Nem, nem bolondultam meg teljesen (bár orvosi igazolásom sincs az épelméjűségemről), de azt vettem észre, hogy egy jó másfél éve, mióta megbukott a megszorítások politikája és az új kormány a zemberek javát nézve szerkezet átalakít, azóta egyre rosszabbul élek.

Pedig bíztam a Kedves Vezetőben és a jobb kezében. Az első, még 2010 júniusában kiadott 29 pontos gazdasági kiáltványa még szimpatikus is volt. Ilyenek szerepeltek benne: szabad pálinkafőzés, a pártok állami finanszírozásának azonnali 15%-os csökkentése, beszerzési stop az állami intézményeknél bútorra, mobiltelefonra, gépkocsira, eszközkezelő felállítása. Csupa szép és jó dolog. Aztán ahogy telt-múlt az idő valahogy semmi nem teljesült (kivéve a pálinkafőzést, de azzal meg sokra nem mentem, mert nem iszom alkoholt, eladni meg már nem lehet adó nélkül). Több tízmilliárdért vásárolgatják a gépkocsikat, az eszközkezelő sem állt fel (bár papíron már létezik vagy egy hete, de pénzük körülbelül annyi van, mint a templom ama bizonyos rágcsálójának).

Száz szónak is egy a vége. Megszorításokat akarok! Mert amióta megszűntek a megszorítások eltűnt a magánnyugdíjam (igaz nagy eséllyel szükségem se lesz rá, mert úgysem élem meg a nyugdíjas kort, hisz mire a korhatárhoz érnék, mindig tovább emelik). Munkahelyem ugyan még van, de úgy kell vigyáznom rá, mint a hímes tojásra, mert ha elveszteném, nem sok esélyem lenne bárhová elhelyezkedni, mivel az ígért egymillió munkahely helyett létrejött vagy 10 azaz tíz darab, ráadásul a munkanélküli segély is csak 3 hónapra jár. Aztán már semmi, hacsak el nem megyek egy kényszermunka-táborba. Na, akkor viszont jól járnék, mivel a Kedves Vezető kijelentette, hogy aki 48000 Forintot keres az már a középosztály tagja lesz. De régóta vágyom már, hogy középosztályos legyek! Most meglesz rá a lehetőségem.

Bevallom, hogy gondolkodtam már azon, hogy az érdekeim képviselete miatt sztrájkoljak. Ebben viszont két dolog is akadályoz, az egyik, hogy a megszorítások megszüntetésével gyakorlatilag törvényileg megszüntették a sztrájkjogot is, mondván, ha nincs megszorítás minek sztrájkolni? A másik akadályozó tényező a főnököm. Kis cég vagyunk, nincs szakszervezet, ezért amikor bejelentettem a főnöknek, hogy ma sztrájkolni fogok, gyorsan kiosztott két sallert meg három kokit, és már ültem is vissza az asztalomhoz.

Most meg ráadásul ez a fránya csipsz adó, és a legújabb jövedéki adó. Pedig, hogy bíztam én a fülkeforradalmári kormányban, hisz ellenzékben olyan vehemenciával (mondhatni eszelősen) követelték az üzemanyagárak csökkentését, hogy biztos voltam abban, ha hatalomra kerülnek, végre egyszer teletankolhatom az autóm. A múltkor, amikor szervizbe vittem a kocsit, a szerelő megjegyezte, hogy jó lenne, ha időnként teletankolnám, mert lassan elrohad a tank felső fele, ha nem éri üzemanyag.  Hát nem így lett, az elején csak annyit mondtak, hogy látják milyen magasak az árak és figyelnek. Aztán már csak annyit mondtak, hogy a nemzetgazdasági miniszternek semmi befolyása nincs az árak alakulására. Bár azt nem értem, hogy ha ellenzékben még tudták, hogy a magyar árakban több jövedéki adó van, mint amennyit az EU előír, a hatalomra kerüléskor miért felejtették ezt el? Dehogy felejtették! Most látszik csak, hogy a miniszternek mégis csak van ráhatása az árakra, mégis hozzá tud nyúlni a jövedéki adóhoz. Már csak az a kérdés, hogy miért fölfelé? Lefelé kellene! Ők is megmondták anno, hogy a gázolaj jövedéki adójának emelése a továbbgyűrűző hatása miatt rendkívül drámai, hiszen a fuvarozók költségei növekedni fognak, ami azt jelenti, hogy a termékek szállítási költségei is emelkedni fognak, és ez a termékárakban meg fog jelenni.

Most akkor mi lesz? A fuvarköltségek és a vele járó termékárak emelkedése miatt jobban fogok élni? Nem! Ezért követelem, hogy azonnal kezdjenek megszorításokba!