolok, hogy utasították volna őket a törvénytelenségre. Ebben az esetben viszont két lehetőség merül fel. Az egyik, hogy a sofőrök beépített kommunisták, akik így akarják eltenni láb alól a kormány prominenseit. A másik, hogy a gépkocsivezetők egyszerűen alkalmatlanok a feladatuk elvégzésére. Az első lehetőségnek ellent mond az, hogy Pintér és Balsai urak megvédték az alkalmazottaikat.

A belügyminiszter úgy fogalmazott: az első kérdés, hogy a gépkocsivezető kiszállt-e az autóból és hogy jött-e olyan gépjármű, amelyiket fogyatékos vezetett. Ezzel Pintér úr szinte felmentette a sofőrjét a szabálysértés alól és egyben eloszlatta azt a kételyemet, hogy a gépkocsivezető egyszerűen nem lát. Na, jó talán az autót megtalálja, de hogy 3 méternél tovább nem lát az biztos. Ez a tény viszont csodálatot vált ki belőlem Pintér úr irányába. Hisz mekkora bátorság kell ahhoz, hogy valaki beüljön egy félig vak sofőr mögé a kocsiba!

Balsai úr is hősiesen védelmezte beosztottját, mondván, hogy azért hajtott forgalommal szemben, mert autója „eleve abba az irányba állt”. Alkotmánybíróság főbejáratától mindössze harminc méterre van az a mellékutca, ameddig szembe ment a forgalommal. Vagyis, a mellékutcába fordulva már szabályosan autózott. Itt egy kicsit motoszkál bennem az ördög. Hogy keveredett az a fránya autó eleve a menetiránnyal szembe? Csak nem az történt, hogy már az érkezés is szabálytalanul történt? Na, de semmi pánik, hisz oly keveset ment szabálytalanul az a sofőr, kár ezen rágódni. És különben is utána milyen sokat ment szabályosan!

Mindenesetre Balsai úr bátorsága előtt is megemelem a kalapom. Valljuk be, azért kell ahhoz egy nagy adag bátorság, hogy valaki beüljön egy olyan sofőr mögé, aki nem ismeri a Kreszt. Valószínűleg Balsai úr sem ismeri, ezért nem is tűnt neki fel elsőre, csak amikor már hisztériáztak miatta.

Ha jól tudom, mindkét sofőr kapott egy-egy ejnye-bejnyét, sőt még 30-50 ezer forintos büntetést is. De bevallom, hogy ez engem nem nyugtatott meg. A büntetéstől megjön a látások, jobban ismerik a szabályokat, és főleg, be is tartják majd? Nem hiszem!

Rémképek száguldanak előttem: Egy autópálya képe dereng fel. Fekete Audi száguld 200-zal a belső sávban. A kocsiban hátul ülő személy előreszól a sofőrnek, hogy biztosan folyamatosan a belső sávban kell haladniuk? A sofőr válaszol, hogy nyugalom, ő itt ül a kocsiban, ha lát valakit, aki gyorsabban jön nála, majd félrehúzódik. Közben néhány kilométerrel előttük egy fekete Volvo valamiért megcsúszik az úton és a forgalommal szemben áll meg. A sofőr nem veszti el a lélekjelenlétét, azonnal gázt ad és elkezd száguldani a forgalommal szemben. A Volvóban hátul ülő személy előreszól, hogy biztos jó ötlet a forgalommal szembe menni? A gépkocsivezető válaszol, nyugalom csak az első kihajtóig megyünk szembe, ott majd visszatérünk a helyes irányba és a hátralévő 300 kilométert már szabályosan tesszük meg. A képek peregnek tovább, látom, hogy a két utas megkönnyebbülten hátradől, kielégítette őket a válasz. Néhány másodperc és a két autó méterekre kerül egymással szembe. Az Audi sofőrje ekkor látja csak meg az érkező Volvót, a Volvós menekülne, de nincs hova, a külső sávban kamionok, a belső sáv mellett acél szalagkorlát. És ebben a pillanatban…

Nem! Ezt nem akarom látni! Még mielőtt bármi is történhetett volna megráztam a fejem és elhessegettem a rémképeket. Inkább költözzenek a politikus urak melegebb éghajlatra!

