Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Utolsó kommentek

  • barmokországa: A moderálási alapelvek megszegése miatt 9999-12-31 23:59:00 -ig meg lett vonva a hozzászólási joga... (2015.08.06. 14:51) A barmok országa
  • F.M.J.: Tetszett az írás, és mélyen igaz. Nekem is vannak képeim azokról a „régi” időkről. Most talán csak... (2014.12.27. 22:02) A hó evolúciója
  • F.M.J.: @annamanna: Szép hosszan kifejtetted az álláspontodat, nekem mostanság nincs ennyi időm, csupán rö... (2014.12.04. 02:52) Amiről mindenki elfeledkezik
  • annamanna: @F.M.J.: hahaha, ezt most csak mellékesen mellékelem, egy dalocska a szakításról. Afféle jellegzet... (2014.12.03. 17:09) Amiről mindenki elfeledkezik
  • annamanna: @F.M.J.: (folyt). "Attól, hogy valakinek a gyereke(i) a legfontosabb a világon, még lehet belőle s... (2014.12.03. 05:25) Amiről mindenki elfeledkezik
  • Utolsó 20

2014.05.28. 08:25 _Okostojás_

Tiszteletet!

lazarszallas.jpg

Nem szeretek utazni. Sokkal jobban érzem magam otthon. Ennek következtében nem is tudom, hogy a világ mely pontján mibe kerül egy hotelszoba egy éjszakára. De nem is ez a lényeg. Természetesen elfogadom, hogy ha egy magyar közszolga tárgyalásra elutazik valahova, ne sátorban aludjon valahol a város szélén egy vadkempingben. Még azt sem várom el, hogy egy külvárosi panzióban szállásolja el magát. Persze az már kicsit csípi a szemem, ha luxus lakosztályt bérel magának úgy két-háromhavi fizetésem összegéért éjszakánként.

Valószínűleg érezte is ezt Lézerblokkolós János is, mert az Istennek sem akarta elárulni, vajon hol, hány embernek és miért fizetett ennyit egy-egy kiruccanásáért. Amiről nem tudnak a Zemberek, az nem csípi a szemüket. Van ebben valami, bár ez nem a tisztességesség mintaképe.

Most viszont a bíróság döntése alapján (az Origo állhatatos kíváncsisága miatt) kénytelen volt elárulni, hogy a három útra (4 éjszaka) összehozott kétmilliós költséget kettesével használták fel. Igaz, Jánosunkról tudjuk, hogy rongyrázásban nincs rosszul eleresztve, ismerjük a hitvallását is, mely szerint: „Minden ember annyit ér, amennyije van”. Ezek alapján nem csoda, hogy luxus hotelben szállt meg, hisz fontos embernek akarta magát mutatni a tárgyalópartnere előtt.  Bár erről nekem más a véleményem, de ezt most hagyjuk.

Ami különösen felbosszantott ebben a dologban az, ahogy Jánosunk reagált a kiderült turpisságra. Sértődötten odavetette:  „Mindenképpen szeretnék Pethő Andrásnak, az origo.hu újságírójának legalább a mai napon egy kis élvezetet szerezni, ezért a megnevezett utak során felhasznált kétmillió forintot rögvest az állami költségvetés rendelkezésére bocsátom”.

Nem az a baj, hogy visszafizeti az indokolatlanul magas költségeket, ez szerintem természetes (vagy legalábbis természetesnek kellene lennie), hanem a stílus, ahogy közli. Pökhendi, lekezelő, gúnyos és gőgös. Igaz, ezen sem kellene fennakadnom, hisz azemútnégyév már megtaníthatott volna arra, hogy ez Pártunk és Kormányunk bejáratott stílusa. Azon sem lepődnék meg, ha néhány nap múlva kiderülne, hogy az egész ügy a világ kommenistáinak ármánykodása és kiadnák az új jelszót: „Tiszteletet a magyar közszolgáknak!”

 Ismerve kormányunk működési elvét abban is biztos vagyok, hogy Jánosunk visszakapja még ezt a kétmilliót kamatostul.

 

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

1 komment


2014.05.16. 19:55 _Okostojás_

Jegyzőkönyv részlet

hungarikum2.jpg

Tisztelt Hölgyei és Uraim! 

Azért gyűltünk ma össze, hogy kiválasszuk a Magyarországon lévő fafajok közül azt, amelyik méltó a Hungarikum jelzőre.

