Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy időnként elküldeném a politikusokat melegebb éghajlatra, de bármennyire is haragszom rájuk, azért a testi épségükért, életükért aggódom.

Az utóbbi napokban két eset is megrémisztett. Az első Pintér úr sofőrjének esete, aki simán beállt egy mozgáskorlátozottaknak fenntartott parkolóhelyre. A második Balsai úr sofőrjének esete, aki egyszerűen szembe ment a forgalommal az egyirányú utcában.

Azt nem feltételezem, hogy a törvényesség legfőbb őrei (belügyminiszter, alkotmánybíró) engedik, hogy a beosztottaik szabálytalanul cselekedjenek, arra pedig végképp nem gondolok, hogy utasították volna őket a törvénytelenségre. Ebben az esetben viszont két lehetőség merül fel. Az egyik, hogy a sofőrök beépített kommunisták, akik így akarják eltenni láb alól a kormány prominenseit. A másik, hogy a gépkocsivezetők egyszerűen alkalmatlanok a feladatuk elvégzésére. Az első lehetőségnek ellent mond az, hogy Pintér és Balsai urak megvédték az alkalmazottaikat.

A belügyminiszter úgy fogalmazott: az első kérdés, hogy a gépkocsivezető kiszállt-e az autóból és hogy jött-e olyan gépjármű, amelyiket fogyatékos vezetett. Ezzel Pintér úr szinte felmentette a sofőrjét a szabálysértés alól és egyben eloszlatta azt a kételyemet, hogy a gépkocsivezető egyszerűen nem lát. Na, jó talán az autót megtalálja, de hogy 3 méternél tovább nem lát az biztos. Ez a tény viszont csodálatot vált ki belőlem Pintér úr irányába. Hisz mekkora bátorság kell ahhoz, hogy valaki beüljön egy félig vak sofőr mögé a kocsiba!

Balsai úr is hősiesen védelmezte beosztottját, mondván, hogy azért hajtott forgalommal szemben, mert autója „eleve abba az irányba állt”. Alkotmánybíróság főbejáratától mindössze harminc méterre van az a mellékutca, ameddig szembe ment a forgalommal. Vagyis, a mellékutcába fordulva már szabályosan autózott. Itt egy kicsit motoszkál bennem az ördög. Hogy keveredett az a fránya autó eleve a menetiránnyal szembe? Csak nem az történt, hogy már az érkezés is szabálytalanul történt? Na, de semmi pánik, hisz oly keveset ment szabálytalanul az a sofőr, kár ezen rágódni. És különben is utána milyen sokat ment szabályosan!

Mindenesetre Balsai úr bátorsága előtt is megemelem a kalapom. Valljuk be, azért kell ahhoz egy nagy adag bátorság, hogy valaki beüljön egy olyan sofőr mögé, aki nem ismeri a Kreszt. Valószínűleg Balsai úr sem ismeri, ezért nem is tűnt neki fel elsőre, csak amikor már hisztériáztak miatta.

Ha jól tudom, mindkét sofőr kapott egy-egy ejnye-bejnyét, sőt még 30-50 ezer forintos büntetést is. De bevallom, hogy ez engem nem nyugtatott meg. A büntetéstől megjön a látások, jobban ismerik a szabályokat, és főleg, be is tartják majd? Nem hiszem!

Rémképek száguldanak előttem: Egy autópálya képe dereng fel. Fekete Audi száguld 200-zal a belső sávban. A kocsiban hátul ülő személy előreszól a sofőrnek, hogy biztosan folyamatosan a belső sávban kell haladniuk? A sofőr válaszol, hogy nyugalom, ő itt ül a kocsiban, ha lát valakit, aki gyorsabban jön nála, majd félrehúzódik. Közben néhány kilométerrel előttük egy fekete Volvo valamiért megcsúszik az úton és a forgalommal szemben áll meg. A sofőr nem veszti el a lélekjelenlétét, azonnal gázt ad és elkezd száguldani a forgalommal szemben. A Volvóban hátul ülő személy előreszól, hogy biztos jó ötlet a forgalommal szembe menni? A gépkocsivezető válaszol, nyugalom csak az első kihajtóig megyünk szembe, ott majd visszatérünk a helyes irányba és a hátralévő 300 kilométert már szabályosan tesszük meg. A képek peregnek tovább, látom, hogy a két utas megkönnyebbülten hátradől, kielégítette őket a válasz. Néhány másodperc és a két autó méterekre kerül egymással szembe. Az Audi sofőrje ekkor látja csak meg az érkező Volvót, a Volvós menekülne, de nincs hova, a külső sávban kamionok, a belső sáv mellett acél szalagkorlát. És ebben a pillanatban…

Nem! Ezt nem akarom látni! Még mielőtt bármi is történhetett volna megráztam a fejem és elhessegettem a rémképeket. Inkább költözzenek a politikus urak melegebb éghajlatra!