Valószínűleg sokaknak ismerős ez az állítólag Einsteintől származó mondat: Nem tudom, mivel vívják majd a III. világháborút, de az biztos, hogy a negyediket kőbaltával.

Valahogy így vagyok én is a Széll Kálmán tervekkel. Nem tudom mi lesz a harmadikban, de azt tudom, hogy mi a negyedikben.

Nagyjából ez:

I. RÉSZ – BEVEZETŐ A MAGYAR GAZDASÁGPOLITIKÁHOZ

1. Bevezetés

Az első három tervet elbaltáztuk. Nem kicsit, nagyon! De a Kedves Vezető jobbkeze Kusza Szem megígérte, hogy a negyedik terv már jó lesz.

2. Költségvetési trendforduló

Haladunk tovább a Széll Kálmán Tervek által kijelölt úton, amely alapján idén 780%-ra, míg jövőre 610%-ra csökkentjük hiányunkat, amellyel Európában is egyedülálló sikert érhetünk el.

3. Kiemelt kormányzati célkitűzések

A fejlett országokban az adósságválság kapcsán kiújult pénzügyi bizonytalanság az üzleti és pénzügyi bizalom további romlásához vezetett Magyarország főbb kereskedelmi partnerei körében, így hazánk tekintetében sem alakultak kedvezően a prognózisok annak ellenére, hogy annyira nem vagyunk fejlettek, hogy külön osztályt hoztak létre országunk besorolására. Ez az osztály a IV. Világ (fejlődésre képtelen) nevet kapta. Magyarország számára ugyanakkor a romló külpiaci konjunktúra ellenére is a lehető legmagasabb gazdasági növekedés elérése a cél, fél maximum egy éven belül a világ vezető gazdasága leszünk.

II. RÉSZ - MAGYARORSZÁG NEMZETI REFORM PROGRAMJA

1. Bevezető a nemzeti reformprogramhoz

Nemzeti Reform Program összeállítása során Magyarország arra törekedett, hogy az Európai Bizottság által megfogalmazott tartalmi és szerkezeti iránymutatásokkal homlokegyenest ellentétesen mutassa be azokat a további lépéseket, amelyek a strukturális reformokat, a gazdasági növekedés dinamizálását, a foglalkoztatás bővítését, az államadósság fenntartható szintre mérséklését szolgálják.

2. Banki hitelezési aktivitás helyreállítása

A válság kitörése óta a nem pénzügyi vállalatok banki hitelezése jelentős mértékben elmarad a korábban megfigyelt szinttől, azaz a nem pénzügyi vállalatok nettó hitel-visszafizetőkké váltak. A hitelezés további ösztönzése szükséges ugyanakkor ahhoz, hogy a nem pénzügyi vállalatok ismét nettó hitelfelvevőkké váljanak, így is finanszírozva a tevékenységük bővítését. Ennek érdekében a kormány lehetővé teszi, hogy Csányi Sándor mellett Járai Zsigmond is bankot alapíthasson. Természetesen a külföldi kereskedelmi bankokat ezután sem engedjük vissza Magyarországra, örülünk, hogy a 3.0 terv hatására távoztak.

3. Agrárfinanszírozáshoz való hozzáférés javítása

A Kormány kiemelt célja a komparatív előnyök kihasználására alapozva a mezőgazdaság, mint húzóágazat fejlesztése, melynek kulcselemét jelenti a mezőgazdasági vállalkozók finanszírozáshoz való hozzáférésének javítása. A javítás érdekében ezentúl Mészáros Lőrinc és Nyerges Zsolt helyett a komornyikjaik is felvehetik a pénzt.

4. Az államigazgatás korszerűsítése

Bár már az elmúlt években is számos intézkedés történt az államigazgatás hatékonyságának növelése érdekében (pl. egyszerűbb kormányzati struktúra, 19 területi állami szerv megyei és fővárosi kormányhivatalba történő integrálása, a felesleges kapacitások leépítése) a következő időszakban további erőfeszítések szükségesek. Az új államigazgatási struktúra szerint minden nagyobb ügyet maga a Kedves Vezető dönt el. A kisebb ügyeket a három titkárnője és a két takarítónője közül az, aki épp ráér.