Kérek mindenkit, hogy a legjobb tudása és lelkiismerete alapján jelöljön egy fafajtát.

1. Bizottsági tag: én a kocsányos tölgyet javasolnám.

Bizottsági elnök: az nem jó! Tudjátok jól, hogy a Kedves Vezető mennyire szeret énekelni. A múltkor is milyen szépen elénekelte a Fehérvári huszárokat. El tudjátok képzelni a kedvenc nótáját ezzel a szöveggel: Kocsányos tölgy út, ha végig megyek rajtad én… Na, ugye, hogy nem! Más javaslat?

2. Bizottsági tag: akkor legyen a szelídgesztenye

Bizottsági elnök: az sem jó! A fa szép ugyan és őshonos is, de a mai helyzetben nem választhatunk olyan Hungarikumot, amelyikben a szelíd szó szerepel. Még néhányan azt hinnék, hogy feladtuk a szabadságharcot Brüsszel ellen, behódoltunk és a gyarmatuk lettünk! Ugye ezt senki sem akarja (csak halkan súgom, hogy a Kedves Vezető továbbra is harcolni akar.)

3. Bizottsági tag: megvan! Legyen az akác!

1. bizottsági tag: Az nem lehet! Nem őshonos!

Bizottsági elnök: Nem őshonos, nem őshonos. Miért, a magyar nép talán a Kárpát-medencében alakult ki? Na, látod! Egyébként, felhívom a figyelmedet, hogy Te sem vagy őshonos a bizottságban, ha nagyon kukacoskodsz, még kivágunk innen!  

2. Bizottsági tag: az akác tényleg nem lehet Hungarikum. Jól emlékszem, hogy a Házmester elvtárs nemrégiben kijelentette: „Az akácfa a magyar tájtól, a Kárpát-medencétől idegen, rendkívül kártékony és agresszív növény, amelynek elterjedése kipusztulással fenyegeti őshonos erdeinket. Az akác nemcsak a bükk- és tölgyerdők meg az aljnövényzet eltűnését segíti elő, hanem felgyorsítja a Magyarországra jellemző állatvilág kipusztulását is.”

Bizottsági elnök: Lárifári! Mikor mondta ezt? Több mint tíz éve! Akkor még haverok voltak a brüsszeliek, most meg ellenségek. Tehát, ha az EU-ban azt mondják, hogy az akác fajidegen, agresszív, kártékony növény, akkor mi azt mondjuk, hogy a világ legjobb növénye, ezért a Hungarikumok közé soroljuk! Punktum! Ugye senkinek sincs ellenvetése?! 

Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúan Hungarikummá választotta az akácot.

 

 Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

6 komment


2014.02.13. 11:06 _Okostojás_

Kampány miatt zárva!

Kampány miatt zárva!

kampajn.jpg

Nyitás a választások után.

2 komment


2014.01.26. 15:23 _Okostojás_

Tél tábornok erősödik?

homentes.jpg

Olvasom, hogy: 

Az elkövetkező napok rendkívüli téli időjárására felkészült a katasztrófavédelem.

Az érintett állami szervezetek, a közútkezelő megfelelő létszámmal, eszközparkkal és logisztikai háttértámogatással, összehangolt irányítással és egységes eljárási protokollok alkalmazásával készül.

Az ország déli és délnyugati megyéiben akár 20-25 centiméternyi friss hóra, hófúvásra és ónos esőre is számítani kell a következő napokban, a rendkívüli időjárási helyzetre felkészültek az érintett szervezetek – mondta Bakondi György

 A figyelmeztető SMS drága és pontatlan, ezért ilyet most nem küldenek, de egyébként melegedőhelyekkel és több ezer járművel készülnek az ítéletidőre.

A lakosságtól azt kérik, hogy kísérjék figyelemmel a hatóságok közleményeit, és azokat kövessék; felkészülten induljanak útra, ne foglalják el a leállósávokat, és segítsék a hóeltakarító gépek és a hatósági járművek mozgását. 

Elképedve olvasom ezeket a sorokat. Vajon mi változott az elmúlt 25-30 évben? Hiába kutakodom a fejemben az emlékeim közt. Semmi olyat nem találok, ami arra utalna, hogy Magyarország északra csúszott volna, egészen a Sarkkörön túlra. Sőt, azt tapasztalom, hogy egyre enyhébbek, egyre csapadékszegényebbek a telek.

