Friss hír, ami az értetlenkedésem okozta: A Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Közgép Építő-és Fémszerkezetgyártó Zrt. újabb munkát nyert el konzorciumtársaival együtt, ezúttal a jánossomorjai hulladékválogató- és kezelőművet építheti meg nettó 1,46 milliárd forintért.

Azt még értem, hogy a Pártunkhoz és Kormányunkhoz közel álló cégnek kell nyernie minden közbeszerzést. Tudom, hogy a Kedves Vezetőnek és a pártnak is kell csurrantani-cseppenteni belőle, ami nem két forint. Azt is tudom, hogy a Kedves Vezetőnk lázálmai is sokba kerülnek, főleg így, hogy Kusza Szem a fő gazdasági tanácsadója. Róla pedig (saját bevallása szerint is) köztudomású, hogy tündérmesékben él. A tündérmesék pedig sosem racionálisak, miért pont most lennének azok?!

Szóval azt értem, hogy Simliska úr miért ragaszkodik ahhoz, hogy minden közbeszerzést az ő cége nyerjen. Azt viszont nem értem, hogy miért blamáltatja magát, miért nem ad legalább ő a látszatra, ha már a pártban nincs senki, aki adna rá. Miért hagyja, hogy a köznyelv, sőt most már a nemzetközi nyelv is a szájára vegye. Miért jó neki, hogy folyamatosan oligarcházzák? Miért jó neki, hogy már a nemzetközi szervezetek is sanda szemmel néznek rá? Mit néznek! Már vizsgálódni is ide járnak! Kell ez neki?

Több megoldás is lenne arra, hogy ezt a vegzálást kikerülje. Például rávehetné kollégiumtársát, hogy hagyják már abba ezt a színjátékot, hisz úgyis mindenki tudja, hogy a közbeszerzés már rég nem KÖZbeszerzés, hanem KÖZGÉPbeszerzés. Mennyivel egyértelműbb lenne egyszerűen törölni a közbeszerzési törvényt, és helyette új törvényben szentesíteni a Közgép kizárólagos jogát. Hogy ezzel elismernék, hogy ez már Orbánisztán? De hisz már köztudott, és úgy sem adnak már a látszatra sem, miért pont ebben kellene?

De van másfajta megoldás is. Igaz, az nem olyan elegáns, hisz van benne egy kis trükközés, na de a trükközés nem áll távol se a Kedves Vezetőtől, se a holdudvarától. Volt egy idő, amikor eladták a cégeket (igaz jelentős köztartozásokkal), most viszont venni kellene néhányat. Na, jó, persze most normális cégeket. Ne legyen köztartozásuk, ne legyen rossz hírük. Lehetőleg nem Kaja Ibrahimtól kellene venni. És persze annak ellenére, hogy Simliska úr venné, tulajdonosként valaki mást kellene szerepeltetni. Mondjuk, legyen Stróman Lajos, vagy Gül Baba, ha már ennyire ragaszkodnak a török vendégmunkásokhoz. Ezzel meg is szűnne szegény Simliska úr állandó zaklatása. Szépen beosztanák, hogy melyik közbeszerzést melyik cég vinné el.

Természetesen itt felmerül a kérdés, van-e a csapatban olyan ember, akinek a nevére meglehet venni egy céget úgy, hogy az később minden ellenvetés nélkül vissza is adja, sőt a búsás haszonból sem nyúl le egy fillért se? Belátom, hogy ez nehéz ügy, de azt hiszem nem lehetetlen, hisz van Orbánisztán praxisában már ilyen. Gondoljunk csak egy bizonyos őrző-védő cég eladására, ahol a vevő olyan valaki volt, aki egy párszázezres kft tulajdonosa (ráadásul a kft 2 éve alszik) mégis megvette a több milliárdos céget. Igaz még nem fizette ki, de nem is az volt a cél. A cél csupán annyi volt, hogy névleg átkerüljön a cég valakire, ezáltal az összeférhetetlenség megszűnjön a miniszter úrnál. Ha egy esetben találtak megfelelő személy, többet is találhatnak.

Igaz ezzel semmi nem változna, hisz Orbánisztánban csak az nyerhet, akit a Kedves Vezető kijelöl, de legalább a lóláb nem lógna ki annyira. Persze az is előfordulhat, hogy épp az a cél, hogy lássuk a lólábat, és amíg azon rágódunk, nem foglalkozunk mással. Így viszont már értem Simicskát!