5. A korrupció megelőzése

A Kormány által tárgyalt korrupció-megelőzési és visszaszorítási program legfontosabb célja a korrupció okainak, jelenlegi helyzetének feltárása, ennek eredményeképpen a megelőzést szolgáló eszközök meghatározása, majd alkalmazása. Ezentúl korrumpálni csak a kormány által kijelölt három személyt lehet.

6. Foglalkoztatás

A magyar gazdaság egyik legfontosabb, a potenciális növekedést fékező strukturális problémája a nemzetközi összehasonlításban kirívóan alacsony aktivitás és foglalkoztatottság. A magyar Kormány a foglalkoztatás bővítését határozta meg a legfontosabb gazdaság-, fejlesztés- és társadalompolitikai céljaként, konkrét célként kitűzve 2020-ig egymillió új, adózó munkahely létrejöttét. A célok elérése érdekében a kormány széles körben bevezeti a közmunkát. Minden munkaképes magyar állampolgár, amennyiben hitelt érdemlően nem tudja bizonyítani, hogy nem keres többet, mint havi nettó 47000 forint, közmunkára kötelezhető. A közmunka XII. századi technológiával árvízvédelmi töltés építése. A közmunka folyamatos fenntarthatósága érdekében a Tisza gátjaihoz szükséges töltőanyag a Dunántúlról, a Duna gátjaihoz szükséges pedig a Tiszántúlról talicskával szállítandó.

7. Oktatás

A magyar gazdaság növekedése és a foglalkoztatás bővülése szempontjából komoly akadályt jelent, hogy az oktatási rendszer kibocsátási szerkezete és minősége sok tekintetben eltér a munkaerőpiac tényleges igényeitől. A legfeljebb általános iskolát végzettek munkaerő-piaci részvétele igen alacsony, foglalkoztatási rátájuk több mint 20 százalékkal elmarad az EU átlagától. Az oktatási rendszer kibocsájtási minőségének a foglalkoztatáshoz történő optimalizálásának érdekében az iskolai tankötelezettséget a gyermek 10 éves koráig határozzuk meg. 10 éves kor felett csak az a gyermek tanulhat, akinek a szülei legalább havi kétmillió forintot keresnek. Erről igazolást nem kell bemutatni, mert a kormány minden ilyen szülőt ismer, sőt mindenkivel pertuban is van.

Valahogy így képzelem el a Széll Kálmán Terv 4.0-át

- Szervusz kisonokám! Leteszem, de azonnal hívj vissza.

- Csókolom nagyi! Valami baj van, hogy ennyire sürgős?

- Ne húzd az időt, sokba kerül nekem a hívás. Hívj vissza azonnal! (katt)

- Itt vagyok nagyi! Nagyikám, elfelejtetted, hogy azért vettem neked ezt a telefont, mert ez a minisztérium flottájában van, így korlátlanul beszélgethetünk ingyenesen.

- Lári-fári! És az új adó, amit kitaláltál? Ha belefelejtkezem a beszélgetésbe a 2 forintokból is horribilis összeg jön ki!

- Nyugodj meg nagyi, már módosítottam a törvényen, nem lehet az adó több mint 700 forint, de neked akkor sem kerül semmibe, mert majd a minisztérium kifizeti, elvégre a mi flottánkban vagy Te is.

- Tízpercenként 700 forint kisonokám? Mert hallottam, valami tízperces dolgot is.

- Dehogy tízpercenként, az első tíz perc adómentes lesz! Úgyhogy teljesen nyugodt lehetsz, hisz úgy sem beszélsz havonta többet telefonon ennél. Lekérettem az utóbbi három hónap számláit, és 6-8 percnél nincs több hívásod. Ezért is találtam ki a tíz perces határt.

