Mondjuk, kicsit késve, mert a dátum szerint 2013 júliusában írt nekem a Kedves Vezető. De a lényeg, hogy ideért! (Mellékesen megjegyezném, hogy ha ilyen megbízhatatlan és lassú a Magyar Posta, én a Kedves Vezető helyében nem bíznék bennük annyira, hogy a Takarékszövetkezeti tagok pénzét rájuk bíznám. Igaz, nem is az a lényeg a szövetkezetek „államosításában”, hogy a tagok járjanak jól, hanem, hogy le lehessen nyúlni azt a pénzt is, mint ahogy lenyúlták a magánnyugdíj-megtakarításokat. Ott is az volt a jelszó, hogy megvédik a tagságot.)

No, de térjünk vissza a levélre!

 Az eleje jól indult. Felcsigázott a Kedves Vezető, hisz így kezdte mondandóját: „Egy minden magyar embert érintő jó hírt szeretnék megosztani Önnel”. Na, gondoltam végre beérett a gyümölcs, és közli velem a Hőnszeretett, hogy visszaadja a nyugdíj-megtakarításom, leviszi az ÁFA-t 10%-ra, csökkenti az üzemanyagárakat és holnaptól újra vásárolhatok cigit a sarki kocsmában.

Sajnos a folytatás már nem sikerült ilyen izgalmasra, bár valóban örömhír, hogy az Európai Unió megszüntette ellenünk a túlzottdeficit-eljárást. Viszont ennek a hírnek a hallatán nem kezdtem örömtáncba. Két okból sem. Egy: ezeket a híreket már hónapok óta hallom, így nem értem miért kellett ezért tollat ragadnia a Kedves Vezetőnek és több százmillió forinttért levelezgetni velem. Kettő: ennek a győzelemnek túl nagy ára volt. Mert, lehet, hogy megszűnt ellenünk az eljárás, de közben eltapsoltak 3 ezer milliárd nyugdíj-megtakarítást, világbajnok ÁFA-nk lett, 26 új adót vezettek be, csökkent a munkahelyek száma, és az államadósság százalékos aránya szinte semmit sem csökkent, sőt, nominálisan még emelkedett is. Az átlag és átlag alattiak keresete csökkent. Ma már a 4,5 millió koldus országa lettünk. Jó, tudom ez nem csak a kötelezettség-szegési eljárás elleni szabadságharc miatt következett be, hanem kellett a pénz az új hűbéresség kialakítására és az oligarchák féktelen étvágyának kielégítésére is. Még az is lehet, hogy ez utóbbiakra kellett a több pénz.

Szerepel a levélben néhány tárgyi tévedés is. Egy: nem igaz ez az állítás: „Az Önöktől kapott felhatalmazással”. Tőlem ugyan nem kapott felhatalmazást, szóval ne is hivatkozzon rám. Nem akarok a cinkostársa lenni! Nem vállalok a Kedves Vezető egyetlen tettéért sem felelősséget! Kettő: „szükség volt minden egyes magyar ember meghozott áldozatára”. Ez az állítás csak akkor igaz, ha a Kedves Vezető és hűbéresei (pártja és kormánya), valamint oligarchái nem magyarok. Mert ők egy szemernyi áldozatot sem hoztak, sőt, elég szépen gyarapodtak. Neveket nem írok, mert mindenki értesülhetett a hírekből, hogy ennek és ennek a képviselőnek, funkcionáriusnak ennyivel és ennyivel gyarapodott a vagyona két bevallás között, ennyi és ennyi közpénzes ál-közbeszerzést nyert ennek és ennek az oligarchának ez és ez a cége, stb. A közös erőfeszítéshez még egy apró momentum: ha jól tudom, a Kedves Vezető még mindig nem fizetett egyetlen forintot se „Az Összefogás az Államadósság Ellen Alapba”!

Végül még egy kérés!

Igazán nem tisztelt Honfitársam (Kedves Vezető)!

Kérem, hogy a jövőben kíméljen meg a leveleitől! Újat úgy sem tud mondani, (sőt igazat sem) ha valóban meg akar tisztelni, szóljon Kubatov elvtársnak, hogy legyen szíves töröljön a listáról.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!