Magyarországon gyakorlatilag lehetetlen sztrájkolni. Már az is elég furcsa volt, hogy az úgynevezett még elégséges szolgáltatást bírói úton kellett egyeztetni. Az szinte szóra sem érdemes, hogy pl a közlekedésben ezt 60%-ban határozták meg. Így nagyjából minden harmadik vonat vagy busz maradna ki. Na, de kérem mi ebben a sztrájk? Néha egyébként is így üzemel a közlekedés.

A sztrájk, ha jól emlékszem nyomásgyakorló, tiltakozó munkabeszüntetést jelent.  Most viszont még ez sem adatik meg a munkavállalóknak, mivel a sztrájktörvény kimondja, hogy a kormány ellen nem lehet sztrájkolni, csak a munkáltatóval szemben. Ezzel kapcsolatban két kérdésem merül fel. Mit tehet egy munkavállaló, ha jelentős érdeksérelem éri? Mondjuk, elveszik a korkedvezményes nyugdíját, vagy ellopják a magánnyugdíját, adótörvény miatt csökken a fizetése? Kire alkalmazzon nyomást? Kinél tiltakozzon? A munkáltatójánál, aki erről nem tehet? Na, jó, de mi van az állami cégekkel (pl. MÁV), nekik az állam a munkáltatójuk, miért nem sztrájkolhatnak az állam ellen? A második kérdésem az, hogy milyen módon tiltakozzon a dolgozó, ha nem sztrájkolhat? Népszavazással? De hisz népszavazni sem lehet! Lásd az utóbbi év több kezdeményezésének elutasítását, mivel kimondatott, hogy a költségvetést érintő kérdésekben nem lehet kiírni népszavazást. De ha jól belegondolok, szinte minden dolog érinti a költségvetést. Akkor tehát se sztrájk, se népszavazás. Akkor viszont mi marad? Álljanak neki a zemberek kukákat borogatni és TV székházakat gyújtogatni?

Persze nagyjából tudom a választ. A 2010-es választásokon a fülkeforradalommal a zemberek kétharmada mindenre felhatalmazást adott a kormánynak. És különben is, a mai kormány minden lépése tökéletes, csakis a zemberek érdekeit figyelembe véve készülnek a törvények, intézkedések. Mert ki másnak lenne érdeke a magánnyugdíj kimentése a tőzsdéző pénztárak karmaiból, ki másnak lenne érdeke a 16%-os adó (amivel köztudottan mindenki jól járt, kivéve az ország 90%-át), ki másnak lenne érdeke hitelből 500 milliárd forintot költeni a MOL-ra (amit majd jól – fél áron - eladunk jövőre a húsos fazék közelében lévő kétharmadosoknak)? Vagy ki másnak lenne érdeke az üzemanyagárak magasan tartása (ellenzékben ugyan még kiabáltak ellene, de azóta rájöttek, hogy ez a zemberek érdeke)? Az új Munka törvénykönyvéről már nem is beszélek, az kimondottam munkavállaló barátra fog sikerülni. Nincs is annál barátibb dolog, mint védett korban, indoklás és végkielégítés nélkül kirúgni valakit, mondjuk azért mert egy szép napos hétvégén az ember a tóparton bermudában (ami illetlen viselet) egy fröccsöt bedobva (nem méltó tevékenység) kijelenti, hogy a főnöke nagyon háklis (személyiségi jogok megsértése, a cég lejáratása). Na, ugye! Minden a zemberekért van!

Van még valami, amit sosem szabad elfelejtenünk. A Kedves vezető kormányra kerülése után kijelentette, hogy ő egy személyben képviseli az egész ország érdekeit, benne a munkáltatókét és a munkavállalókét is. Semmi szükség tehát a szakszervezetekre, semmi szükség a sztrájkra, és semmi szükség a népszavazásokra. Töretlenül higgyünk a Kedves Vezetőben, és azon se lepődjünk meg, ha egy szép napon 20 méteres márványszobra alatt kijelenti: „Az állam én vagyok!”