- Te csak azt hiszed fiacskám! Nem akartalak megbántani, ezért eddig nem mondtam, hogy vettem magamnak egy másik telefont is, előfizetésest. Azzal szoktam a barátnőimet hívogatni, mert nem akartam neked kellemetlenséget okozni azzal, hogy a hivatalod költségeit szaporítsam. Van neked elég gondod így is. És tudod fiacskám, lehet, hogy öreg vagyok, de azért nő maradtam. A szám most is akkora, mint régen, főleg ha a Julissal kezdek el beszélgetni, van úgy, hogy egyfolytában 4-5 órát elcseverészünk a régi dolgokról.

- Jézus Máris nagyi! Hát mennyit telefonálsz Te egy hónapban?

- Ne ájuldozz, nem a minisztérium terhére telefonálgatok. Egyébként tényleg nem sokat beszélek telefonon. Julison kívül csak Marcsival, Gizikével, Rozikával, Katival és Magdával szoktam időnként pár szót váltani.

- De mégis havonta mennyit?

- Mennyit, mennyit, hát tudom is én! Nem vagyok én a számok mágusa, mint Te kisonokám. Annyit viszont tudok, hogy lassan elfogy a családi ezüst.  Két hónapja a kanalakat, a múlt hónapban a villákat adtam el, hogy kifizethessem a telefonszámlát. Ha bevezeted az adót ebben a hónapban a kések mellett még a kiskanalakat is el kell adnom. Egyébként tényleg nem telefonálok sokat, a számla is alig 70-80 ezer forint havonta.

- Nagyi ez rettenetes! Tessék ezután a minisztériumi telefonon csevegni! Ha így megy, tovább még eladod a kínai vázát is, amit legutóbb hoztam neked, és ha tényleg jönnek a kínai befektetők nem csak ígérgetik, mit mondok majd nekik, hova lett a vázájuk?

- Nem úgy van az kisonokám! Világ életemben önérzetes asszony voltam! Eztán sem lesz ez másként. Nem fogok én államköltségen telefonálgatni. Főleg nem ebben a nehéz, szabadságharcos helyzetben. Mert követem én a tevékenységedet ám! Látom, ahogy kard csörtetve zárolsz százmilliárdokat. Látom, hogy már elköltöttétek a magánnyugdíjakat és látom, hogy milyen nagy nehézségek árán találtok ki újabb és újabb adókat. Ilyen helyzetben nem terhelhetem én a minisztériumod költségvetését. De ne aggódj kisfiam, megoldottam én már az életben ennél nehezebb dolgokat is. Ne feledd én megéltem a világháborút, az 56-os forradalmat. Na, látod, azok harcok voltak, igaz nem csináltak akkora pusztítást, mint a Ti mostani szabadságharcotok, de ezt is túlélem. Ha kell, eladom az utolsó ezüst kiskanalat is.

- Jaj drága nagyi! Várj egy kicsit, gondolkodom és lehet, hogy visszavonom a telefonadót.

- Az jó lenne kisonokám!

- Nagyi! Lenne egy kérdésem. Biztos, hogy nem utazgatsz sehova a tudtom nélkül? Biztos, hogy mindig szólsz, mikor hova küldjem a minisztériumi kocsit?

- Persze drága kisfiam! Nem vagyok én már olyan szaladgálós. Elég nekem az, ha havonta egyszer elvisz az a kocsi egy gyógyfürdőbe (előtte persze a fodrászhoz, mert mint mondtam, öreg vagyok, de ettől még nő is). Elég nekem az, ha a sofőr hetente bevásárol és hazafuvarozza a csomagokat. Nem mászkálok én már ezen kívül szinte sehova. Leszámítva Boriskát, akivel hetente összeülünk kanasztázni, de ő meg itt lakik két házzal lejjebb. De miért kérdezed kisonokám?

- Azt hiszem megtaláltam a megoldást nagyi! Nem lesz telefonadó, de cserébe megszüntetjük a 65 év felettiek ingyen utazási kedvezményét.

- Hát Te tudod kisfiam, Te vagy a miniszter!

- Én hát! De most elköszönök nagyi, ha valami gond van, hívj. De a minisztériumi telefonon ám! Csókolom nagyikám.

- Hívlak kisonokám, szervusz.