Megszűnt a Kedves Vezető orrviszketése!

Jó, tudom, erre a hírre sokan csak legyintenek, de ha alaposabban is körül járjuk, rájöhetünk, hogy valóban nagyon fontos hírről van szó. Sokkal többről, mint azt gondolnánk, az egész ország sorsáról!

Vizsgáljuk meg tudományosan a kérdést. Bár nem tudom, hogy világviszonylatban mennyire helytálló az a bölcs magyar megállapítás, hogy: „Viszket az orrom, bosszús leszek”, de nem is érdekel a fránya világ, hisz az csak gyarmatosítani akarnak bennünket. Ha nem ismerik el ezt a tézist, az annak a jele, hogy biztosan igazunk van.

De nézzük mitől is kezdett el viszketni a Kedves Vezető orra. Természetesen az IMF és EU szerződésen kívül, hisz azok már eleve irritálóak voltak a számára. Történt valamikor tavaly decemberben, hogy a Parlament elfogadott egy törvényjavaslatot a helyi adókról, melyhez a volt leszámolóbiztos Papcsák úr módosítót nyújtott be, amit szintén elfogadtak. Ez a módosító arról szólt, hogy vegyék ki a törvény hatálya alól a repülőterek "szilárd burkolatú mozgási területeit", azaz a futópályákat, a gurulóutakat, a műszaki és a forgalmi előtereket. Papcsák úr szerint ez így jogos, hisz a közutak és a vasúti pályák is mentesek a helyi adó alól, így nem aggályos, hogy a repülőterek is bekerüljenek a kivételek közé. Ezzel eddig nem is lett volna baj, (bár az mindig gyanús, ha a kormányunk logikus lépést tesz) csak hát három polgármester (igaz kicsit későn) elkezdett számolgatni és a fejéhez kapott. Ó, hogy a kakas csípje meg! Elestünk egymilliárd forinttól! Pedig ezt már bekalkuláltuk a büdzsébe, meg aztán ennek a 20%-át a pártkasszába is be kellene fizetnünk.

No, ekkor kezdett el viszketni a Kedves Vezető orra. Amit az exleszámolóbiztos szemére is hánytak, mondván ez százmilliós nagyságrendű bevételtől fosztotta meg az érintett önkormányzatokat, és a miniszterelnököt is felbosszantotta. Erre Papcsák úr kicsit elsápadt, de kivágta magát: "jó lett volna, ha ezt valaki velem is közölte volna idejében". (Akkor jogosság ide, jogosság oda, ki nem veszem a reptereket az adó hatálya alól.  De ezt már csak én tettem hozzá, ez a mondat el nem hagyta Papcsák úr száját.)

Persze pártunk és kormányunk nem nézte tétlenül, hogy a Kedves Vezető orra folyamatosan viszket, és néhány hónapos fejtörés után kitaláltak valamit. Egyik hűséges fegyverhordozó, Riz Levente azt kezdeményezte, hogy a jelenlegi szabályozással szemben a repülőterek területének meghatározott része is teleknek minősüljön, vagyis - ellentétben például a közutakkal, vasúti pályákkal - helyi adót kelljen fizetni utánuk. Bár a kormány nem értett egyet vele, az előterjesztését 287 igen, 3 nem szavazattal, 61 tartózkodás mellett jóvá hagyta az Országgyűlés. (Valószínűleg ekkor még viszketett a Kedves Vezető orra, és ezért nem szólt a képviselőknek, hogy ne szavazzák meg. A képviselők meg már hozzászoktak, hogy amit eléjük tesznek, azt gondolkodás nélkül megszavazzák.)

Ekkor viszont váratlanul történt valami. Egy csapásra megszűnt a Kedves Vezető orrviszketése, amire abból következtetek, hogy hű csatlósa Kósa Laja zárószavazás előtti módosítót nyújtott be a helyi adókról szóló törvényhez, amely kiveszi a telek fogalma alól a repülőterek kifutói és biztonsági sávja alatti földterületet.

Hiába böngésztem végig a lakájmédia teljes arzenálját, sehol sem találtam utalást erre a fordulatra. Így csak a magam következtetését tudom levonni. Úgy gondolom, Kósa Laja rákérdezett a kedves Vezetőre: Vezérem, ha megadóztatjuk a repteret az is csődbe megy, mint a Malév! Akkor mivel jössz el a stadionom avatójára, csak nem vonattal akarsz elbumlizni hozzám? (Mellesleg ebben teljesen egyetértek Kósa Forintdöntő Lajossal, már csak azért is, mivel Kádár elvtárs különvonatát már rég kivonták a forgalomból.)

Nos, így történt a nagy esemény, aminek roppantul örülök. Remélem ez az örömhír tartós lesz, és nem érvényesül valami kócos, hóbortos alak (Albert Einstein) abrakadabrája (E=mc²), ami magyarra lefordítva annyit jelent, hogy „Viszketés nem vész el, csak átalakul”. Nem lesz az orrviszketésből szemviszketés, mert az a magyar bölcsesség szerint („Viszket a szemem, sírni fogok”) sírást jelent. Még elképzelni is szörnyű mi menne végbe az országban, ha a Kedves Vezető sírásra fakadna. (Az igazat megvallva, félek, mert az utóbbi napokban a Kedves Vezetőről vizenyős, véres szemű fotók jelentek meg. Csak nem kapta el a sírás?)