Bár sokak szerint az eszem megvan, hozzá mégsem vagyok vasutas. Ennek ellenére van véleményem az új menetrendhez. Ami többek közt azért új, mert sokkal karcsúbb, mint a régi. Persze, mint mindennek, ennek is megvan az oka. Többek közt az, hogy gazdaságtalan üzemeltetni 3-4 utast szállító vonatokat. Nem kell ehhez gazdasági fenoménnak lenni, elég, ha józan paraszti ésszel belegondolunk.

Ami miatt most klaviatúrát ragadtam, az a parasztvakítás, amivel eladják nekünk az új menetrendet.

„Üresen közlekedő járatok működtetése az emberek adóforintjainak elfogadhatatlan pazarlása; buszokat és vonatokat közlekedtetni ugyanazon az útvonalon, ugyanabban az időben nem ésszerű. A szocialisták vasútrombolásával ellentétben a nemzeti ügyek kormánya ésszerűsíti a tömegközlekedést, úgy, hogy felszámolja a párhuzamosságokat. A lényeg az, hogy, amikor az emberek utaznának, jöjjön a busz vagy a vonat, amikor viszont nincs utas, ne menjenek felesleges járatok” /Fidesz Sajtóiroda/

Persze egészen más volt a retorika anno a gazdaságtalan mellék-szárnyvonalak bezárásakor. Akkor a vidék ellehetetlenítéséről, az emberek alapvető jogainak felszámolásáról, gazdasági kóklerségről szólt a Fidesz verbális hadjárata.

Mi történt azóta? A fülkeforradalom után visszaállítottak néhány szárnyvonalat. Aztán rájöttek, hogy ha 4-5 ember utazik egy vonaton az gazdaságtalan. Olcsóbb lenne, ha a MÁV egy taxit küldene a vonat helyett. Persze a szárnyvonalak újbóli bezárása szóba sem jöhet, hisz azt a Kedves Vezető saját kudarcának fogná fel, így továbbra is üzemelnek a vonalak (igaz egyre gazdaságtalanabbul) és milliárdokat vesznek ki az adófizetők zsebéből.

Nem vagyok én vasútellenes, nem gondolom azt, hogy meg kellene szüntetni az egész MÁV-ot, de józanésszel át kell gondolni, meddig van értelme fenntartani valamit, ami csak viszi a pénzt. 8-10 éve huzamosabb ideig dolgoztam olyan területeken, ahol közvetlenül a Környe-Pápa vasútvonal mellet tevékenykedtünk. Nap, mint nap láttam, ahogy elhúzott mellettünk a vicinális (na, nem valami őrült sebességgel, jó ha 20-25 km-es sebességgel), hogy 4-5 ember ült benne. Olcsóbb lenne, ha egy személykocsival szállítaná ezeket az embereket a MÁV, fakadtam ki egyszer hangosan. Erre az egyik kertből kiszólt egy ottani gazda, hogy „Hát, igen, bár én név szerint ismerem azokat, akik utaznak rajta, az öt emberből három vasutas.” Na, ettől majdnem dobtam egy hátast. Két emberrel megy egy ekkora szerkezet? És még az sem biztos, hogy az a két ember teljes árú jeggyel utazik! Ezek szerint néhány száz forinttért száguldozik ez a vicinális naponta többször oda-vissza? Megkérdeztem alkalmi ismerősömet, hogy mikor utazott a vonaton utoljára. Azt válaszolta, hogy van annak már vagy 15 éve is. Mert a vonat bizonytalan, általában a települések szélén áll meg, ha be kell mennie a városba akkor inkább busszal megy. Ha jól tudja, akkor a faluból csak egy ember utazik rendszeresen a vonaton, de ő vasutas.

Mindezek fényében igen elgondolkodtató, hogy mi legyen a szárnyvonalakkal? Felszámoljuk-e teljesen, vagy működtessük-e napi 1-2 vonatpárral? A felszámolás mellet szól, hogy utána nem kell rá költeni, ellene az, hogy ha változnának a körülmények nagyon költséges lenne a visszaállítás. A szárnyvonalak fenntartása mellett szól, hogy az infrastruktúra megtartása miatt bármikor újra felfejleszthető a vonal. Ellene szól viszont, hogy gazdaságtalan a fenntartása. Gondoljunk arra, hogy ha csak egy vonat is közlekedik a vonalon, azt csak biztonságosan szabad útnak indítani. Ez azt jelenti, hogy a pályát, a szerelvényeket folyamatosan ellenőrizni, karbantartani kell, a biztosítóberendezéseket folyamatosan üzemeltetni kell, a kiszolgáló személyzetet foglalkoztatni és fizetni kell.

Mint azt az elején írtam, nem vagyok vasutas, de még csak közgazdász se, ezért nem tudom megítélni melyik megoldás a jó. Az viszont biztos, hogy ez így fenntarthatatlan, valahogy dönteni kell. Ha a megmaradás mellett döntünk, akkor nem csökkenteni, hanem növelni kell a járatok számát, mert a ritkán és megbízhatatlanul járó vonatokra nem térnek vissza az utasok. Akkor pedig marad a ráfizetés.