Visszatekintve az elmúlt 25-30 évre az alábbiak jutnak az eszembe:

Az első autóm egy ZAZ968, ismertebb nevén Zaporocsec volt. Bár szívesen emlegetik, hogy ez nem volt más, mint egy orosz tank indítómotorjára szerelt kasztni, de nekem akkor valóban az Autó volt. Hat telet élt meg nálam, de egyszer sem hagyott cserben. Többször volt, hogy a kis Zapómmal vontattam fel Ezerötösöket a kisebb dombokra, amiket azok nem tudtak önállóan megmászni a havas úton. Egy bajom volt ezzel a kocsival télen, hogy a fűtése benzinkályhás volt és a kályha majdnem annyit evett, mint a motor, így aztán sokszor dideregve utaztam benne.

A második kocsim S100-as Skoda volt. Mai szemmel az sem volt egy csúcstechnológia. Ő hét telet szolgált ki nálam és egyszer sem csúsztunk árokba (na, jó, ebben a szerencse is szerepet játszhatott), és egyszer sem akadtam el vele sehol. Emlékszem olyan télre, amikor akkora volt a hó, hogy menet közben, ahogy mentem a munkahelyemre a kocsi köténylemeze tolta a havat. Amikor megálltam a szokásos parkolóhelyemen alig tudtam kinyitni az ajtót a hótól. De elvitt minden esetben.

Tovább nem sorolom, mert ezután már „nyugati” kocsik következtek és azoktól elvárható a jó teljesítmény. A mostani kocsim is fel van szerelve minden marhasággal: ABS, ESP, stb. Igaz, ez a kocsi sem hagyott ott sehol, de már nem is látott olyan havakat, mint az előzőek.

Szóval nem értem, mi ez a mizéria újabban. 30 évvel ezelőtt hótolót csak akkor láttam, ha elfelejtették leszerelni a Skoda locsoló-kocsiról, mert nyáron viszont a nagy melegben locsolták az utakat. Hó viszont volt dögivel, nem úgy, mint mostanában. Nem volt ritka, hogy térdig érő hóban gázoltunk a telepen belül, mert a járdákat ugyan takarították, de egy ipartelepen belül csak magunknak taposhattuk a gyalogutakat.

Nem volt akkortájt se ilyen-olyan színű riasztás, se sms (igaz mobiltelefon se), egyszerűen, ha jött a tél tudomásul vettük, hogy azzal a hó is jöhet, és jött is. Aki akart útnak indult, aki nem az nem. Ha véletlenül mégis elakadt valaki az úton, nem esett pánikba, csak várt egy kicsit és a legközelebbi autós, aki vagy szerencsésebb, vagy ügyesebb volt és utolérte segített neki. Magam is többször toltam meg autókat, hogy tovább tudjanak menni. Többször húztam ki árokból belecsúszott kocsikat.

Nem pánikoltunk (és a média sem keltett pánikot), ha jött a tél, hisz tudtuk ezen az égövön ahol lakunk minden évben egyszer eljön a tél és vele a hó. És persze egy kicsit más volt az emberek közti viszony. Nagyobb volt a szolidaritás. Bár be kell vallanom, hogy tavaly márciusban kellemesen meglepődtem azon a segíteni akaráson, amit az akkori hó helyzet okozott. Sajnálom, hogy ez a hétköznapokra nem ragadt át.

Summa-summarum, tél és hó volt, van és lesz. Aki közlekedik, ezzel számoljon és készüljön fel rá. Nem mindenféle túlélő eszközökkel meg kütyükkel, hanem lélekben és mentalitásban. Ha közlekedés közben elakadt autóstársat látunk, ne menjünk el mellette mindenféle obszcén jelzőt mormolva, hogy aki nem tud vezetni ne induljon el ilyen időben, hanem álljunk meg és segítsünk ha tudunk. Ne gondoljuk azt, hogy a mostanában divatos állami (majdnem azt írtam, hogy Nemzeti) központosított giga-szervezetek megoldanak mindent. Nem oldanak meg azok szinte semmit, csak jól kommunikálják. Néha elég két erős kar, hogy kiszabadítsuk a megrekedt kocsit. Néha elég néhány métert vontatni, hogy kikerüljön az út menti árokból a pórul járt. Azt hiszem sokszor ennyi is elég volna, hogy nyugodt szívvel várjuk a telet és a havat. Mert a tél is szép, a friss hó pedig egyszerűen gyönyörű!

 

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

1 komment


2014.01.15. 08:59 _Okostojás_

A zabálás káros mellékhatása

ovzaba.jpg

Eleddig csak az orvosok hívták fel a figyelmet a túlzott táplálkozás veszélyeire. Magas vérnyomás, keringési zavarok, ízületi bántalmak, stb. Mostantól viszont valószínűleg a politológusok, gazdasági elemzők és pénzügyi szakemberek is beállnak a sorba.

Történt ugyanis, hogy a Kedves Vezető éjszaka titokban kilopózott a spájzba valamit nassolni. Nem sok mindent talált. A sonka már rég elfogyott, a kolbászt felhasználta kerítésépítésre, a nagyi befőttjeit (magánnyugdíj megtakarítás) kénytelen volt a szomszédnak adni, mert már nagyon reklamált a tíz éve kölcsönadott fűnyírójáért. A fűnyírót nem tudja még visszaadni, mert az kell a költségvetés egyensúlyba hozásához.

Addig-addig nézegetett Szeretett Vezérünk az üres polcok közt, míg fel nem figyelt egy tányérsapkára. Ismerős volt neki, hisz egy vörös csillag díszelgett a sapka tetején. Halvány emlékként bevillant neki, hogy valamikor nagyon utálta ezt a sapkát (és a viselőjét), de már nem is tudja miért. Dereng még néhány szlogen is, amit annakidején skandált: „Tovaris konyec” „Ruszkik haza!” de ezek már olyan régen voltak, hogy el is felejtette mit jelentenek. Iskolás korából még emlékszik, hogy a tovaris szó elvtársat jelent és nem érti miért szitokszó ez. Hisz szinte mindenben egyetért a nagy testvér vezetőjével. Államosítsunk, neveljünk ki néhány oligarchát, akik lenyúlják az ország vagyonának jelentős részét. A maradékot pedig osztogassuk szét a hűbéresek közt.

De hisz minden stimmel – csapott a homlokára a Kedves Vezető és barátian megveregette a sapka tulajdonosának vállát.

- Olyanok vagyunk mi, mint két testvér, mit testvér, egyenesen ikrek! Igaz nem egypetéjűek, de ez nem számít. Örülök, hogy végre újra látlak. Már azt hittem, hogy megsértődtél a „Ruszkik haza” felkiáltásomra. De tudnod kell, hogy azzal én nem elküldtelek, hanem egyenesen marasztaltalak. Elvégre a testvérek egy helyen laknak, tehát amikor azt mondtam, hogy haza, arra gondoltam, hogy ide. De tegyük túl magunkat a félreértéseken és beszélgessünk, mint testvér a testvérrel.

- Miért jöttél hozzánk – tette fel a kérdést a Kedves Vezető

- Azért, mert van egy döglött patkányom és szeretném neked eladni – felelt a látogató

- Remek, épp erre van szükségünk- rikkantott fel a Hőn Szeretett, majd rögtön rá is kérdezett, hogy mit kér érte a csillagos sapkás.

- Ez egy nagyon jó húsos patkány, ezért kérek érte most öt üveggolyót – jött a válasz

- Ennyi az egész? – kérdezte a Kedves Vezető

- Majdnem – válaszolta a tányérsapkás. Ezen kívül már csak azt kérem, hogy harminc évig a megtakarításodat (és azt is, amit csak ki tudsz szipolyozni az emberekből) ne a malacperselybe tedd, hanem add nekem –tette még hozzá széles mosollyal a látogató

- Rendben van! Ez a világ legjobb üzlete. Hol az a szerződés, hadd írom alá ízibe! - felelte a Vezér és széles vigyorral az arcán dörzsölgette a kezeit. Milyen finom lakoma lesz ebből a patkányból, gondolta magában.

Nos, valahogy így történhetett, hogy feladva minden eddigi elvét, gondolkodás nélkül aláírt egy olyan szerződést, ami ellen néhány éve még nagyon ágált. Akkor puccsnak minősített egy ennél kisebb horderejű energetikai egyezséget, amit az Országgyűlés jóváhagyása nélkül akart az elődje aláírni. Ez a telhetetlen gyomor még azt is elfeledteti vele, hogy az egyik nyalonca 2008-ban kijelentette, hogy: „A paksi atomerőmű tervezett bővítése olyan fajsúlyos dolog, hogy feltétlenül népszavazásnak kellene róla dönteni.”

 

Kijelenthetjük, hogy a túlzott táplálkozás, az evéskényszer nagyon veszélyes. Nem csak az ember egészségére, hanem egy országéra is!

 

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Szólj hozzá!